Sport

2010.01.13. 14:45

Dobókör után bob: a téli olimpiára készül Haklits András kalapácsvető

Kalapácsvetőként szerzett nevet magának, három nyári olimpián is részt vett a horvát színekben versenyző Haklits András. A péterfai sportember már a negyedik olmipiájára készül, ám ezúttal a téli játékokra: a horvát négyes bob tagjaként áll majd rajthoz.

Tóth Gábor

Haklits András Németh Pál mesteredző keze alatt ismerkedett meg a kalapácssvetés alapjaival - jelenleg Németh Zsolt (Dobó SE) az edzője. A tanulmányai aztán az Amerikai Egyesült Államokba szólították, majd megkapta a horvát állampolgárságot - magyar színekben kevesebb esélye lett volna eredményes sportkarrierre. A három nyári olimpián (Sydney 2000, Athén 2004, Peking 2008) már horvát mezben versenyzett. Legjobban Pekingben teljesített, ahol bejutott a nyolcas döntőbe.

De a 2009-es, berlini világbajnokságon elért eredménye miatt sem kell szégyenkeznie, hetedikként zárt. Nem mellesleg háromszoros amerikai egyetemi bajnok, van egy U23-as Európa-bajnoki ezüstérme (Göteborg, 1999). A felsoroltak tükrében mindenképpen furcsán hat, hogy a 32 esztendős sportember ezúttal téli olimpiára készül: 99 százaléka az esélye annak, hogy a horvát négyes bob tagjaként áll rajthoz Kanadában, Vancouverben - csupán minimális matematikai esély van arra, hogy valamelyik rivális beelőzi a horvát csapatot.

- Már 2006-ban megismerkedtem ezzel a sportággal, és tavaly év vége felé, amikor a dobószezon véget ért, ismét kerestem a lehetőséget a bobozásra - tudtuk meg Haklits Andrástól. - Így találtunk egymásra a horvát csapattal. Az első, aki a bobba ugrik, a kormányos, ő általában idősebb, rutinosabb személy. Másodikként rendre egy nagyobb testsúlyú atléta fut - vagyis az esetünkben én -, az ő erejére, súlyára azért van szükség, hogy megmozdítsa, lendületbe hozza a járművet. Majd következik két sprinter, akik felgyorsítják a bobot. A keretben egyébként öten vagyunk, hiszen kell egy tartalék. A selejtezők folyamán például én is kidőltem, megsérült a combközelítő izmom. De szerencsére a többiek nélkülem is jól teljesítettek. Nem örül mindenki annak, hogy bobozok, hiszen sérülésveszélyes, időigényes sportág - a horvát atlétikai szövetségnek például kifejezetten nem tetszett a választásom. Ám az eredmények hatására azért megenyhültek az illetékesek.

- Magyarországon kevésbé ismert ez a sportág. Mit kell tudni róla?

- Aki egyszer belekóstol, az nehezen szakad el tőle. Hihetetlen adrenalint termel az emberben a sebesség élménye: 130-160 km/órával száguld a bob a sikánban. Nekem az is kihívás, hogy egyéni sportról csapat-sportra váltottam. Itt nagyon számít az összeszokottság, minden mozdulatnak jelentősége van. A verseny 90 százalékban az első 25-30 méteren eldől. Aztán a folytatás a kormányoson múlik, mi többiek a jármű egyensúlyáért felelünk, próbálunk együtt mozogni, dőlni. Nem másodpercek, hanem tized-, századmásodpercek döntenek az éllovasok és a sereghajtók között. Fizikailag tökéletes állapotban kell lenned, hiszen egy-egy kanyarban óriási gravitációs nyomás hat rád. Egyébként a fizikai felkészülésem semmiben sem különbözik egy atlétikaedzéstől. A bobversenyt hasonlíthatjuk egy autóversenyhez is. Az a csapat van előnyben, amelyiknek jobb az autója. Egy jobb bob 50-100 ezer euróba is belekerül. Nem olcsó mulatság edzéslehetőséghez jutni, hiszen alig néhány pálya van Európában. És akkor még utazni is kell. A horvát olimpiai bizottság támogatta a csapatunkat, ám mi is sok pénzt kockáztattunk, tisztában voltunk azzal, hogy a kiadásaink csak akkor térülnek meg, ha kijutunk az olimpiára. Úgy tűnik, hogy ez sikerült. A hideg nem probléma - még úgy sem, hogy a ruha nem melegít -, úgy dübörög benned az adrenalin, hogy nem is érzed a -20, -30 fokot. De amikor verseny után a bobot javítgatjuk, akkor majd megfagyunk. És nehéz megszokni az ütközéseket. Egy betonteknőt öntenek ki jéggel. Ám a jég alig néhány centis, nem tompít semmit, ha a falnak csapódik a bob.

