Edzést és céget irányít a Vb-ezüstérmes kalapácsvető

- Hogyan birkóztak meg ezzel a nehéz örökséggel?

- Nem volt könnyű. Egyrészt elvesztettük a szülőt, másrészt a szakembert, a pedagógust, akinek a dobócsoporton belül óriási volt a kohéziós ereje. Az egyesület mindenesét, aki a nevezéstől az utazásig, szállásig mindent intézett. Kerestük a kiutat, hetente tartottunk elnökségi ülést. Elvállaltuk, hogy ketten dolgozunk a csoport mellett - de a főállásunkat nem adtuk fel. Laci maradt a kisebbeknél, én pedig apu tanítványait kaptam meg. Rengeteget segítenek az elnökség tagjai.

- Addig csak egy versenyzője volt, a horvát színekben dobó Haklits András.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazta a sportközponti konstrukciót. Nem lát ebben veszélyt?

- Valóban politikai döntés volt, hogy a város szerteágazó sportirányítása átláthatóbbá váljon. Úgy érzem, tudok ebben segíteni. De a meghallgatáson elmondtam, hogy engem nem lehet madzagon rángatni. Nem ettől az állástól függ a megélhetésem, edzőként is lehetnek távlataim. Az eltelt hét hónapban ezt tiszteletben tartották, sőt teljes támogatást kaptam. A gazdasági és sportbizottsági üléseken is mindkét táborbeliek egységesen szavaznak a cégről, s ennek nagyon örülök. Persze kikerülhetetlen a politika a legfontosabb kérdésnél: mennyi pénzt is szán a sportra? Idén például biztosan kevesebbet, mint tavaly. De ha végül az az álláspont nyer, hogy 350 millióval csökkentsék a sportköltségvetést, az nem egy karlevágással, hanem lefejezéssel érhet fel.

- Mi tartozik a sportközpont tevékenységi körébe? Meddig jutottak az elmúlt bő fél év alatt?

- A legfontosabb, hogy racionalizáljuk és olcsóbbá tegyük a sport működtetését. Próbálunk életet lehelni a sportpályákba is, és gondozottabbá tenni őket. Úgy érzem, sínen vagyunk abból a szempontból is, hogy a cégnél mindenki tudja a dolgát. Az egyesületek életébe nem szólhatunk bele, de pályázatokkal, szakmai tanácsokkal segítséget tudunk adni. A önkormányzati sportirodával együtt készítjük elő a sportbizottsági döntéseket. Voltak már nagy rendezvényeink is - például a Németh Pál Memorial vagy az U23-as atlétikai viadal, amire igazán büszkék lehetünk.

- Az elmúlt években a Pannonsport Kft. szervezte, bonyolította le a legtöbb nagy szombathelyi sportrendezvényt. Lesz változás?

- Sportbizottsági döntés, hogy a város által támogatott rendezvényeket a lehető legnagyobb mértékben a sportközpont bonyolítsa le. Persze az ő tapasztalatuk, kapacitásuk megkérdőjelezhetetlen. Volt már olyan rendezvény, amelyen közösen dolgoztunk. Hogy mi marad meg a hagyományos rendezvényekből, az pénzfüggő. A fontossági sorrend felállítása a sportbizottság kompetenciája. Mindenesetre azokat az eseményeket, amik sok nézőt vonzanak - megtöltik a többmilliárdos arénát - esetleg bevételt is hoznak, meg kell csinálni.

- Mik a közeljövő tervei?

- Már a végső stádiumban van egy szombathelyi sporthonlap elkészítése, amelyen minden, a helyi sporttal kapcsolatos információ megtalálható. Presztízskérdés, hogy végre megoldjuk a kispályás focicsapatok több mint tízéves öltözési gondjait - ezer emberről van szó. Hogy milyen módon, az attól függ, hogy lesz-e építkezés a sportligetben vagy nem. Még tart a huzavona az Arena Savaria üzemeltetésével kapcsolatban is. Ha hozzánk kerül, állunk elébe, fel vagyunk készülve. A központ sportiskolai osztályát az a Rácz Gábor vezeti, aki az elmúlt tíz évben kiválóan működtette az eddigi Rajczy Imre Sportiskolát. Hétszáz gyerek jár már ide, szeretnénk, ha minél többen lennének. És a jövőben tovább tartanánk őket a sportiskola kötelékében, hiszen jó helyen vannak, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjenek, akár nemzetközi szintre.

- Már csak egyet kérdeznék. Cégvezetés, nemzetközi szintű edzői munka - hogyan lehet ezt időben összeegyeztetni és fizikailag, mentálisan bírni?

- Ha az ember azt érzi, hogy jó dolgot csinál, akkor nem akar kiszállni belőle. Nem szívesen hagynék fel egyik munkámmal sem. Ennek most legfőképpen a családom látja a kárát. Olyan keveset tudok velük lenni, hogy szinte csak patikamérlegen mérhető. Óriási segítség, hogy Ildi, a feleségem mindent magára vállalt, igazgatja a három gyermekünket és az otthonunkat. A cégnél sorjáznak az újabb és újabb feladatok, nincs megállás. A sportolóink megértik, ha egy-egy elhúzódó ülésről késve érkezem edzésre. Ha pedig az edzői munkában lankadnék, ott van mellettem a bátyám, Laci, akiben pezseg az energia, és mindig új lendületet tud adni.

- Hogyan birkóztak meg ezzel a nehéz örökséggel?

- Nem volt könnyű. Egyrészt elvesztettük a szülőt, másrészt a szakembert, a pedagógust, akinek a dobócsoporton belül óriási volt a kohéziós ereje. Az egyesület mindenesét, aki a nevezéstől az utazásig, szállásig mindent intézett. Kerestük a kiutat, hetente tartottunk elnökségi ülést. Elvállaltuk, hogy ketten dolgozunk a csoport mellett - de a főállásunkat nem adtuk fel. Laci maradt a kisebbeknél, én pedig apu tanítványait kaptam meg. Rengeteget segítenek az elnökség tagjai.

- Addig csak egy versenyzője volt, a horvát színekben dobó Haklits András.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazta a sportközponti konstrukciót. Nem lát ebben veszélyt?

