Gálameccs a Veszprém Arénában - tizennyolcadszor is bajnok a Veszprém

Bajnokavatásra készült a hazai tábor, ez látszott már az Arénához érkezésünkkor is. Minden jegy elkelt, ám a szervezők a több száz kint rekedt emberre is gondoltak: hatalmas kivetítő állt a csarnok előtti téren. A jó hangulatban gyülekező, vörös mezbe öltözött szurkolók kedve bent sem változott meg, remek hátteret szolgáltattak a játékosoknak.

A bajnokság névadója által szavazásra bocsájtott fair play-közönségdíjak serlegei - egy kivétellel - Veszprémbe kerültek, s ez csak fokozta a hangulatot az (előző mérkőzés alapján) amúgy is rendkívül jónak ígérkező összecsapás előtt.

Cseh László olimpiai ezüstérmes, világbajnok, tizenötszörös európabajnok úszó (és nem mellesleg Veszprém-szimpatizáns) végezte el a kezdődobást. A légkör bajnoki döntőhöz méltó volt, érezni lehetett a feszültséget a levegőben - az első tíz percben. A Kékesi bíró- és testvérpáros az elejétől fogva keményen fogta a gyeplőt, s ennek eredményeképpen nem is alakult ki nagyobb „adok-kapok” a pályán (ami azért a két gárda találkozásakor elő szokott fordulni).

A két kulcsemberét is nélkülöző Pick Szeged gárdája az első pár percben tudott csak ellenfélként játszani, ám a leköszönő Djukic edző végig bíztatta csapatát, s az első félidőben jókor kikért idejének köszönhetően egy gólra zárkóztak fel a vendégek. Mocsai mester is időt kért, ezt követően gyakorlatilag három perc alatt visszaállították „fiai” a négygólos előnyt.

Elindult a bakonyi gőzhenger, s gyakorlatilag földbe döngölte a szegedi álmokat. A védelem felállt falával a vendégek nem tudtak mit kezdeni, támadásban pedig képtelenek voltak tartani Sesumot, Terzicet, Eklemovicot és Carlos Perezt. Fazekas és Peric parádés védései is nyilván demoralizálóak lehettek számukra, mert bár próbálkoztak, de egyre kevesebb pontos lövés érkezett a kapu felé. A bakonyiak rendre góllal fejezték be akcióikat, és labdaszerzéssel vagy kapus bravúrral reagálták le az ellenfél próbálkozásait.

A végére - Katzirz és Krivokapic nélkül - gyakorlatilag mozdulni sem tudott a Tisza-parti egyesület: Andjelkovic árnyéka volt egykori önmagának, Nenadic motiválatlan volt, a kapusokat szétlőtték a veszprémi tüzérek; talán csak Luka Zvizej mutatott jó formát. A meccs utolsó harmadában a teljes hazai törzsszurkoló-szektor az ellenfelet buzdította: a „Harcoljatok!” rigmus most nekik szólt; hiszen a körülbelül egy busznyi szegedinek a hangját sem lehetett hallani. Nem gúnyolódásként tették ezt a veszprémiek, csupán szerették volna, ha izgalmasabb az összecsapás vége.

A második mérkőzés alapján szorosabb, keményebb mérkőzésre készültünk, de sajnos nem így lett. Bár az utolsó néhány percben a tizenhat gólos hátrányból hármat lefaragtak a szegediek, így is hatalmas vereségbe futottak bele, s a Veszprém bajnoki győzelmét egy pillanatig sem veszélyeztették.

Sajnálatos módon a Pick Szeged gárdájától – a klub vezetésének döntése értelmében - távozik Dragan Djukic edző és jó néhány játékos is, így nem tudni, mi lesz velük a következő idényben. Csak remélni lehet, hogy jövőre egy erősebb Szeged ellen játszhat a Veszprém gárdája.

 Videó: Bonyhádi Zoltán

MKB Veszprém KC - Pick Szeged 40:28 (22:12)
Veszprém Aréna, 5000 néző. Vezette: Kékes Cs., Kékes P.

Veszprém: PERIC – Iváncsik T. 3, SULIC 6, Lapcevic 1, LUSNYIKOV, TERZIC 6 (1), IVÁNCSIK G. 5.
Csere: Fazekas (kapus), EKLEMOVIC 3, Vujin 6 (1), Perez 3, Vilovski 3, Sesum 3, Gulyás 1.
Edző: Mocsai Lajos.

Pick Szeged: Marjanac – Stranovsky 2, Andjelkovic 3, Zubai 2, Herbert 3, Osmajic 4, ZVIZEJ 8 (1).
Csere: Liszkai (kapus), Nenadic 2, Vadkerti, Lele 1 (1), Vancsics 2, Simon 1.
Edző: Dragan Djukic.

Kiállítások: 10, illetve 8 perc.

Hétméteresek: 3/2, ill. 3/2.