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Aki egyszer belekóstol, az nehezen szakad el tőle. Hihetetlen adrenalint termel az emberben a sebesség élménye: 130-160 km/órával száguld a bob a sikánban. Nekem az is kihívás, hogy egyéni sportról csapat-sportra váltottam. Itt nagyon számít az összeszokottság, minden mozdulatnak jelentősége van. A verseny 90 százalékban az első 25-30 méteren eldől. Aztán a folytatás a kormányoson múlik, mi többiek a jármű egyensúlyáért felelünk, próbálunk együtt mozogni, dőlni. Nem másodpercek, hanem tized-, századmásodpercek döntenek az éllovasok és a sereghajtók között. Fizikailag tökéletes állapotban kell lenned, hiszen egy-egy kanyarban óriási gravitációs nyomás hat rád. Egyébként a fizikai felkészülésem semmiben sem különbözik egy atlétikaedzéstől. A bobversenyt hasonlíthatjuk egy autóversenyhez is. Az a csapat van előnyben, amelyiknek jobb az autója. Egy jobb bob 50-100 ezer euróba is belekerül. Nem olcsó mulatság edzéslehetőséghez jutni, hiszen alig néhány pálya van Európában. És akkor még utazni is kell. A horvát olimpiai bizottság támogatta a csapatunkat, ám mi is sok pénzt kockáztattunk, tisztában voltunk azzal, hogy a kiadásaink csak akkor térülnek meg, ha kijutunk az olimpiára. Úgy tűnik, hogy ez sikerült. A hideg nem probléma - még úgy sem, hogy a ruha nem melegít -, úgy dübörög benned az adrenalin, hogy nem is érzed a -20, -30 fokot. De amikor verseny után a bobot javítgatjuk, akkor majd megfagyunk. És nehéz megszokni az ütközéseket. Egy betonteknőt öntenek ki jéggel. Ám a jég alig néhány centis, nem tompít semmit, ha a falnak csapódik a bob.

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Aki egyszer belekóstol, az nehezen szakad el tőle. Hihetetlen adrenalint termel az emberben a sebesség élménye: 130-160 km/órával száguld a bob a sikánban. Nekem az is kihívás, hogy egyéni sportról csapat-sportra váltottam. Itt nagyon számít az összeszokottság, minden mozdulatnak jelentősége van. A verseny 90 százalékban az első 25-30 méteren eldől. Aztán a folytatás a kormányoson múlik, mi többiek a jármű egyensúlyáért felelünk, próbálunk együtt mozogni, dőlni. Nem másodpercek, hanem tized-, századmásodpercek döntenek az éllovasok és a sereghajtók között. Fizikailag tökéletes állapotban kell lenned, hiszen egy-egy kanyarban óriási gravitációs nyomás hat rád. Egyébként a fizikai felkészülésem semmiben sem különbözik egy atlétikaedzéstől. A bobversenyt hasonlíthatjuk egy autóversenyhez is. Az a csapat van előnyben, amelyiknek jobb az autója. Egy jobb bob 50-100 ezer euróba is belekerül. Nem olcsó mulatság edzéslehetőséghez jutni, hiszen alig néhány pálya van Európában. És akkor még utazni is kell. A horvát olimpiai bizottság támogatta a csapatunkat, ám mi is sok pénzt kockáztattunk, tisztában voltunk azzal, hogy a kiadásaink csak akkor térülnek meg, ha kijutunk az olimpiára. Úgy tűnik, hogy ez sikerült. A hideg nem probléma - még úgy sem, hogy a ruha nem melegít -, úgy dübörög benned az adrenalin, hogy nem is érzed a -20, -30 fokot. De amikor verseny után a bobot javítgatjuk, akkor majd megfagyunk. És nehéz megszokni az ütközéseket. Egy betonteknőt öntenek ki jéggel. Ám a jég alig néhány centis, nem tompít semmit, ha a falnak csapódik a bob.

