Répcelakon úgy döntöttek, hogy legyen a zene mindenkié: „paródia-mise” és sok más

„Egy város életét és élhetőségét meghatározza, hogy milyen kulturális kínálattal rendelkezik. Répcelak, a kisváros nem rendelkezik szimfonikus zenekarral, nincsenek komolyzenei együttesei, ezért nagyon fontos, hogy a Nyitott Tér Kulturális Egyesület felvállalta az élő- komolyzenei koncertek szervezését. Répcelakon is „Legyen a zene mindenkié”! Kodály Zoltán mondata is azt a szándékot sugallja, hogy az élő komolyzenei koncertek élménye a kisebb városokban és vonzáskörzetükben is ugyanolyan fontos, mint a megyeszékhelyeken vagy a fővárosban. A négy koncertből álló komolyzenei hangversenysorozat igényesen összeállított műsorral várja a zeneszerető ifjakat és felnőtteket. Minden korosztály számára kínál egyedülálló zenei élményt. A komolyzenei koncerteket hagyományteremtő szándékkal indítottuk el, több mind egy évtizede évente megszervezzük, és most szeretnénk egy új, magasabb szintre emelni. Célunk az, hogy Répcelak város sok-sok éven keresztül adjon otthont nívós zenei programoknak is. Bízunk benne, hogy koncertsorozatunknak - túl azon, hogy kiváló, neves művészek fellépését teszi lehetővé – közösség- és közönségformáló ereje is lesz. A koncertek helyszínéül főként klasszikus tereket: a két kiváló akusztikával rendelkező, télen fűtött templomunkat választottuk, melyek megfelelő otthont adnak klasszikus zenei rendezvényeinknek. Élőzenei koncertjeink pozitív visszhangja, a látogatószám növekedése adta a bátorítást arra, hogy kortárs zeneszerzők műveit is felvegyük a koncertjeink közé.” Körülbelül ez az a koncepció, amely az NKA zenei kollégiumának tetszését – és támogatását - is elnyerte.

Így aztán legutóbb „két világ, két kultúra, a késő 16. század és a 21. század” találkozhatott Répcelakon, a Capella Cantorum koncertjének köszönhetően. Az együttes Palestrina-darabokat választott az alkalomra, de elhangzott egy kevéssé ismert spanyol zeneszerző, a Palestrina-tanítvány Tomas Luis de Victoria „paródia-miséje” is. Tomas Luis de Victoria Avilában született 1548 körül. 16 évesen II. Fülöp király támogatásával Rómába ment. Itt többek között olyan hírességektől tanulhatott, mint amilyen Palestrina is volt, aki épp egy emberöltővel volt idősebb Victoriánál. Élete második felében visszatért szülőhazájába, ahol a királyi családnál, illetve egy érintett zárdában zenei és papi feladatokat látott el. 1611. augusztus 27-én halt meg. A paródia szó ma más értelemben közismert, de így is alapvető jellemzője az utánzás. A paródia-mise viszont ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a zeneszerző egy már létező modell (lehetett akár a saját műve is) alapján komponál új darabot. A paródia-mise technikája több mint 100 éves volt, mikor megtanították a fiatal Tomás Luis de Victorianak. A mise főbb szakaszainak a modellmű nyitó mondatával kellett kezdődnie, valamint további hasonló belső motívumok garantálták a mise belső összetartó erejét. De Victoria 1583-ban publikált kilenc miséje közül több is elhajlott a paródia „szabályaitól”, közel ahhoz a ponthoz, hogy figyelmen kívül hagyja őket. 1583-as, „O quam gloriosum” kezdetű saját motettájára épülő miséje - bár nyilvánvalóan egységes a zenei világot teremt az öt tételnek - olyan lazán kezeli a modellt, hogy időnként szabad kompozíciónak tűnik.