Életnagyságú célok

A FITA által szervezett íjász-világbajnokságon háromdimenziós célokra, életnagyságú polifom állatokra lőnek a résztvevők. A versenyzők terepen, erdőben, tisztáson adnak számot tudásukról, és három-négy kilométeres pályákat járnak be. Magyarország először volt házigazdája a FITA vb-nek. A világbajnokságon egyébként csak sikeres kvalifikáció után lehet részt venni: Magyarországon például öt selejtezőversenyt rendeztek, és az összesített eredmények alapján kategóriánként a három legjobb íjász nyert vb-kvótát. Az idei világbajnokságon 21 ország versenyzői vettek részt, Vas megyét ketten képviselték, a körmendi Molnár József és Nádasdon élő testvére, Molnár Ferenc.

- Az öcsém a vadászreflex kategóriában versenyzett, én pedig a long-bow, a hosszú íjas kategóriában álltam rajthoz - tudtuk meg Molnár Józseftől. - Az első nap délelőtt és délután is rendeztek egy selejtezőt, a 25-30 fős kategóriákat négyfős csoportokban indították. Mindkétszer egy 24 célos, egy plusz egy lövéses, négy kilométeres pályát kellett teljesíteni. Ilyenkor egy percünk van arra, hogy felmérjük a távolságot, célozzunk, lőjünk. Másnap a 16-osra fogyatkozott mezőnyök folytatták a versenyt, ekkor már 12 célos pályán versenyeztünk, és csak egyszer lőhettünk. A mezőny - minden kategóriában - nyolc, majd négy főre rostálódott. A harmadik napon aztán a négyes döntőkkel zárult a vb: mindössze négy cél, négy lövés döntött a végső sorrendről. Sajnos mind a ketten lecsúsztunk a dobogóról, de el kell ismerni, hogy rutinos, jó ellenfelekkel találkoztunk a fináléban. Egyébként a három nap alatt csupán a négyes döntőket rendezték közönség előtt, a selejtezőket szigorúan elzárva a külvilágtól bonyolították - egyrészt biztonsági okokból volt erre szükség, másrészt a versenyzőket nem zavarhatta meg a taps, az esteleges bekiabálások, a fényképezés.

- Összességében elmondhatom, hogy mindketten elégedettek vagyunk a negyedik hellyel. Körülbelül négy-öt éve foglalkozunk komolyan ezzel a sportággal, a magyar mezőnyben már az élvonalba tartozunk, és reményeink szerint hamarosan a nemzetközi porondon is jó eredményeket érünk el. Egy kis szívfájdalmam talán azért van, mert a minősítő honi íjászversenyeket rendre az ország másik felében rendezik, holott ebben a régióban is lenne azért igény rá - zárta szavait a körmendi Molnár József.

- Az öcsém a vadászreflex kategóriában versenyzett, én pedig a long-bow, a hosszú íjas kategóriában álltam rajthoz - tudtuk meg Molnár Józseftől. - Az első nap délelőtt és délután is rendeztek egy selejtezőt, a 25-30 fős kategóriákat négyfős csoportokban indították. Mindkétszer egy 24 célos, egy plusz egy lövéses, négy kilométeres pályát kellett teljesíteni. Ilyenkor egy percünk van arra, hogy felmérjük a távolságot, célozzunk, lőjünk. Másnap a 16-osra fogyatkozott mezőnyök folytatták a versenyt, ekkor már 12 célos pályán versenyeztünk, és csak egyszer lőhettünk. A mezőny - minden kategóriában - nyolc, majd négy főre rostálódott. A harmadik napon aztán a négyes döntőkkel zárult a vb: mindössze négy cél, négy lövés döntött a végső sorrendről. Sajnos mind a ketten lecsúsztunk a dobogóról, de el kell ismerni, hogy rutinos, jó ellenfelekkel találkoztunk a fináléban. Egyébként a három nap alatt csupán a négyes döntőket rendezték közönség előtt, a selejtezőket szigorúan elzárva a külvilágtól bonyolították - egyrészt biztonsági okokból volt erre szükség, másrészt a versenyzőket nem zavarhatta meg a taps, az esteleges bekiabálások, a fényképezés.

