Külön világ

A tó már csendes és taszítani próbálja a hangzavart. A csapat egyik fele villanyfénynél üldögél vagy éppen a félhomályban tábori játékokkal foglalatoskodik. A hangulat hullámzása a bőrünkön érezhető. Megfagy a levegő egy izgalmasabb pillanatban, majd minden zugot kitöltő harsány nevetés tör fel a táborlakókból, akik küzdenek a nem érzékelt fáradtság ellen.

Fesztelen a légkör. Ismeretlen nevet az ismeretlennel és másnap reggel már mosollyal az arcán üdvözli majd, mint régi, jó barátját.

A másik módszer, mellyel elütheti az idejét az ember, ez egyszerű beszélgetés a tóparton. Sötétillat vesz körül. Apró fények csillannak és a feketeségben az arctalan alakok megnyílnak egymás előtt. Kiszakadnak. A beszélgetés elindul és sodor és sodor. Az idő múlását senki nem érzi. Sajátos kis burokba zárkózva ülnek körben, törökülésben és idegen, néha hasztalan és érdektelen témákról folyik a szó. De most minden komoly. Most minden sorsdöntő.

Apró csendek után szavalat hangzik a sötétben. A másik csapat fel-felharsanó nevetései a távolba vesznek. Szavak szállnak a csillagfényes homályban. Ilyenkor érzi igazán az ember azt a bizonyos összetartozást. A percek alatt szövődő barátságok erejét.

A vers elveszik a csendben

Sodics Dominika Eszter

NyME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium

Szombathely