- Valóban politikai döntés volt, hogy a város szerteágazó sportirányítása átláthatóbbá váljon. Úgy érzem, tudok ebben segíteni. De a meghallgatáson elmondtam, hogy engem nem lehet madzagon rángatni. Nem ettől az állástól függ a megélhetésem, edzőként is lehetnek távlataim. Az eltelt hét hónapban ezt tiszteletben tartották, sőt teljes támogatást kaptam. A gazdasági és sportbizottsági üléseken is mindkét táborbeliek egységesen szavaznak a cégről, s ennek nagyon örülök. Persze kikerülhetetlen a politika a legfontosabb kérdésnél: mennyi pénzt is szán a sportra? Idén például biztosan kevesebbet, mint tavaly. De ha végül az az álláspont nyer, hogy 350 millióval csökkentsék a sportköltségvetést, az nem egy karlevágással, hanem lefejezéssel érhet fel.

- Mi tartozik a sportközpont tevékenységi körébe? Meddig jutottak az elmúlt bő fél év alatt?

- A legfontosabb, hogy racionalizáljuk és olcsóbbá tegyük a sport működtetését. Próbálunk életet lehelni a sportpályákba is, és gondozottabbá tenni őket. Úgy érzem, sínen vagyunk abból a szempontból is, hogy a cégnél mindenki tudja a dolgát. Az egyesületek életébe nem szólhatunk bele, de pályázatokkal, szakmai tanácsokkal segítséget tudunk adni. A önkormányzati sportirodával együtt készítjük elő a sportbizottsági döntéseket. Voltak már nagy rendezvényeink is - például a Németh Pál Memorial vagy az U23-as atlétikai viadal, amire igazán büszkék lehetünk.

- Az elmúlt években a Pannonsport Kft. szervezte, bonyolította le a legtöbb nagy szombathelyi sportrendezvényt. Lesz változás?

- Sportbizottsági döntés, hogy a város által támogatott rendezvényeket a lehető legnagyobb mértékben a sportközpont bonyolítsa le. Persze az ő tapasztalatuk, kapacitásuk megkérdőjelezhetetlen. Volt már olyan rendezvény, amelyen közösen dolgoztunk. Hogy mi marad meg a hagyományos rendezvényekből, az pénzfüggő. A fontossági sorrend felállítása a sportbizottság kompetenciája. Mindenesetre azokat az eseményeket, amik sok nézőt vonzanak - megtöltik a többmilliárdos arénát - esetleg bevételt is hoznak, meg kell csinálni.

- Mik a közeljövő tervei?

- Már a végső stádiumban van egy szombathelyi sporthonlap elkészítése, amelyen minden, a helyi sporttal kapcsolatos információ megtalálható. Presztízskérdés, hogy végre megoldjuk a kispályás focicsapatok több mint tízéves öltözési gondjait - ezer emberről van szó. Hogy milyen módon, az attól függ, hogy lesz-e építkezés a sportligetben vagy nem. Még tart a huzavona az Arena Savaria üzemeltetésével kapcsolatban is. Ha hozzánk kerül, állunk elébe, fel vagyunk készülve. A központ sportiskolai osztályát az a Rácz Gábor vezeti, aki az elmúlt tíz évben kiválóan működtette az eddigi Rajczy Imre Sportiskolát. Hétszáz gyerek jár már ide, szeretnénk, ha minél többen lennének. És a jövőben tovább tartanánk őket a sportiskola kötelékében, hiszen jó helyen vannak, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjenek, akár nemzetközi szintre.

- Már csak egyet kérdeznék. Cégvezetés, nemzetközi szintű edzői munka - hogyan lehet ezt időben összeegyeztetni és fizikailag, mentálisan bírni?

- Ha az ember azt érzi, hogy jó dolgot csinál, akkor nem akar kiszállni belőle. Nem szívesen hagynék fel egyik munkámmal sem. Ennek most legfőképpen a családom látja a kárát. Olyan keveset tudok velük lenni, hogy szinte csak patikamérlegen mérhető. Óriási segítség, hogy Ildi, a feleségem mindent magára vállalt, igazgatja a három gyermekünket és az otthonunkat. A cégnél sorjáznak az újabb és újabb feladatok, nincs megállás. A sportolóink megértik, ha egy-egy elhúzódó ülésről késve érkezem edzésre. Ha pedig az edzői munkában lankadnék, ott van mellettem a bátyám, Laci, akiben pezseg az energia, és mindig új lendületet tud adni.

- Hogyan birkóztak meg ezzel a nehéz örökséggel?

- Nem volt könnyű. Egyrészt elvesztettük a szülőt, másrészt a szakembert, a pedagógust, akinek a dobócsoporton belül óriási volt a kohéziós ereje. Az egyesület mindenesét, aki a nevezéstől az utazásig, szállásig mindent intézett. Kerestük a kiutat, hetente tartottunk elnökségi ülést. Elvállaltuk, hogy ketten dolgozunk a csoport mellett - de a főállásunkat nem adtuk fel. Laci maradt a kisebbeknél, én pedig apu tanítványait kaptam meg. Rengeteget segítenek az elnökség tagjai.

- Addig csak egy versenyzője volt, a horvát színekben dobó Haklits András.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazta a sportközponti konstrukciót. Nem lát ebben veszélyt?

- Valóban politikai döntés volt, hogy a város szerteágazó sportirányítása átláthatóbbá váljon. Úgy érzem, tudok ebben segíteni. De a meghallgatáson elmondtam, hogy engem nem lehet madzagon rángatni. Nem ettől az állástól függ a megélhetésem, edzőként is lehetnek távlataim. Az eltelt hét hónapban ezt tiszteletben tartották, sőt teljes támogatást kaptam. A gazdasági és sportbizottsági üléseken is mindkét táborbeliek egységesen szavaznak a cégről, s ennek nagyon örülök. Persze kikerülhetetlen a politika a legfontosabb kérdésnél: mennyi pénzt is szán a sportra? Idén például biztosan kevesebbet, mint tavaly. De ha végül az az álláspont nyer, hogy 350 millióval csökkentsék a sportköltségvetést, az nem egy karlevágással, hanem lefejezéssel érhet fel.

- Mi tartozik a sportközpont tevékenységi körébe? Meddig jutottak az elmúlt bő fél év alatt?

- A legfontosabb, hogy racionalizáljuk és olcsóbbá tegyük a sport működtetését. Próbálunk életet lehelni a sportpályákba is, és gondozottabbá tenni őket. Úgy érzem, sínen vagyunk abból a szempontból is, hogy a cégnél mindenki tudja a dolgát. Az egyesületek életébe nem szólhatunk bele, de pályázatokkal, szakmai tanácsokkal segítséget tudunk adni. A önkormányzati sportirodával együtt készítjük elő a sportbizottsági döntéseket. Voltak már nagy rendezvényeink is - például a Németh Pál Memorial vagy az U23-as atlétikai viadal, amire igazán büszkék lehetünk.