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Aki egyszer belekóstol, az nehezen szakad el tőle. Hihetetlen adrenalint termel az emberben a sebesség élménye: 130-160 km/órával száguld a bob a sikánban. Nekem az is kihívás, hogy egyéni sportról csapat-sportra váltottam. Itt nagyon számít az összeszokottság, minden mozdulatnak jelentősége van. A verseny 90 százalékban az első 25-30 méteren eldől. Aztán a folytatás a kormányoson múlik, mi többiek a jármű egyensúlyáért felelünk, próbálunk együtt mozogni, dőlni. Nem másodpercek, hanem tized-, századmásodpercek döntenek az éllovasok és a sereghajtók között. Fizikailag tökéletes állapotban kell lenned, hiszen egy-egy kanyarban óriási gravitációs nyomás hat rád. Egyébként a fizikai felkészülésem semmiben sem különbözik egy atlétikaedzéstől. A bobversenyt hasonlíthatjuk egy autóversenyhez is. Az a csapat van előnyben, amelyiknek jobb az autója. Egy jobb bob 50-100 ezer euróba is belekerül. Nem olcsó mulatság edzéslehetőséghez jutni, hiszen alig néhány pálya van Európában. És akkor még utazni is kell. A horvát olimpiai bizottság támogatta a csapatunkat, ám mi is sok pénzt kockáztattunk, tisztában voltunk azzal, hogy a kiadásaink csak akkor térülnek meg, ha kijutunk az olimpiára. Úgy tűnik, hogy ez sikerült. A hideg nem probléma - még úgy sem, hogy a ruha nem melegít -, úgy dübörög benned az adrenalin, hogy nem is érzed a -20, -30 fokot. De amikor verseny után a bobot javítgatjuk, akkor majd megfagyunk. És nehéz megszokni az ütközéseket. Egy betonteknőt öntenek ki jéggel. Ám a jég alig néhány centis, nem tompít semmit, ha a falnak csapódik a bob.

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Aki egyszer belekóstol, az nehezen szakad el tőle. Hihetetlen adrenalint termel az emberben a sebesség élménye: 130-160 km/órával száguld a bob a sikánban. Nekem az is kihívás, hogy egyéni sportról csapat-sportra váltottam. Itt nagyon számít az összeszokottság, minden mozdulatnak jelentősége van. A verseny 90 százalékban az első 25-30 méteren eldől. Aztán a folytatás a kormányoson múlik, mi többiek a jármű egyensúlyáért felelünk, próbálunk együtt mozogni, dőlni. Nem másodpercek, hanem tized-, századmásodpercek döntenek az éllovasok és a sereghajtók között. Fizikailag tökéletes állapotban kell lenned, hiszen egy-egy kanyarban óriási gravitációs nyomás hat rád. Egyébként a fizikai felkészülésem semmiben sem különbözik egy atlétikaedzéstől. A bobversenyt hasonlíthatjuk egy autóversenyhez is. Az a csapat van előnyben, amelyiknek jobb az autója. Egy jobb bob 50-100 ezer euróba is belekerül. Nem olcsó mulatság edzéslehetőséghez jutni, hiszen alig néhány pálya van Európában. És akkor még utazni is kell. A horvát olimpiai bizottság támogatta a csapatunkat, ám mi is sok pénzt kockáztattunk, tisztában voltunk azzal, hogy a kiadásaink csak akkor térülnek meg, ha kijutunk az olimpiára. Úgy tűnik, hogy ez sikerült. A hideg nem probléma - még úgy sem, hogy a ruha nem melegít -, úgy dübörög benned az adrenalin, hogy nem is érzed a -20, -30 fokot. De amikor verseny után a bobot javítgatjuk, akkor majd megfagyunk. És nehéz megszokni az ütközéseket. Egy betonteknőt öntenek ki jéggel. Ám a jég alig néhány centis, nem tompít semmit, ha a falnak csapódik a bob.

