Sport

2010.11.14. 21:25

Békés, napfényes, vasárnapi korzózás: Tanakajd - Táplán 3:0

Megnéztük a Tanakajd-Táplán helyi érdekű rangadót, bízva abban, hogy a vendégek megtréfálják a hazaiakat, azonban beigazolódott, hogy a futballban minden előfordulhat, még az is, hogy teljesen simán bejön a papírforma. Meccsrejáró sorozatunk újabb darabja következik.

Török Tibor

Túlkínálat volt rangadóból a hétvégén, több helyi érdekű derbi is csalogatónak látszott, azonban ezúttal egy papírforma meccset választottunk, bízva abban, hogy talán felborulnak az esélyek, és így kiváló mérkőzés kerekedik a Tanakajd-Táplán SE összeakaszkodásból.

Aki játszott már jobb híján szomszédvárinak  nevezett lokális rangadón, az tudja, hogy általában az ősidők homályába veszik a rivalizálás, már senki nem emlékezik arra, hogy elejtett mamuton, vagy sutyiban elcsaklizott széplányon robbant ki történelmileg a kibékíthetetlen látszó ellentét, amely mostanság kulturált formában, sportalapon, azaz labdarúgó-mérkőzések formájában folytatódik. Egy biztos, egy-egy ilyen világra szóló területi vb-döntő jelentőségével annak is tisztában kell lennie, aki Fehérgyarmatról, avagy az 1. FC Mars-ból igazoltak le.

Ha jól tartjuk a megyefoci verőerén a mutatóujjunkat, akkor Tanakajdon két találkozó bír különös fontossággal, az egyik a Vasszécseny, a másik a Táplán elleni harcosság, míg az utóbbi csapatnak a Vép,a Kajd illetve  a Bogát néven emlegetett Gyöngyöshermán-Szenkirály számít VIP-ellenfélnek.

Miután sikeresen megideologizáltuk, hogy miért is választottuk a vasárnapi ebéd helyett a futballt, gyönyörű, napfényes időben márciusi 17-18 fokban, körülbelül 250 néző társaságában vártuk a találkozót. A publikum körülbelül kétszerese volt a REAC-Újpest II. NB II-es meccsen regisztráltnak, ami több ok miatt is gáz a fővárosra és a magyar futball másodosztályára nézve.
 
De visszatérve a megyefocihoz: sima, tippmixre fordítva 1,45-ös hazai győzelmet jelzett a barométer, ugyanis a megyei I-ből kieső vendégek nem igazán találják önmagukat – és ide tennénk egy pontot, mivel kívülről nem látszik ennek oka, és nem tényfeltárni, hanem tudósítani érkeztünk.

A hazaiak Pungor – Géczi T. (Fodor), Iszak, Sebestyén, Schmidt – Horváth D. (Halmosi A.), Derdák, Pogácsás (Papp), Azotei,  Horváth L. (Pék F.) –, Horváth G. felállásban vágtak neki a 90 percnek. A vendégek  Neczpál – Fürdős, Badics, Horváth T., Talabér – Marcz G. (Stieber), Marcz M., Borbás, Balázs (Bálint Gy.)- Sütő, Muzsay (Rajzinger) szerkezetben léptek pályára.  Már úgy nagyjából, tehettük hozzá az első percek után, ugyanis a tanakajdi formáció voltaképpen három és fél támadót takart, gyakorlatilag valamennyi Horváth a támadóvonalban tartózkodott, Horváth G. mellé balról és jobbról rendre felléptek a társak, középen pedig az NB I-es múlttal rendelkező Azoteiről sem lehetett azt mondani, hogy saját bekkjeit vagy védekező középpályásait zavarta volna azzal, hogy közöttük ténykedik.

A vendégek nagyjából tartották magukat a 4-4-2-höz,  bal oldali középpályásukra például nem  jutott ember, azonban ezt nem használták ki, mivel  a vendégtámadások a másik fertályon futottak.

Az első negyedóra roppant ideges és csapkodó játékkal telt el,  többször felötlött a csúful magára hagyott húsleves, rántott hús vádló képe, mivel maga a futball nem volt igazán lenyűgöző.  A 2. percben Borbás lőhetett szabadrúgást, laposan próbálta megkínálni a hazaiak collos kapusát, ám csak szöglet lett az ügylet vége. A 5. percben Azotei adott forintos labdát  a 16-oson, azonban a társ belenézett a Napba, így félbeszakítottuk a szorgos jegyzetelést. Mint ahogy Horváth G. kiugrása is annyiban maradt egy jó ütemű keresztezés miatt , volt még egy Derdák-lövés (13.perc: fölé), de ettől az izgalmi mutató nem nagyon mutatott életjeleket.

Egészen a 15. percig, ekkor a tápláni kispad keveredett szakmai vitába Újházy játékvezetővel, a spori szabálytalannak látott egy becsúszást,  ebből támadt némi verbális mozgalmasság, ha már a meccs egy posztszovjet tornaünnepély élőképével egyenértékű akciókat mutatott. A szabadrúgás utáni ívelés elhalt a tápláni védőfalon, azonban a bekkek addig passzolgattak és tömködték egymáshoz a labdát hátul, amíg összehoztak egy elég béna bedobást az ellenfélnek, ami nem tetszett elsőre veszélyesnek. Schmidt azonban balról úgy lőtte középre a neki visszatett labdát beadásnak szánva, hogy az átszállt Neczpál kapuson és a túlsó kapufáról a hálóba pattant, ráébresztve a szendergő nagyérdeműt, hogy immár 1:0 a hazaiaknak.