- Az elmúlt években a Pannonsport Kft. szervezte, bonyolította le a legtöbb nagy szombathelyi sportrendezvényt. Lesz változás?

- Sportbizottsági döntés, hogy a város által támogatott rendezvényeket a lehető legnagyobb mértékben a sportközpont bonyolítsa le. Persze az ő tapasztalatuk, kapacitásuk megkérdőjelezhetetlen. Volt már olyan rendezvény, amelyen közösen dolgoztunk. Hogy mi marad meg a hagyományos rendezvényekből, az pénzfüggő. A fontossági sorrend felállítása a sportbizottság kompetenciája. Mindenesetre azokat az eseményeket, amik sok nézőt vonzanak - megtöltik a többmilliárdos arénát - esetleg bevételt is hoznak, meg kell csinálni.

- Mik a közeljövő tervei?

- Már a végső stádiumban van egy szombathelyi sporthonlap elkészítése, amelyen minden, a helyi sporttal kapcsolatos információ megtalálható. Presztízskérdés, hogy végre megoldjuk a kispályás focicsapatok több mint tízéves öltözési gondjait - ezer emberről van szó. Hogy milyen módon, az attól függ, hogy lesz-e építkezés a sportligetben vagy nem. Még tart a huzavona az Arena Savaria üzemeltetésével kapcsolatban is. Ha hozzánk kerül, állunk elébe, fel vagyunk készülve. A központ sportiskolai osztályát az a Rácz Gábor vezeti, aki az elmúlt tíz évben kiválóan működtette az eddigi Rajczy Imre Sportiskolát. Hétszáz gyerek jár már ide, szeretnénk, ha minél többen lennének. És a jövőben tovább tartanánk őket a sportiskola kötelékében, hiszen jó helyen vannak, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjenek, akár nemzetközi szintre.

- Már csak egyet kérdeznék. Cégvezetés, nemzetközi szintű edzői munka - hogyan lehet ezt időben összeegyeztetni és fizikailag, mentálisan bírni?

- Ha az ember azt érzi, hogy jó dolgot csinál, akkor nem akar kiszállni belőle. Nem szívesen hagynék fel egyik munkámmal sem. Ennek most legfőképpen a családom látja a kárát. Olyan keveset tudok velük lenni, hogy szinte csak patikamérlegen mérhető. Óriási segítség, hogy Ildi, a feleségem mindent magára vállalt, igazgatja a három gyermekünket és az otthonunkat. A cégnél sorjáznak az újabb és újabb feladatok, nincs megállás. A sportolóink megértik, ha egy-egy elhúzódó ülésről késve érkezem edzésre. Ha pedig az edzői munkában lankadnék, ott van mellettem a bátyám, Laci, akiben pezseg az energia, és mindig új lendületet tud adni.

- Hogyan birkóztak meg ezzel a nehéz örökséggel?

- Nem volt könnyű. Egyrészt elvesztettük a szülőt, másrészt a szakembert, a pedagógust, akinek a dobócsoporton belül óriási volt a kohéziós ereje. Az egyesület mindenesét, aki a nevezéstől az utazásig, szállásig mindent intézett. Kerestük a kiutat, hetente tartottunk elnökségi ülést. Elvállaltuk, hogy ketten dolgozunk a csoport mellett - de a főállásunkat nem adtuk fel. Laci maradt a kisebbeknél, én pedig apu tanítványait kaptam meg. Rengeteget segítenek az elnökség tagjai.

- Addig csak egy versenyzője volt, a horvát színekben dobó Haklits András.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazta a sportközponti konstrukciót. Nem lát ebben veszélyt?

- Valóban politikai döntés volt, hogy a város szerteágazó sportirányítása átláthatóbbá váljon. Úgy érzem, tudok ebben segíteni. De a meghallgatáson elmondtam, hogy engem nem lehet madzagon rángatni. Nem ettől az állástól függ a megélhetésem, edzőként is lehetnek távlataim. Az eltelt hét hónapban ezt tiszteletben tartották, sőt teljes támogatást kaptam. A gazdasági és sportbizottsági üléseken is mindkét táborbeliek egységesen szavaznak a cégről, s ennek nagyon örülök. Persze kikerülhetetlen a politika a legfontosabb kérdésnél: mennyi pénzt is szán a sportra? Idén például biztosan kevesebbet, mint tavaly. De ha végül az az álláspont nyer, hogy 350 millióval csökkentsék a sportköltségvetést, az nem egy karlevágással, hanem lefejezéssel érhet fel.

- Mi tartozik a sportközpont tevékenységi körébe? Meddig jutottak az elmúlt bő fél év alatt?

- A legfontosabb, hogy racionalizáljuk és olcsóbbá tegyük a sport működtetését. Próbálunk életet lehelni a sportpályákba is, és gondozottabbá tenni őket. Úgy érzem, sínen vagyunk abból a szempontból is, hogy a cégnél mindenki tudja a dolgát. Az egyesületek életébe nem szólhatunk bele, de pályázatokkal, szakmai tanácsokkal segítséget tudunk adni. A önkormányzati sportirodával együtt készítjük elő a sportbizottsági döntéseket. Voltak már nagy rendezvényeink is - például a Németh Pál Memorial vagy az U23-as atlétikai viadal, amire igazán büszkék lehetünk.

- Az elmúlt években a Pannonsport Kft. szervezte, bonyolította le a legtöbb nagy szombathelyi sportrendezvényt. Lesz változás?

- Sportbizottsági döntés, hogy a város által támogatott rendezvényeket a lehető legnagyobb mértékben a sportközpont bonyolítsa le. Persze az ő tapasztalatuk, kapacitásuk megkérdőjelezhetetlen. Volt már olyan rendezvény, amelyen közösen dolgoztunk. Hogy mi marad meg a hagyományos rendezvényekből, az pénzfüggő. A fontossági sorrend felállítása a sportbizottság kompetenciája. Mindenesetre azokat az eseményeket, amik sok nézőt vonzanak - megtöltik a többmilliárdos arénát - esetleg bevételt is hoznak, meg kell csinálni.

- Mik a közeljövő tervei?