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Aki egyszer belekóstol, az nehezen szakad el tőle. Hihetetlen adrenalint termel az emberben a sebesség élménye: 130-160 km/órával száguld a bob a sikánban. Nekem az is kihívás, hogy egyéni sportról csapat-sportra váltottam. Itt nagyon számít az összeszokottság, minden mozdulatnak jelentősége van. A verseny 90 százalékban az első 25-30 méteren eldől. Aztán a folytatás a kormányoson múlik, mi többiek a jármű egyensúlyáért felelünk, próbálunk együtt mozogni, dőlni. Nem másodpercek, hanem tized-, századmásodpercek döntenek az éllovasok és a sereghajtók között. Fizikailag tökéletes állapotban kell lenned, hiszen egy-egy kanyarban óriási gravitációs nyomás hat rád. Egyébként a fizikai felkészülésem semmiben sem különbözik egy atlétikaedzéstől. A bobversenyt hasonlíthatjuk egy autóversenyhez is. Az a csapat van előnyben, amelyiknek jobb az autója. Egy jobb bob 50-100 ezer euróba is belekerül. Nem olcsó mulatság edzéslehetőséghez jutni, hiszen alig néhány pálya van Európában. És akkor még utazni is kell. A horvát olimpiai bizottság támogatta a csapatunkat, ám mi is sok pénzt kockáztattunk, tisztában voltunk azzal, hogy a kiadásaink csak akkor térülnek meg, ha kijutunk az olimpiára. Úgy tűnik, hogy ez sikerült. A hideg nem probléma - még úgy sem, hogy a ruha nem melegít -, úgy dübörög benned az adrenalin, hogy nem is érzed a -20, -30 fokot. De amikor verseny után a bobot javítgatjuk, akkor majd megfagyunk. És nehéz megszokni az ütközéseket. Egy betonteknőt öntenek ki jéggel. Ám a jég alig néhány centis, nem tompít semmit, ha a falnak csapódik a bob.

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Aki egyszer belekóstol, az nehezen szakad el tőle. Hihetetlen adrenalint termel az emberben a sebesség élménye: 130-160 km/órával száguld a bob a sikánban. Nekem az is kihívás, hogy egyéni sportról csapat-sportra váltottam. Itt nagyon számít az összeszokottság, minden mozdulatnak jelentősége van. A verseny 90 százalékban az első 25-30 méteren eldől. Aztán a folytatás a kormányoson múlik, mi többiek a jármű egyensúlyáért felelünk, próbálunk együtt mozogni, dőlni. Nem másodpercek, hanem tized-, századmásodpercek döntenek az éllovasok és a sereghajtók között. Fizikailag tökéletes állapotban kell lenned, hiszen egy-egy kanyarban óriási gravitációs nyomás hat rád. Egyébként a fizikai felkészülésem semmiben sem különbözik egy atlétikaedzéstől. A bobversenyt hasonlíthatjuk egy autóversenyhez is. Az a csapat van előnyben, amelyiknek jobb az autója. Egy jobb bob 50-100 ezer euróba is belekerül. Nem olcsó mulatság edzéslehetőséghez jutni, hiszen alig néhány pálya van Európában. És akkor még utazni is kell. A horvát olimpiai bizottság támogatta a csapatunkat, ám mi is sok pénzt kockáztattunk, tisztában voltunk azzal, hogy a kiadásaink csak akkor térülnek meg, ha kijutunk az olimpiára. Úgy tűnik, hogy ez sikerült. A hideg nem probléma - még úgy sem, hogy a ruha nem melegít -, úgy dübörög benned az adrenalin, hogy nem is érzed a -20, -30 fokot. De amikor verseny után a bobot javítgatjuk, akkor majd megfagyunk. És nehéz megszokni az ütközéseket. Egy betonteknőt öntenek ki jéggel. Ám a jég alig néhány centis, nem tompít semmit, ha a falnak csapódik a bob.

