A szentpéterfai kalapácsvető gőzerővel készül a bobversenyre az olimpián

- Február 6-án érkeztünk meg Vancouverbe, onnan közvetlenül a whistleri olimpiai faluba mentünk, ami 150 kilométerre van Vancouvertől - kezdte az élménybeszámolót Haklits András.

- A falu mindentől elzárva a hegyek között helyezkedik el. Első nap mindjárt feltűnt, hogy minden igaz, amit otthon hallani lehetett, vagyis alig van hó, kellemes az időjárás, napközben 5-10 fokos. A falu egyébként hasonlít a nyári játékokon megszokotthoz, csak jóval kisebb. Az első hét a megnyitóig edzésekkel telt el. Igaz, mivel a bobpályán egészen 23-áig nem lehet edzeni, maradt az erősítés és a futóedzés a parkolókban - mivel rekortánpálya vagy bármilyen más egyéb kiszolgálólétesítmény nincs. A megnyitót sajnos beárnyékolta a grúz szánkós halálos balesete - ami azért megkérdőjelezi a pálya biztonságát.

A whistleri pálya egyébként az egyik leggyorsabb és legnehezebb pálya a világon. A szánkósoknál akár 140, a bobosoknál pedig 160 kilométer/óra a legnagyobb sebesség, mindez hetes gravitációval párosulva. Sajnos a kanadaiak nem adnak sok lehetőséget a pálya megismerésére, így gyakoriak a bukások. Nekünk például, hogy gyakorolni tudjunk, el kellett mennünk Park City- be, Utah államba, ami 1800 kilométerre van az olimpia helyszínétől. A házigazdák ugyanis még Vancouver közelében, Calgaryban is lezárták a pályát - így segítve a hazaiakat. Egyébként február 10-éig a bobokat is le kellett adni hitelesítésre, így egy kölcsönkért régi bobbal edzettünk Park Cityben, ahol napi öt csúszásra van lehetőség. Ez talán nem tűnik soknak, de az adrenalinsokkok és a rengeteg ütközés azért alaposan kifárasztja az embert. Az egyik nap például 135 kilométer/órás sebességnél felborultunk - szerencsére nem lett belőle semmi probléma. Hétfőtől már ismét Vancouverben vagyunk, végre kezdődhetnek az edzések a verseny helyszínén - zárta szavait a 32 esztendős Haklits András.

- Február 6-án érkeztünk meg Vancouverbe, onnan közvetlenül a whistleri olimpiai faluba mentünk, ami 150 kilométerre van Vancouvertől - kezdte az élménybeszámolót Haklits András.

- A falu mindentől elzárva a hegyek között helyezkedik el. Első nap mindjárt feltűnt, hogy minden igaz, amit otthon hallani lehetett, vagyis alig van hó, kellemes az időjárás, napközben 5-10 fokos. A falu egyébként hasonlít a nyári játékokon megszokotthoz, csak jóval kisebb. Az első hét a megnyitóig edzésekkel telt el. Igaz, mivel a bobpályán egészen 23-áig nem lehet edzeni, maradt az erősítés és a futóedzés a parkolókban - mivel rekortánpálya vagy bármilyen más egyéb kiszolgálólétesítmény nincs. A megnyitót sajnos beárnyékolta a grúz szánkós halálos balesete - ami azért megkérdőjelezi a pálya biztonságát.

A whistleri pálya egyébként az egyik leggyorsabb és legnehezebb pálya a világon. A szánkósoknál akár 140, a bobosoknál pedig 160 kilométer/óra a legnagyobb sebesség, mindez hetes gravitációval párosulva. Sajnos a kanadaiak nem adnak sok lehetőséget a pálya megismerésére, így gyakoriak a bukások. Nekünk például, hogy gyakorolni tudjunk, el kellett mennünk Park City- be, Utah államba, ami 1800 kilométerre van az olimpia helyszínétől. A házigazdák ugyanis még Vancouver közelében, Calgaryban is lezárták a pályát - így segítve a hazaiakat. Egyébként február 10-éig a bobokat is le kellett adni hitelesítésre, így egy kölcsönkért régi bobbal edzettünk Park Cityben, ahol napi öt csúszásra van lehetőség. Ez talán nem tűnik soknak, de az adrenalinsokkok és a rengeteg ütközés azért alaposan kifárasztja az embert. Az egyik nap például 135 kilométer/órás sebességnél felborultunk - szerencsére nem lett belőle semmi probléma. Hétfőtől már ismét Vancouverben vagyunk, végre kezdődhetnek az edzések a verseny helyszínén - zárta szavait a 32 esztendős Haklits András.