- Már a végső stádiumban van egy szombathelyi sporthonlap elkészítése, amelyen minden, a helyi sporttal kapcsolatos információ megtalálható. Presztízskérdés, hogy végre megoldjuk a kispályás focicsapatok több mint tízéves öltözési gondjait - ezer emberről van szó. Hogy milyen módon, az attól függ, hogy lesz-e építkezés a sportligetben vagy nem. Még tart a huzavona az Arena Savaria üzemeltetésével kapcsolatban is. Ha hozzánk kerül, állunk elébe, fel vagyunk készülve. A központ sportiskolai osztályát az a Rácz Gábor vezeti, aki az elmúlt tíz évben kiválóan működtette az eddigi Rajczy Imre Sportiskolát. Hétszáz gyerek jár már ide, szeretnénk, ha minél többen lennének. És a jövőben tovább tartanánk őket a sportiskola kötelékében, hiszen jó helyen vannak, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjenek, akár nemzetközi szintre.

- Már csak egyet kérdeznék. Cégvezetés, nemzetközi szintű edzői munka - hogyan lehet ezt időben összeegyeztetni és fizikailag, mentálisan bírni?

- Ha az ember azt érzi, hogy jó dolgot csinál, akkor nem akar kiszállni belőle. Nem szívesen hagynék fel egyik munkámmal sem. Ennek most legfőképpen a családom látja a kárát. Olyan keveset tudok velük lenni, hogy szinte csak patikamérlegen mérhető. Óriási segítség, hogy Ildi, a feleségem mindent magára vállalt, igazgatja a három gyermekünket és az otthonunkat. A cégnél sorjáznak az újabb és újabb feladatok, nincs megállás. A sportolóink megértik, ha egy-egy elhúzódó ülésről késve érkezem edzésre. Ha pedig az edzői munkában lankadnék, ott van mellettem a bátyám, Laci, akiben pezseg az energia, és mindig új lendületet tud adni.

- Nem volt könnyű. Egyrészt elvesztettük a szülőt, másrészt a szakembert, a pedagógust, akinek a dobócsoporton belül óriási volt a kohéziós ereje. Az egyesület mindenesét, aki a nevezéstől az utazásig, szállásig mindent intézett. Kerestük a kiutat, hetente tartottunk elnökségi ülést. Elvállaltuk, hogy ketten dolgozunk a csoport mellett - de a főállásunkat nem adtuk fel. Laci maradt a kisebbeknél, én pedig apu tanítványait kaptam meg. Rengeteget segítenek az elnökség tagjai.

- Addig csak egy versenyzője volt, a horvát színekben dobó Haklits András.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazta a sportközponti konstrukciót. Nem lát ebben veszélyt?

- Valóban politikai döntés volt, hogy a város szerteágazó sportirányítása átláthatóbbá váljon. Úgy érzem, tudok ebben segíteni. De a meghallgatáson elmondtam, hogy engem nem lehet madzagon rángatni. Nem ettől az állástól függ a megélhetésem, edzőként is lehetnek távlataim. Az eltelt hét hónapban ezt tiszteletben tartották, sőt teljes támogatást kaptam. A gazdasági és sportbizottsági üléseken is mindkét táborbeliek egységesen szavaznak a cégről, s ennek nagyon örülök. Persze kikerülhetetlen a politika a legfontosabb kérdésnél: mennyi pénzt is szán a sportra? Idén például biztosan kevesebbet, mint tavaly. De ha végül az az álláspont nyer, hogy 350 millióval csökkentsék a sportköltségvetést, az nem egy karlevágással, hanem lefejezéssel érhet fel.

- Mi tartozik a sportközpont tevékenységi körébe? Meddig jutottak az elmúlt bő fél év alatt?

- A legfontosabb, hogy racionalizáljuk és olcsóbbá tegyük a sport működtetését. Próbálunk életet lehelni a sportpályákba is, és gondozottabbá tenni őket. Úgy érzem, sínen vagyunk abból a szempontból is, hogy a cégnél mindenki tudja a dolgát. Az egyesületek életébe nem szólhatunk bele, de pályázatokkal, szakmai tanácsokkal segítséget tudunk adni. A önkormányzati sportirodával együtt készítjük elő a sportbizottsági döntéseket. Voltak már nagy rendezvényeink is - például a Németh Pál Memorial vagy az U23-as atlétikai viadal, amire igazán büszkék lehetünk.

- Az elmúlt években a Pannonsport Kft. szervezte, bonyolította le a legtöbb nagy szombathelyi sportrendezvényt. Lesz változás?

- Sportbizottsági döntés, hogy a város által támogatott rendezvényeket a lehető legnagyobb mértékben a sportközpont bonyolítsa le. Persze az ő tapasztalatuk, kapacitásuk megkérdőjelezhetetlen. Volt már olyan rendezvény, amelyen közösen dolgoztunk. Hogy mi marad meg a hagyományos rendezvényekből, az pénzfüggő. A fontossági sorrend felállítása a sportbizottság kompetenciája. Mindenesetre azokat az eseményeket, amik sok nézőt vonzanak - megtöltik a többmilliárdos arénát - esetleg bevételt is hoznak, meg kell csinálni.

- Mik a közeljövő tervei?

- Már a végső stádiumban van egy szombathelyi sporthonlap elkészítése, amelyen minden, a helyi sporttal kapcsolatos információ megtalálható. Presztízskérdés, hogy végre megoldjuk a kispályás focicsapatok több mint tízéves öltözési gondjait - ezer emberről van szó. Hogy milyen módon, az attól függ, hogy lesz-e építkezés a sportligetben vagy nem. Még tart a huzavona az Arena Savaria üzemeltetésével kapcsolatban is. Ha hozzánk kerül, állunk elébe, fel vagyunk készülve. A központ sportiskolai osztályát az a Rácz Gábor vezeti, aki az elmúlt tíz évben kiválóan működtette az eddigi Rajczy Imre Sportiskolát. Hétszáz gyerek jár már ide, szeretnénk, ha minél többen lennének. És a jövőben tovább tartanánk őket a sportiskola kötelékében, hiszen jó helyen vannak, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjenek, akár nemzetközi szintre.

- Már csak egyet kérdeznék. Cégvezetés, nemzetközi szintű edzői munka - hogyan lehet ezt időben összeegyeztetni és fizikailag, mentálisan bírni?

- Ha az ember azt érzi, hogy jó dolgot csinál, akkor nem akar kiszállni belőle. Nem szívesen hagynék fel egyik munkámmal sem. Ennek most legfőképpen a családom látja a kárát. Olyan keveset tudok velük lenni, hogy szinte csak patikamérlegen mérhető. Óriási segítség, hogy Ildi, a feleségem mindent magára vállalt, igazgatja a három gyermekünket és az otthonunkat. A cégnél sorjáznak az újabb és újabb feladatok, nincs megállás. A sportolóink megértik, ha egy-egy elhúzódó ülésről késve érkezem edzésre. Ha pedig az edzői munkában lankadnék, ott van mellettem a bátyám, Laci, akiben pezseg az energia, és mindig új lendületet tud adni.