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Aki egyszer belekóstol, az nehezen szakad el tőle. Hihetetlen adrenalint termel az emberben a sebesség élménye: 130-160 km/órával száguld a bob a sikánban. Nekem az is kihívás, hogy egyéni sportról csapat-sportra váltottam. Itt nagyon számít az összeszokottság, minden mozdulatnak jelentősége van. A verseny 90 százalékban az első 25-30 méteren eldől. Aztán a folytatás a kormányoson múlik, mi többiek a jármű egyensúlyáért felelünk, próbálunk együtt mozogni, dőlni. Nem másodpercek, hanem tized-, századmásodpercek döntenek az éllovasok és a sereghajtók között. Fizikailag tökéletes állapotban kell lenned, hiszen egy-egy kanyarban óriási gravitációs nyomás hat rád. Egyébként a fizikai felkészülésem semmiben sem különbözik egy atlétikaedzéstől. A bobversenyt hasonlíthatjuk egy autóversenyhez is. Az a csapat van előnyben, amelyiknek jobb az autója. Egy jobb bob 50-100 ezer euróba is belekerül. Nem olcsó mulatság edzéslehetőséghez jutni, hiszen alig néhány pálya van Európában. És akkor még utazni is kell. A horvát olimpiai bizottság támogatta a csapatunkat, ám mi is sok pénzt kockáztattunk, tisztában voltunk azzal, hogy a kiadásaink csak akkor térülnek meg, ha kijutunk az olimpiára. Úgy tűnik, hogy ez sikerült. A hideg nem probléma - még úgy sem, hogy a ruha nem melegít -, úgy dübörög benned az adrenalin, hogy nem is érzed a -20, -30 fokot. De amikor verseny után a bobot javítgatjuk, akkor majd megfagyunk. És nehéz megszokni az ütközéseket. Egy betonteknőt öntenek ki jéggel. Ám a jég alig néhány centis, nem tompít semmit, ha a falnak csapódik a bob.

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Hogyan tovább?

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

- Az atlétikáról természetesen nem mondok le, de szeretek bobozni. A horvát közvélemény szerint már az is szép eredmény, hogy kijutottunk az olimpiára. Beszédes adat, hogy az olimpián négyes bob kategóriában 30 csapat indulhat. Ebből a 30 helyből 23 kvótát kiosztottak. A maradék 7 helyre pályázik a fél világ. Mi például 9 kvalifikációs versenyen vettünk részt Amerikában, Kanadában, Németországban. Igazán akkor lennék elégedett, ha az olimpián túljutnánk a selejtezőn, és bejutnánk a második körbe, a legjobb 20 közé. Vérmesebb reményeink azonban nem lehetnek, hiszen a kanadai, a német, az orosz és az amerikai bobosokkal szinte lehetetlen felvenni a versenyt. A napokban még vár ránk egy olasz verseny, majd egy háromhetes tréning. Aztán utazunk Vancouverbe, az olimpia helyszínén fogunk edzőtáborozni. Ám az olimpia után egyből visszatérek az atlétikához: idén Barcelonában rendezik az Európa-bajnokságot, ott szeretnék jól teljesíteni.

 

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!