A mai magyaroknak egzotikumnak számít a saját kultúrájuk

Ismeretlen ismerősként ültünk le beszélgetni Hámori Balázzsal, a sárvári néptáncegyüttes vezetőjével, tánctanárral és amatőr társadalomkutatóval . Elsősorban táncról beszélgettünk volna, de inkább az élet nagy kérdéseire terelődött a szó.

Balázs nem evilági, a szó minden jó értelmében véve: a szavaiból olyan elkötelezettség süt, amelyet kevés helyen és kevés embernél lehet tapasztalni. Valahol a táncnál kezdtünk, aztán kikötöttünk ott, hogy bizony vannak bajok napjaink társadalmában. De ne menjünk ennyire előre.

Hámori Balázs szerint egyre több gyermek értékeli a hagyományokat, főleg vidéken, többen mint a kereskedelmi televíziókat Fotó: Turbók Attila

- A dolog ott kezdődött, hogy nekiálltunk közösen dolgozni a sárvári néptáncosokkal - kezdte az életmesét Balázs. A néptánc azonban nagyon szerteágazó téma, főleg ha nem kifejezetten a színpadi produkcióra gondolunk. - A sárvári néptánc is valahol itt vált ketté szellemiségében akkor, amikor a színpadi produkció elsőbbségét felváltottuk a hitelesség kérdésével - mondta a szakember. A sárváriak napjainkban máshogy tekintenek a néptáncra, mint az elmúlt 60 évben. - Azért az mégiscsak furcsa, hogy a mai magyar társadalom egzotikumként tekint a saját kultúrájára, elég csak arra gondolni, hogy egykor a néptáncot, népviseletet ungarische betyár címen mutogattuk - akkoriban a nyugatnak - mostanában inkább saját magunknak, még ha némi túlzással is élek, aztán ott folytatódott, hogy kizárólag mint produkcióra tekintettünk a néptáncra. Pedig nem csak az - mondta Hámori Balázs. Hangoztatta: a néptánc mint eszköz használatos arra, hogy egy lépcsőben megismerjük a saját múltunkat, hétköznapjainkat, majd ezt felelevenítve meg is tudjuk mutatni ezt a modern kori magyar társadalomnak. - Egy olyan kultúrát próbálunk egyre mélyebben megismerni, amely emberibb, szolidárisabb és nem mellesleg organikusabb volt, mint a mai magyar valóság - jelentette ki a sárvári néptáncosok vezetője. Hozzátette: az említett társadalmat megismerve olyan kultúra tárul elénk, ahol odafigyelés, egymásrautaltság volt, mert sajnos mai jóvilágunkban ezek az erények elmaradtak. - Oktatok a művészeti iskolában és vezetem a sárvári néptáncegyüttest, ám maga a tánc, mint mondtam, csak egy lépcső egy társadalmi helyzet megértéséhez. Emiatt igyekezünk nemcsak a néptáncot, mint mozgásformát megismertetni az emberekkel, hanem informális programokat is szervezünk. Gondolok itt a hagyományos disznóölésre, a húsvéti locsolásra, vagy bármilyen más, hasonló tevékenységre, amelyeken keresztül bepillantást nyerhetünk saját - lassan elfeledett - kultúránkba - fogalmazott Hámori Balázs.

Elmondta: vidéki útjainak köszönhetően, egyre több gyerek kerül közel ehhez a mentalitáshoz, egyre több gyermek tölt több időt a néptánccal, mint mondjuk a kereskedelmi televíziókkal.

- Nem érzem magam elkeseredett embernek, de jellemzésképpen elmondanám, miért is küzdünk itt néhányan: a magyar - modern - néplélek a következőképpen képzeli a közéletet: legyen forradalom, mert nem jó, ami van, de ha lehet vasárnap, ebéd után, de még a Forma-1 előtt, ha lehet ne kelljen gyalogolni és feltétlenül jó idő legyen. Nos azt gondolom, lemondás nélkül nincs kilábalás, kilábalás nélkül pedig nincs egészséges társadalom - mondta Hámori Balázs.