- Nem volt könnyű. Egyrészt elvesztettük a szülőt, másrészt a szakembert, a pedagógust, akinek a dobócsoporton belül óriási volt a kohéziós ereje. Az egyesület mindenesét, aki a nevezéstől az utazásig, szállásig mindent intézett. Kerestük a kiutat, hetente tartottunk elnökségi ülést. Elvállaltuk, hogy ketten dolgozunk a csoport mellett - de a főállásunkat nem adtuk fel. Laci maradt a kisebbeknél, én pedig apu tanítványait kaptam meg. Rengeteget segítenek az elnökség tagjai.

- Addig csak egy versenyzője volt, a horvát színekben dobó Haklits András.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazta a sportközponti konstrukciót. Nem lát ebben veszélyt?

- Valóban politikai döntés volt, hogy a város szerteágazó sportirányítása átláthatóbbá váljon. Úgy érzem, tudok ebben segíteni. De a meghallgatáson elmondtam, hogy engem nem lehet madzagon rángatni. Nem ettől az állástól függ a megélhetésem, edzőként is lehetnek távlataim. Az eltelt hét hónapban ezt tiszteletben tartották, sőt teljes támogatást kaptam. A gazdasági és sportbizottsági üléseken is mindkét táborbeliek egységesen szavaznak a cégről, s ennek nagyon örülök. Persze kikerülhetetlen a politika a legfontosabb kérdésnél: mennyi pénzt is szán a sportra? Idén például biztosan kevesebbet, mint tavaly. De ha végül az az álláspont nyer, hogy 350 millióval csökkentsék a sportköltségvetést, az nem egy karlevágással, hanem lefejezéssel érhet fel.

- Mi tartozik a sportközpont tevékenységi körébe? Meddig jutottak az elmúlt bő fél év alatt?

- A legfontosabb, hogy racionalizáljuk és olcsóbbá tegyük a sport működtetését. Próbálunk életet lehelni a sportpályákba is, és gondozottabbá tenni őket. Úgy érzem, sínen vagyunk abból a szempontból is, hogy a cégnél mindenki tudja a dolgát. Az egyesületek életébe nem szólhatunk bele, de pályázatokkal, szakmai tanácsokkal segítséget tudunk adni. A önkormányzati sportirodával együtt készítjük elő a sportbizottsági döntéseket. Voltak már nagy rendezvényeink is - például a Németh Pál Memorial vagy az U23-as atlétikai viadal, amire igazán büszkék lehetünk.

- Az elmúlt években a Pannonsport Kft. szervezte, bonyolította le a legtöbb nagy szombathelyi sportrendezvényt. Lesz változás?

- Sportbizottsági döntés, hogy a város által támogatott rendezvényeket a lehető legnagyobb mértékben a sportközpont bonyolítsa le. Persze az ő tapasztalatuk, kapacitásuk megkérdőjelezhetetlen. Volt már olyan rendezvény, amelyen közösen dolgoztunk. Hogy mi marad meg a hagyományos rendezvényekből, az pénzfüggő. A fontossági sorrend felállítása a sportbizottság kompetenciája. Mindenesetre azokat az eseményeket, amik sok nézőt vonzanak - megtöltik a többmilliárdos arénát - esetleg bevételt is hoznak, meg kell csinálni.

- Mik a közeljövő tervei?

- Már a végső stádiumban van egy szombathelyi sporthonlap elkészítése, amelyen minden, a helyi sporttal kapcsolatos információ megtalálható. Presztízskérdés, hogy végre megoldjuk a kispályás focicsapatok több mint tízéves öltözési gondjait - ezer emberről van szó. Hogy milyen módon, az attól függ, hogy lesz-e építkezés a sportligetben vagy nem. Még tart a huzavona az Arena Savaria üzemeltetésével kapcsolatban is. Ha hozzánk kerül, állunk elébe, fel vagyunk készülve. A központ sportiskolai osztályát az a Rácz Gábor vezeti, aki az elmúlt tíz évben kiválóan működtette az eddigi Rajczy Imre Sportiskolát. Hétszáz gyerek jár már ide, szeretnénk, ha minél többen lennének. És a jövőben tovább tartanánk őket a sportiskola kötelékében, hiszen jó helyen vannak, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjenek, akár nemzetközi szintre.

- Már csak egyet kérdeznék. Cégvezetés, nemzetközi szintű edzői munka - hogyan lehet ezt időben összeegyeztetni és fizikailag, mentálisan bírni?

- Ha az ember azt érzi, hogy jó dolgot csinál, akkor nem akar kiszállni belőle. Nem szívesen hagynék fel egyik munkámmal sem. Ennek most legfőképpen a családom látja a kárát. Olyan keveset tudok velük lenni, hogy szinte csak patikamérlegen mérhető. Óriási segítség, hogy Ildi, a feleségem mindent magára vállalt, igazgatja a három gyermekünket és az otthonunkat. A cégnél sorjáznak az újabb és újabb feladatok, nincs megállás. A sportolóink megértik, ha egy-egy elhúzódó ülésről késve érkezem edzésre. Ha pedig az edzői munkában lankadnék, ott van mellettem a bátyám, Laci, akiben pezseg az energia, és mindig új lendületet tud adni.

- Addig csak egy versenyzője volt, a horvát színekben dobó Haklits András.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazta a sportközponti konstrukciót. Nem lát ebben veszélyt?

- Valóban politikai döntés volt, hogy a város szerteágazó sportirányítása átláthatóbbá váljon. Úgy érzem, tudok ebben segíteni. De a meghallgatáson elmondtam, hogy engem nem lehet madzagon rángatni. Nem ettől az állástól függ a megélhetésem, edzőként is lehetnek távlataim. Az eltelt hét hónapban ezt tiszteletben tartották, sőt teljes támogatást kaptam. A gazdasági és sportbizottsági üléseken is mindkét táborbeliek egységesen szavaznak a cégről, s ennek nagyon örülök. Persze kikerülhetetlen a politika a legfontosabb kérdésnél: mennyi pénzt is szán a sportra? Idén például biztosan kevesebbet, mint tavaly. De ha végül az az álláspont nyer, hogy 350 millióval csökkentsék a sportköltségvetést, az nem egy karlevágással, hanem lefejezéssel érhet fel.

