Egy európai Bozsokon - 1951-ben a hatalom úgy döntött, Végh Gyulának és hozzátartozóinak el kell hagyniuk a kastélyt

Végh Gyula (1870-1951) festőművész grafikai kiállítását nyitotta meg október 5-én, szerdán 18 órakor Bajzik Zsolt levéltáros. A Nyitott Tér Közhasznú Kulturális Egyesületnek és a Művelődési Ház Répce Galériájának sorrendben ez a 142. kiállítása.

Az ifjú Végh Gyula a családi tradícióknak megfelelően gondos nevelésben részesült. Nyelveket tanult, megismerkedett az irodalommal és a klasszikus zenével. Már kétéves korától sokat nyaralt Kámban és Badacsonyban a Bezerédj nagymamánál. Évekkel később a már felnőtt Végh Gyula és családja birtokkereső útra indult Magyarországon, végül a bozsoki kastély mellett döntöttek. Végh Gyula nyomban munkához látott, rajzolt, festett, illusztrált, cikkeket írt a helyi lapok, a bel- és külföldi folyóiratok számára, sőt nagyobb kultúrtörténeti munkákon is dolgozott. Összegyűjtötte a levéltári anyagot Bozsok történetének megírásához, és még a könyveivel is foglalkozott. 1917 januárjában kérték fel az Iparművészeti Múzeum vezetésére. A hivatalos munkái mellett sokat írt a napilapokba, kül- és belföldi folyóiratokba művészeti és egyéb dolgokról. Dolgozott a Bozsoki vendégkönyv képein, a Bozsoki leltár illusztrációin, és befejezte a Bozsoki krónikát. Ebben az időben kezdte el festeni a régi magyar könyvkötések akvarell képmásait. A másik tartós munkája a magyarországi püspökök címereinek összegyűjtése volt, mintegy ötszáz címerrajzot készített el.

Végh Gyula festőművész grafikai kiállítását Bajzik Zsolt levéltáros nyitotta meg. Megtekinthető november 5-éig Fotó: Garas Kálmán

A művészetek is fontos szerepet töltöttek be az életében, hiszen kora gyermekkora óta mindig rajzolt és festett. Az iskolai rajzoktatáson felül magántanárok tanították. Rövid ideig járt Székely Bertalan óráira. Olajfestéssel csak később, érettségi után próbálkozott. Főleg tájképtanulmányokat festett, de legjobban tollal, tussal és vízfestékkel szeretett dolgozni. Barátai rábeszélésre ment ki Párizsba festészetet tanulni, ám többéves tanulás után úgy érezte, hogy nem tud semmit a festészetről.

1951-ben aztán a hatalom úgy döntött, az akkor 81 éves Végh Gyulának és hozzátartozóinak el kell hagyniuk a bozsoki kastélyt. A kiköltöztetés igazságtalanságát nem tudta elviselni, ezért 1951. július 21-én önkezével vetett véget életének. Végh Gyula halála után a bútorainak, porcelánjainak, könyveinek, iratainak jelentős része a különböző közgyűjteményekbe került. Sajnos azonban az Országos Levéltárba szállított dokumentumok az 1956 novemberében keletkezett tűzvészben elégtek. A Répce Galéria kiállítása november 5-éig tekinthető meg.