Ha leszáll az éj

Ezt a tévhitet megcáfolván látogassuk csak meg a tóparti faházak környékét, rögtön kiderül, hogy az idei Séta program táborozóit keményebb fából faragták. Nem kell hozzá csak egy kis sötétség, a légyfogókat megvilágító kerti lámpák, és máris előmerészkednek az „éjszaka lényei azaz a még mindig éber táborlakók, akik bármikor készek egy kis szórakozásra.

Először persze jön az erőfitogtatás, harcias játékokban mutatják meg a győztesek, hol is az ő helyük, természetesesen vicces köntösben. Miután az „erőviszonyok” tisztázódtak, és a tanárnő is kiszállt a játékból – hogy halált megvető bátorsággal nekivágva az ismeretlennek, a park félelmetes őrzőkutyáival szembeszállva előkerítse elveszett táskáját – újabb csapatépítő foglalkozások kerülnek terítékre. Itt mutatkozik meg, hogy még a legérettebb kamasz is gyermeki lelkesedéssel tud örülni akár egy aprócska győzelemnek is. Persze a játékok kifárasztottak minket, így hát egy nyugalmasabb beszélgetésbe fogva tudhatjuk meg, ki minek készül, milyen sportot szeret vagy éppen ki kedves, ki hangos, ki mókás.

Későre jár. Egyes szemekben már felfedezni vélem a kókadtság apró szikráját, de menni senki sem akar. Most nem. Most, hogy épp egy ilyen jó társalgásba kezdtünk, hogy kiderült, ezek a tinik okosak, intelligensek, bármilyen komoly témához érdemmel hozzá tudnak szólni, legyen szó munkáról, vallásról vagy akár a nagyvilág eseményeiről. Ha pedig már-már érezhető a feszültség egy esetleges nézeteltérés miatt, a legfigyelmesebb lelkes vállalkozó pontosan tudja, mikor kell elsütni egy ütős poént, hogy lecsillapodjanak a kedélyek.

Már éjfél is elmúlt. Nagy esély van rá, hogy holnap a többség erősen emlékeztetni fog egy kimosott zoknira, úgy elfáradtunk, de nem számít. Az a fontos, hogy együtt vagyunk, megismerjük egymást és szórakozunk. Ha őszinte akarok lenni, jelenleg is - itt, félrevonulva egy röpke pillanatra, hogy gyorsan lekörmöljem a cikkem vázlatát – csak arra tudok gondolni, hogy mikor mehetek már vissza hozzájuk.

Szinte már klisé, de még mindig gyakorta mondják „Fiatalság, bolondság”. Teljességgel egyet értek. Mi ezeket a bolond pillanatokat élvezzük a legjobban, és ezek lesznek a legszebb emlékeink majd egyszer, ha már megfontoltabbak, bölcsebbek leszünk.

Ondi Boglárka

Teleki Blanka Gimnázium 11. A