- Mi tartozik a sportközpont tevékenységi körébe? Meddig jutottak az elmúlt bő fél év alatt?

- A legfontosabb, hogy racionalizáljuk és olcsóbbá tegyük a sport működtetését. Próbálunk életet lehelni a sportpályákba is, és gondozottabbá tenni őket. Úgy érzem, sínen vagyunk abból a szempontból is, hogy a cégnél mindenki tudja a dolgát. Az egyesületek életébe nem szólhatunk bele, de pályázatokkal, szakmai tanácsokkal segítséget tudunk adni. A önkormányzati sportirodával együtt készítjük elő a sportbizottsági döntéseket. Voltak már nagy rendezvényeink is - például a Németh Pál Memorial vagy az U23-as atlétikai viadal, amire igazán büszkék lehetünk.

- Az elmúlt években a Pannonsport Kft. szervezte, bonyolította le a legtöbb nagy szombathelyi sportrendezvényt. Lesz változás?

- Sportbizottsági döntés, hogy a város által támogatott rendezvényeket a lehető legnagyobb mértékben a sportközpont bonyolítsa le. Persze az ő tapasztalatuk, kapacitásuk megkérdőjelezhetetlen. Volt már olyan rendezvény, amelyen közösen dolgoztunk. Hogy mi marad meg a hagyományos rendezvényekből, az pénzfüggő. A fontossági sorrend felállítása a sportbizottság kompetenciája. Mindenesetre azokat az eseményeket, amik sok nézőt vonzanak - megtöltik a többmilliárdos arénát - esetleg bevételt is hoznak, meg kell csinálni.

- Mik a közeljövő tervei?

- Már a végső stádiumban van egy szombathelyi sporthonlap elkészítése, amelyen minden, a helyi sporttal kapcsolatos információ megtalálható. Presztízskérdés, hogy végre megoldjuk a kispályás focicsapatok több mint tízéves öltözési gondjait - ezer emberről van szó. Hogy milyen módon, az attól függ, hogy lesz-e építkezés a sportligetben vagy nem. Még tart a huzavona az Arena Savaria üzemeltetésével kapcsolatban is. Ha hozzánk kerül, állunk elébe, fel vagyunk készülve. A központ sportiskolai osztályát az a Rácz Gábor vezeti, aki az elmúlt tíz évben kiválóan működtette az eddigi Rajczy Imre Sportiskolát. Hétszáz gyerek jár már ide, szeretnénk, ha minél többen lennének. És a jövőben tovább tartanánk őket a sportiskola kötelékében, hiszen jó helyen vannak, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjenek, akár nemzetközi szintre.

- Már csak egyet kérdeznék. Cégvezetés, nemzetközi szintű edzői munka - hogyan lehet ezt időben összeegyeztetni és fizikailag, mentálisan bírni?

- Ha az ember azt érzi, hogy jó dolgot csinál, akkor nem akar kiszállni belőle. Nem szívesen hagynék fel egyik munkámmal sem. Ennek most legfőképpen a családom látja a kárát. Olyan keveset tudok velük lenni, hogy szinte csak patikamérlegen mérhető. Óriási segítség, hogy Ildi, a feleségem mindent magára vállalt, igazgatja a három gyermekünket és az otthonunkat. A cégnél sorjáznak az újabb és újabb feladatok, nincs megállás. A sportolóink megértik, ha egy-egy elhúzódó ülésről késve érkezem edzésre. Ha pedig az edzői munkában lankadnék, ott van mellettem a bátyám, Laci, akiben pezseg az energia, és mindig új lendületet tud adni.

- Addig csak egy versenyzője volt, a horvát színekben dobó Haklits András.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazta a sportközponti konstrukciót. Nem lát ebben veszélyt?

- Valóban politikai döntés volt, hogy a város szerteágazó sportirányítása átláthatóbbá váljon. Úgy érzem, tudok ebben segíteni. De a meghallgatáson elmondtam, hogy engem nem lehet madzagon rángatni. Nem ettől az állástól függ a megélhetésem, edzőként is lehetnek távlataim. Az eltelt hét hónapban ezt tiszteletben tartották, sőt teljes támogatást kaptam. A gazdasági és sportbizottsági üléseken is mindkét táborbeliek egységesen szavaznak a cégről, s ennek nagyon örülök. Persze kikerülhetetlen a politika a legfontosabb kérdésnél: mennyi pénzt is szán a sportra? Idén például biztosan kevesebbet, mint tavaly. De ha végül az az álláspont nyer, hogy 350 millióval csökkentsék a sportköltségvetést, az nem egy karlevágással, hanem lefejezéssel érhet fel.

- Mi tartozik a sportközpont tevékenységi körébe? Meddig jutottak az elmúlt bő fél év alatt?

- A legfontosabb, hogy racionalizáljuk és olcsóbbá tegyük a sport működtetését. Próbálunk életet lehelni a sportpályákba is, és gondozottabbá tenni őket. Úgy érzem, sínen vagyunk abból a szempontból is, hogy a cégnél mindenki tudja a dolgát. Az egyesületek életébe nem szólhatunk bele, de pályázatokkal, szakmai tanácsokkal segítséget tudunk adni. A önkormányzati sportirodával együtt készítjük elő a sportbizottsági döntéseket. Voltak már nagy rendezvényeink is - például a Németh Pál Memorial vagy az U23-as atlétikai viadal, amire igazán büszkék lehetünk.

- Az elmúlt években a Pannonsport Kft. szervezte, bonyolította le a legtöbb nagy szombathelyi sportrendezvényt. Lesz változás?

- Sportbizottsági döntés, hogy a város által támogatott rendezvényeket a lehető legnagyobb mértékben a sportközpont bonyolítsa le. Persze az ő tapasztalatuk, kapacitásuk megkérdőjelezhetetlen. Volt már olyan rendezvény, amelyen közösen dolgoztunk. Hogy mi marad meg a hagyományos rendezvényekből, az pénzfüggő. A fontossági sorrend felállítása a sportbizottság kompetenciája. Mindenesetre azokat az eseményeket, amik sok nézőt vonzanak - megtöltik a többmilliárdos arénát - esetleg bevételt is hoznak, meg kell csinálni.

- Mik a közeljövő tervei?