- Összességében elmondhatom, hogy mindketten elégedettek vagyunk a negyedik hellyel. Körülbelül négy-öt éve foglalkozunk komolyan ezzel a sportággal, a magyar mezőnyben már az élvonalba tartozunk, és reményeink szerint hamarosan a nemzetközi porondon is jó eredményeket érünk el. Egy kis szívfájdalmam talán azért van, mert a minősítő honi íjászversenyeket rendre az ország másik felében rendezik, holott ebben a régióban is lenne azért igény rá - zárta szavait a körmendi Molnár József.

- Az öcsém a vadászreflex kategóriában versenyzett, én pedig a long-bow, a hosszú íjas kategóriában álltam rajthoz - tudtuk meg Molnár Józseftől. - Az első nap délelőtt és délután is rendeztek egy selejtezőt, a 25-30 fős kategóriákat négyfős csoportokban indították. Mindkétszer egy 24 célos, egy plusz egy lövéses, négy kilométeres pályát kellett teljesíteni. Ilyenkor egy percünk van arra, hogy felmérjük a távolságot, célozzunk, lőjünk. Másnap a 16-osra fogyatkozott mezőnyök folytatták a versenyt, ekkor már 12 célos pályán versenyeztünk, és csak egyszer lőhettünk. A mezőny - minden kategóriában - nyolc, majd négy főre rostálódott. A harmadik napon aztán a négyes döntőkkel zárult a vb: mindössze négy cél, négy lövés döntött a végső sorrendről. Sajnos mind a ketten lecsúsztunk a dobogóról, de el kell ismerni, hogy rutinos, jó ellenfelekkel találkoztunk a fináléban. Egyébként a három nap alatt csupán a négyes döntőket rendezték közönség előtt, a selejtezőket szigorúan elzárva a külvilágtól bonyolították - egyrészt biztonsági okokból volt erre szükség, másrészt a versenyzőket nem zavarhatta meg a taps, az esteleges bekiabálások, a fényképezés.

- Összességében elmondhatom, hogy mindketten elégedettek vagyunk a negyedik hellyel. Körülbelül négy-öt éve foglalkozunk komolyan ezzel a sportággal, a magyar mezőnyben már az élvonalba tartozunk, és reményeink szerint hamarosan a nemzetközi porondon is jó eredményeket érünk el. Egy kis szívfájdalmam talán azért van, mert a minősítő honi íjászversenyeket rendre az ország másik felében rendezik, holott ebben a régióban is lenne azért igény rá - zárta szavait a körmendi Molnár József.

- Összességében elmondhatom, hogy mindketten elégedettek vagyunk a negyedik hellyel. Körülbelül négy-öt éve foglalkozunk komolyan ezzel a sportággal, a magyar mezőnyben már az élvonalba tartozunk, és reményeink szerint hamarosan a nemzetközi porondon is jó eredményeket érünk el. Egy kis szívfájdalmam talán azért van, mert a minősítő honi íjászversenyeket rendre az ország másik felében rendezik, holott ebben a régióban is lenne azért igény rá - zárta szavait a körmendi Molnár József.

- Összességében elmondhatom, hogy mindketten elégedettek vagyunk a negyedik hellyel. Körülbelül négy-öt éve foglalkozunk komolyan ezzel a sportággal, a magyar mezőnyben már az élvonalba tartozunk, és reményeink szerint hamarosan a nemzetközi porondon is jó eredményeket érünk el. Egy kis szívfájdalmam talán azért van, mert a minősítő honi íjászversenyeket rendre az ország másik felében rendezik, holott ebben a régióban is lenne azért igény rá - zárta szavait a körmendi Molnár József.