Ettől meg is élénkült a találkozó, egy újabb tanakajdi ívelés landolt a kapufa tetején, majd a góljától szárnyakat kapó Schmidt kezdett cselsorozatba, egészen addig, amíg  a félpályánál Borbás nemes egyszerűséggel el nem ütötte. A Ceruza névre hallgató játékos-edző megúszta az amerikai focit idéző bodicseket sárga lap nélkül, pedig nem labdaszerzési, hanem fegyelmezési jellege volt a megmozdulásának.  A 21. percben Horváth G. sorfalon megpattanó szabadrúgásánál fogott nagyot Neczpál, majd hat perc múlva Balázs lőtt nyolc méterről mellé, miután Marcz G. negyven méteren keresztül pánikoltatta a hazai védőket. 

Miután a 30. percben feljegyeztük, hogy a meccs visszatért az alapjárathoz: a Tanakajd ívelget, a Táplán sok passzal és elég lassan próbál kibontakozni mialatt a közönség boldogan barnul  a bónusznapsütésben, teljesen váratlan dolog történt, a hazaiak a földön járatták a labdát. Egy jó passzal a jobb oldalon kiugratták Horváth G-t, akinek középre tett passzára Azotei (a játékos futballozott Pécsett, Csepelen, Győrben, Kispesten) érkezett, és tíz méterről, laposan és rutinosan pörgetett a jobb sarokba (32. perc: 2:0) 

(A Kata névre hallgató futballistát néhány éve Stegersbachban csodálhattuk meg azon alkalomból, hogy sógora,  Vasile Miriuta is a csapathoz szerződött.  A páros remekül funkcionált, a Laciként emlegetett középpályás hatvan méteres passzokkal dobta támadásba Azoteit, akinek nem okozott gondot a csodálkozó robotzsaruként forgolászó osztrák bekkek között gólt lőni. Mindezt körülbelül ötszáz lelkes néző, az ORF, a Kurier, a Krone Zeitung és komplett helyi média előtt)

Elnézve a vendégek addigi játékát akár azt is megkockáztathattuk volna, hogy eldőlt a meccs, mivel a Táplán körülbelül olyan reménytelen küzdelmet folytatott a gólért, mint a svájci kommunista párt az államszocializmus bevezetéséért az alpesi országban, azonban bíztunk abban, hogy a vendégek tudnak újítani a szünet után. A félidő hátralévő része mindenesetre a béke és barátság jegyében telt, egy-egy lövéssel mindkét oldalon (Marcz M. és Géczi), de ezeket a rend kedvéért jegyeztük csak fel.

A második félidő hazai támadásokkal kezdődött, majd folytatódott – és azokkal is fejeződött be. Kezdte Horváth G. : hét méterről lőhetett egy védelmi hiba után, de Neczpál védett (51.p.) Aztán Azotei készülődött szabadrúgáshoz nagyon akkurátusan, majd belőtte a labdát a sorfalba jó pozícióból (54.perc), majd Horváth D. lőtt 10 méterről, tiszta helyzetből, de ez is kimaradt (55.perc)

Az 57. percben aztán három lett a kettőből: Pogácsás szerzett labdát az ellenfél térfelén, bemutatta, hogy passzol, ettől szétzilálódott előtte a védőfal, és be is sétált volna a kapuba, ha Horváth G. át nem vállalja ezt a feladatot tőle. Az addig a leshatáron szemlélődő csatár átvette a labdát társától, rávitte Neczpálra, majd tizennégy méterről a bal alsó sarokba helyezett (3:0).  Mivel a szituáció erősen off-side gyanús volt, de asszisztens nem jelzett, így a találat ért, bár erről a táplániaknak  határozottan más véleményük volt.

Két perc múlva Horváth L. lőtt 25 méterről felső kapufát szabadrúgásból, majd Pék lépett ki a bal oldalon, beadását (vagy kapura gurítását) Neczpál spárgázta ki, a kipattanóból érkező lövést azonban blokkolták a bekkek. A játékrész közepén úgy konstatáltuk, hogy a Táplán addig reménytelen helyzete kilátástalanná vált, a támadások rendre elhaltak,  azt a pár labdát, amit sikerült a kajdi védők mögé juttatni, a meccsre munkanélküli segélyre kiírt Pungor kapus unalmában lesöprögette.

 A hazaiak mentek előre, és ha nem könnyítik meg a vendégek dolgát azzal, hogy csatáraik vonalban és középen helyezkednek, akkor valószínűleg tanakajdi tavaszi fesztiválba torkollott volna a meccs. Így is voltak helyzetek, Halmosi kétszer is fölé lőtt (74. és 78. perc) Derdák egy alkalommal mindenkit kicselezett, az ötösön belülre begurított passzát hatástalanították a védők (79.perc), majd az agilis Pék lépett ki a bal oldalon, azonban kisodródva fölé vágta Derdák jó indítását.  

Ezzel vége is lett a találkozónak, a Tanakajd hetedik meccsén nem kapott gólt, ám tegyük hozzá, vasárnap kora délután a vendégek nagyon udvariasan sokat tettek tettek azért, hogy ez a rekordgyanús állapot még véletlenül se kerüljön veszélybe. A hazai csapat ezzel együtt teljesen megérdemelten nyerte meg a meccset, a Táplán a második gól gyakorlatilag beletörődött a a sorsába.

Akik tetszettek: a hazaiknál Derdák, Pogácsás és Horváth G., míg a vendégeknél a a két fiatal Marcz-testvér emelkedett ki.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!