- Már a végső stádiumban van egy szombathelyi sporthonlap elkészítése, amelyen minden, a helyi sporttal kapcsolatos információ megtalálható. Presztízskérdés, hogy végre megoldjuk a kispályás focicsapatok több mint tízéves öltözési gondjait - ezer emberről van szó. Hogy milyen módon, az attól függ, hogy lesz-e építkezés a sportligetben vagy nem. Még tart a huzavona az Arena Savaria üzemeltetésével kapcsolatban is. Ha hozzánk kerül, állunk elébe, fel vagyunk készülve. A központ sportiskolai osztályát az a Rácz Gábor vezeti, aki az elmúlt tíz évben kiválóan működtette az eddigi Rajczy Imre Sportiskolát. Hétszáz gyerek jár már ide, szeretnénk, ha minél többen lennének. És a jövőben tovább tartanánk őket a sportiskola kötelékében, hiszen jó helyen vannak, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjenek, akár nemzetközi szintre.

- Már csak egyet kérdeznék. Cégvezetés, nemzetközi szintű edzői munka - hogyan lehet ezt időben összeegyeztetni és fizikailag, mentálisan bírni?

- Ha az ember azt érzi, hogy jó dolgot csinál, akkor nem akar kiszállni belőle. Nem szívesen hagynék fel egyik munkámmal sem. Ennek most legfőképpen a családom látja a kárát. Olyan keveset tudok velük lenni, hogy szinte csak patikamérlegen mérhető. Óriási segítség, hogy Ildi, a feleségem mindent magára vállalt, igazgatja a három gyermekünket és az otthonunkat. A cégnél sorjáznak az újabb és újabb feladatok, nincs megállás. A sportolóink megértik, ha egy-egy elhúzódó ülésről késve érkezem edzésre. Ha pedig az edzői munkában lankadnék, ott van mellettem a bátyám, Laci, akiben pezseg az energia, és mindig új lendületet tud adni.

- Addig csak egy versenyzője volt, a horvát színekben dobó Haklits András.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazta a sportközponti konstrukciót. Nem lát ebben veszélyt?

- Valóban politikai döntés volt, hogy a város szerteágazó sportirányítása átláthatóbbá váljon. Úgy érzem, tudok ebben segíteni. De a meghallgatáson elmondtam, hogy engem nem lehet madzagon rángatni. Nem ettől az állástól függ a megélhetésem, edzőként is lehetnek távlataim. Az eltelt hét hónapban ezt tiszteletben tartották, sőt teljes támogatást kaptam. A gazdasági és sportbizottsági üléseken is mindkét táborbeliek egységesen szavaznak a cégről, s ennek nagyon örülök. Persze kikerülhetetlen a politika a legfontosabb kérdésnél: mennyi pénzt is szán a sportra? Idén például biztosan kevesebbet, mint tavaly. De ha végül az az álláspont nyer, hogy 350 millióval csökkentsék a sportköltségvetést, az nem egy karlevágással, hanem lefejezéssel érhet fel.

- Mi tartozik a sportközpont tevékenységi körébe? Meddig jutottak az elmúlt bő fél év alatt?

- A legfontosabb, hogy racionalizáljuk és olcsóbbá tegyük a sport működtetését. Próbálunk életet lehelni a sportpályákba is, és gondozottabbá tenni őket. Úgy érzem, sínen vagyunk abból a szempontból is, hogy a cégnél mindenki tudja a dolgát. Az egyesületek életébe nem szólhatunk bele, de pályázatokkal, szakmai tanácsokkal segítséget tudunk adni. A önkormányzati sportirodával együtt készítjük elő a sportbizottsági döntéseket. Voltak már nagy rendezvényeink is - például a Németh Pál Memorial vagy az U23-as atlétikai viadal, amire igazán büszkék lehetünk.

- Az elmúlt években a Pannonsport Kft. szervezte, bonyolította le a legtöbb nagy szombathelyi sportrendezvényt. Lesz változás?

- Sportbizottsági döntés, hogy a város által támogatott rendezvényeket a lehető legnagyobb mértékben a sportközpont bonyolítsa le. Persze az ő tapasztalatuk, kapacitásuk megkérdőjelezhetetlen. Volt már olyan rendezvény, amelyen közösen dolgoztunk. Hogy mi marad meg a hagyományos rendezvényekből, az pénzfüggő. A fontossági sorrend felállítása a sportbizottság kompetenciája. Mindenesetre azokat az eseményeket, amik sok nézőt vonzanak - megtöltik a többmilliárdos arénát - esetleg bevételt is hoznak, meg kell csinálni.

- Mik a közeljövő tervei?

- Már a végső stádiumban van egy szombathelyi sporthonlap elkészítése, amelyen minden, a helyi sporttal kapcsolatos információ megtalálható. Presztízskérdés, hogy végre megoldjuk a kispályás focicsapatok több mint tízéves öltözési gondjait - ezer emberről van szó. Hogy milyen módon, az attól függ, hogy lesz-e építkezés a sportligetben vagy nem. Még tart a huzavona az Arena Savaria üzemeltetésével kapcsolatban is. Ha hozzánk kerül, állunk elébe, fel vagyunk készülve. A központ sportiskolai osztályát az a Rácz Gábor vezeti, aki az elmúlt tíz évben kiválóan működtette az eddigi Rajczy Imre Sportiskolát. Hétszáz gyerek jár már ide, szeretnénk, ha minél többen lennének. És a jövőben tovább tartanánk őket a sportiskola kötelékében, hiszen jó helyen vannak, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjenek, akár nemzetközi szintre.

- Már csak egyet kérdeznék. Cégvezetés, nemzetközi szintű edzői munka - hogyan lehet ezt időben összeegyeztetni és fizikailag, mentálisan bírni?

- Ha az ember azt érzi, hogy jó dolgot csinál, akkor nem akar kiszállni belőle. Nem szívesen hagynék fel egyik munkámmal sem. Ennek most legfőképpen a családom látja a kárát. Olyan keveset tudok velük lenni, hogy szinte csak patikamérlegen mérhető. Óriási segítség, hogy Ildi, a feleségem mindent magára vállalt, igazgatja a három gyermekünket és az otthonunkat. A cégnél sorjáznak az újabb és újabb feladatok, nincs megállás. A sportolóink megértik, ha egy-egy elhúzódó ülésről késve érkezem edzésre. Ha pedig az edzői munkában lankadnék, ott van mellettem a bátyám, Laci, akiben pezseg az energia, és mindig új lendületet tud adni.

- Addig csak egy versenyzője volt, a horvát színekben dobó Haklits András.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazta a sportközponti konstrukciót. Nem lát ebben veszélyt?

