SÉTA

2017.06.06. 16:20

Egy sima, egy fordított

KÖRMEND - A mondat, amelyet mindenki ismer valahonnan, akár egy meséből vagy hallotta a nagymamától, amikor a fotelban ülve az unokáknak készítette a sapkát, sálat. De hogy mi az, azt már kevesebben tudják, és sajnos én sem tudom, mert kötni nem tudok, csak horgolni.

SÉTA

Igen, fiú vagyok, aki látva a nagyit kézimunkázás közben, kedvet kapott a horgoláshoz. Amikor először láttam a mamát valamit horgolni, nagyon megtetszett. Elkértem tőle a félkész terítőt, hogy majd én is megpróbálom, de még a fonalat sem tudtam rendesen az ujjaim köré tekerni, nemhogy egy láncszemet vagy egy fél pálcát megcsinálni. Nagy mérgemben földhöz vágtam a terítőt. Később láttam a nagynénémet is, aki egy amigurumin (állatfigurán) dolgozott. Akkor döntöttem el, hogy ha törik, ha
szakad, megtanulok horgolni.

Biztosan volt mindenkinek egy első műve, amelyért vért izzadt, de a végeredményre nagyon büszke volt. Nos, nekem ez egy fehér maci volt, amellyel sokat küzdöttem. Mentségemre szóljon, hogy sok volt a zavaró tényező, ami megnehezítette a pálcák számolását, de végül elégedett voltam a macival. A második már könnyebben ment. Utána pedig, mint a gép, sorra gyártottam az amigurumikat, angyalkákat, harangokat, terítőket.

A cikk szerzője horgolás közben

Amikor már nagyon belejöttem a horgolásba, versenyeztünk a mamával, hogy ki készít el hamarabb egy angyalt. Ez az az eset volt, amikor a tanítvány nem tudta legyőzni mesterét. Amíg én meghorgoltam egyet, addig a mama már a másodikat fejezte be. Ahhoz képest, hogy mindig panaszkodik, hogy elzsibbad a fonalat tartó keze, elég jól megy neki.

Ha valaki netán elgondolkodik azon, hogy megtanuljon horgolni, és nem tudja, mi kell hozzá, akkor most elárulom: fonal, egy megfelelő horgolótű és persze rengeteg idő, amellyel én sajnos nem rendelkezem. Viszont megéri a fáradságot, mivel nemcsak unaloműző, hanem nyugtatja az idegeket, illetve sosem árt gyakorolni a szorzótáblát.

Viszonylag olcsón meg lehet úszni az ajándékozást, hiszen ki ne örülne egy saját kezűleg készített ajándéknak. De néha okozhat bosszúságot is, ha a 42. sorban észrevesszük, hogy a 29.-ben elböktük a tűt, és nem jön ki a minta. Ilyenkor a bontás bosszantó művészetét kell alkalmazni, ami annyit tesz, hogy megfogjuk a cérnát, húzzuk és figyeljük, hogy 13 sornyi kemény munka eltűnik.

Remélem, ezzel a "pár" sorral sikerült kedvet csinálnom a horgoláshoz, és lesz, aki tűt ragad, megpróbálja és nem adja fel, ha netán először nem sikerül, hiszen ahogy a mondás is tartja: "Übung macht den Meister", azaz: A gyakorlás teszi a mestert.

Fülöp János, Kölcsey gimnázium

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!