- Valóban politikai döntés volt, hogy a város szerteágazó sportirányítása átláthatóbbá váljon. Úgy érzem, tudok ebben segíteni. De a meghallgatáson elmondtam, hogy engem nem lehet madzagon rángatni. Nem ettől az állástól függ a megélhetésem, edzőként is lehetnek távlataim. Az eltelt hét hónapban ezt tiszteletben tartották, sőt teljes támogatást kaptam. A gazdasági és sportbizottsági üléseken is mindkét táborbeliek egységesen szavaznak a cégről, s ennek nagyon örülök. Persze kikerülhetetlen a politika a legfontosabb kérdésnél: mennyi pénzt is szán a sportra? Idén például biztosan kevesebbet, mint tavaly. De ha végül az az álláspont nyer, hogy 350 millióval csökkentsék a sportköltségvetést, az nem egy karlevágással, hanem lefejezéssel érhet fel.

- Mi tartozik a sportközpont tevékenységi körébe? Meddig jutottak az elmúlt bő fél év alatt?

- A legfontosabb, hogy racionalizáljuk és olcsóbbá tegyük a sport működtetését. Próbálunk életet lehelni a sportpályákba is, és gondozottabbá tenni őket. Úgy érzem, sínen vagyunk abból a szempontból is, hogy a cégnél mindenki tudja a dolgát. Az egyesületek életébe nem szólhatunk bele, de pályázatokkal, szakmai tanácsokkal segítséget tudunk adni. A önkormányzati sportirodával együtt készítjük elő a sportbizottsági döntéseket. Voltak már nagy rendezvényeink is - például a Németh Pál Memorial vagy az U23-as atlétikai viadal, amire igazán büszkék lehetünk.

- Az elmúlt években a Pannonsport Kft. szervezte, bonyolította le a legtöbb nagy szombathelyi sportrendezvényt. Lesz változás?

- Sportbizottsági döntés, hogy a város által támogatott rendezvényeket a lehető legnagyobb mértékben a sportközpont bonyolítsa le. Persze az ő tapasztalatuk, kapacitásuk megkérdőjelezhetetlen. Volt már olyan rendezvény, amelyen közösen dolgoztunk. Hogy mi marad meg a hagyományos rendezvényekből, az pénzfüggő. A fontossági sorrend felállítása a sportbizottság kompetenciája. Mindenesetre azokat az eseményeket, amik sok nézőt vonzanak - megtöltik a többmilliárdos arénát - esetleg bevételt is hoznak, meg kell csinálni.

- Mik a közeljövő tervei?

- Már a végső stádiumban van egy szombathelyi sporthonlap elkészítése, amelyen minden, a helyi sporttal kapcsolatos információ megtalálható. Presztízskérdés, hogy végre megoldjuk a kispályás focicsapatok több mint tízéves öltözési gondjait - ezer emberről van szó. Hogy milyen módon, az attól függ, hogy lesz-e építkezés a sportligetben vagy nem. Még tart a huzavona az Arena Savaria üzemeltetésével kapcsolatban is. Ha hozzánk kerül, állunk elébe, fel vagyunk készülve. A központ sportiskolai osztályát az a Rácz Gábor vezeti, aki az elmúlt tíz évben kiválóan működtette az eddigi Rajczy Imre Sportiskolát. Hétszáz gyerek jár már ide, szeretnénk, ha minél többen lennének. És a jövőben tovább tartanánk őket a sportiskola kötelékében, hiszen jó helyen vannak, minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjenek, akár nemzetközi szintre.

- Már csak egyet kérdeznék. Cégvezetés, nemzetközi szintű edzői munka - hogyan lehet ezt időben összeegyeztetni és fizikailag, mentálisan bírni?

- Ha az ember azt érzi, hogy jó dolgot csinál, akkor nem akar kiszállni belőle. Nem szívesen hagynék fel egyik munkámmal sem. Ennek most legfőképpen a családom látja a kárát. Olyan keveset tudok velük lenni, hogy szinte csak patikamérlegen mérhető. Óriási segítség, hogy Ildi, a feleségem mindent magára vállalt, igazgatja a három gyermekünket és az otthonunkat. A cégnél sorjáznak az újabb és újabb feladatok, nincs megállás. A sportolóink megértik, ha egy-egy elhúzódó ülésről késve érkezem edzésre. Ha pedig az edzői munkában lankadnék, ott van mellettem a bátyám, Laci, akiben pezseg az energia, és mindig új lendületet tud adni.

- Bandi tolerálta, hogy a sok elfoglaltságom mellett már nem tudunk külön edzeni. Akkor jön, amikor a többiek. Az ő ittléte is pluszt jelent a csoportnak. Télen úgy indultunk, hogy tele voltunk sérültekkel, szinte nem volt hadra fogható ember. Ráadásul a gyerekeket is megviselte apu halála. De a bajban összeszedte magát a csoport - amelynek mindig is az egységben volt az ereje. Az volt a célunk, hogy ezt erősítsük. Volt eredménye a következetességnek, hiszen nyolcan jutottak ki világversenyre, s közülük csak Szabó Daninak nem jött ki a lépés, pedig ő is sokat dolgozott.

- Van egy másik megbízatása is 2008 végétől a Magyar Atlétikai Szövetségben. Mennyi energiát igényel a szövetségi edzői munka?

- Az edzőtáborokban, a világversenyeken amúgy is ott vagyok. A szakmai programok során harcolok a dobókért, a támogatásukért. A többi, a szervezés, az edzőtáborok, felmérések megtervezése amolyan éjszakai munka.

- És mindezek után, mellett pályázott és elnyert egy olyan munkakört, amelyik önmagában is egész embert kíván. Az új sportszolgáltató kft. - most már sportközpont és sportiskola - ügyvezető igazgatójaként nem kitaposott úton kell haladnia.

- Már aktív sportolóként is dolgoztam - 1995-től 14 éven át a Vas Megyei Sportigazgatóság munkatársa voltam, nemzetközi referens, majd igazgatóhelyettes. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rugalmas munkaidőt biztosítottak; persze a feladatokat időre elvégeztem. Tavaly jött egy lehetőség, úgy éreztem, jó dolgokat lehet csinálni, láttam benne fantáziát. A megyei sportigazgatóságon Foki Róberttel mindig is jól tudtam együttműködni. Gazdasági vezetőként ő is velem tartott. Június 1-jétől alakult meg az új sportszolgáltató kft., és most, január 1-jétől első nagy, látható lépésként beintegrálódott hozzánk a sportiskola is.

- Óhatatlanul nagyon közel került a politikához, hiszen a város új többsége találta ki és szorgalmazt