Sport

2011.11.24. 03:29

Horváth Vilmos szenvedélye az olimpiai hagyományőrzés

Országos hírnevet, elismerést hozott hobbija, szenvedélye, az olimpiatörténet Horváth Vilmos számára.

Horváth Erika

- A 90-es években foglalkoztam a politikával, de már nyolc-tíz éve teljesen felhagytam vele. A sporttal, az olimpiával viszont sokkal régebbi és töretlen a kapcsolatom. Úgy tíz éves koromtól az ezzel való foglalatosság lett a hobbim, de inkább a szenvedélyem - idézte fel a kezdeteket Horváth Vilmos, aki nemrégiben kapta meg a Magyar Olimpiai Akadémia tiszteleti érmét. - Már 1977-ben, 16 évesen második lettem a megyei sporttörténeti vetélkedőn. De az országos elismertséget 1996-ban az Irány Atlanta! című vetélkedő hozta meg, amelynek Gál Lászlóval és Szakasics Zoltánnal megnyertük az országos döntőjét. (Rá négy évre egyéni versenyt nyertünk holtversenyben Gál Lászlóval, így jutottunk el Sydneybe.) Az atlantai nyereményúton fogalmazódott meg bennünk az a gondolat, hogy hozzunk létre egy egyesületet. December 16-án lesz 15 esztendeje, hogy a vetélkedőbeli társakkal, segítőkkel megalakítottuk a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesületet. Harminchárom fővel - most duplája a tagságunk. Az elmúlt másfél évtized alatt több mint száz rendezvényünk volt - élménybeszámolók, emléktáblák állítása, vetélkedők, úszóversenyek szervezése -, s már megjelent a hatodik kötetünk is. De például a mi kezdeményezésünkre neveztek el Rajczy Imréről és Németh Pálról utcát Szombathelyen.

Horváth Vilmos nagyon sok időt fordít szenvedélyére.

- Van civil munkám, az olimpiázást nem hivatásszerűen űzöm, elég sok pénzbe is kerül nekem. Tagja vagyok az Európai Sport Hagyományőrző Egyesületnek is; nyolc éve járjuk a Kárpár-medencét, Erdélyt, a Vajdaságot, a Felvidéket, a Muraközt, és népszerűsítjük az olimpiai mozgalmat. Három éve az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának is tagja lettem, most írtam a világ legidősebb olimpiai bajnokáról, a vízilabdázó Tarics Sándorról a negyedévenként megjelenő kiadványukba. De nagyon fontosnak tartom a helyi hagyományőrzést is. Rajczy Imrének emléktáblát állítottunk, már Zulawski Béla sírján is felirat őrzi, hogy olimpikon volt. A következő táblát a sárvári születésű, amerikai színekben olimpiai bajnoki címet szerzett evezős, Zimonyi Róbert emlékének szánjuk. Lazáry Viktor alpolgármester úr kérésére - a londoni játékok előtt - rendhagyó olimpiatörténeti órákat tartok a város általános is középiskoláiban. De a börtönben is volt már kettő, nagyon jó fogadtatással. Igyekszem a kuriózumokra fókuszálni. Tizennyolcféle előadásom van - például az újítókról, akik megreformálták a versenyszámukat, a kékvérű olimpikonokról, az invalidusokról - akik betegen, szervi bajjal is versenyeztek, vagy a művészekről - hihetetlenül sok olyan sportoló van, aki egyébként író, festőművész, stb. is. Jövő tavaszra összeáll egy könyv ezekből az egyenként 40-50 órányi kutatómunka után összeállított előadásokból. Érdekességekkel mindenkinek le lehet kötni a figyelmét, azoknak is, akiket kevéssé érdekel a sport. Remélem, hogy diákok között lesznek olyanok, akik kedvet kapnak; hiszen a hagyományőrzést majd tovább kell vinniük valakiknek.

- A 90-es években foglalkoztam a politikával, de már nyolc-tíz éve teljesen felhagytam vele. A sporttal, az olimpiával viszont sokkal régebbi és töretlen a kapcsolatom. Úgy tíz éves koromtól az ezzel való foglalatosság lett a hobbim, de inkább a szenvedélyem - idézte fel a kezdeteket Horváth Vilmos, aki nemrégiben kapta meg a Magyar Olimpiai Akadémia tiszteleti érmét. - Már 1977-ben, 16 évesen második lettem a megyei sporttörténeti vetélkedőn. De az országos elismertséget 1996-ban az Irány Atlanta! című vetélkedő hozta meg, amelynek Gál Lászlóval és Szakasics Zoltánnal megnyertük az országos döntőjét. (Rá négy évre egyéni versenyt nyertünk holtversenyben Gál Lászlóval, így jutottunk el Sydneybe.) Az atlantai nyereményúton fogalmazódott meg bennünk az a gondolat, hogy hozzunk létre egy egyesületet. December 16-án lesz 15 esztendeje, hogy a vetélkedőbeli társakkal, segítőkkel megalakítottuk a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesületet. Harminchárom fővel - most duplája a tagságunk. Az elmúlt másfél évtized alatt több mint száz rendezvényünk volt - élménybeszámolók, emléktáblák állítása, vetélkedők, úszóversenyek szervezése -, s már megjelent a hatodik kötetünk is. De például a mi kezdeményezésünkre neveztek el Rajczy Imréről és Németh Pálról utcát Szombathelyen.

Horváth Vilmos nagyon sok időt fordít szenvedélyére.

- Van civil munkám, az olimpiázást nem hivatásszerűen űzöm, elég sok pénzbe is kerül nekem. Tagja vagyok az Európai Sport Hagyományőrző Egyesületnek is; nyolc éve járjuk a Kárpár-medencét, Erdélyt, a Vajdaságot, a Felvidéket, a Muraközt, és népszerűsítjük az olimpiai mozgalmat. Három éve az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának is tagja lettem, most írtam a világ legidősebb olimpiai bajnokáról, a vízilabdázó Tarics Sándorról a negyedévenként megjelenő kiadványukba. De nagyon fontosnak tartom a helyi hagyományőrzést is. Rajczy Imrének emléktáblát állítottunk, már Zulawski Béla sírján is felirat őrzi, hogy olimpikon volt. A következő táblát a sárvári születésű, amerikai színekben olimpiai bajnoki címet szerzett evezős, Zimonyi Róbert emlékének szánjuk. Lazáry Viktor alpolgármester úr kérésére - a londoni játékok előtt - rendhagyó olimpiatörténeti órákat tartok a város általános is középiskoláiban. De a börtönben is volt már kettő, nagyon jó fogadtatással. Igyekszem a kuriózumokra fókuszálni. Tizennyolcféle előadásom van - például az újítókról, akik megreformálták a versenyszámukat, a kékvérű olimpikonokról, az invalidusokról - akik betegen, szervi bajjal is versenyeztek, vagy a művészekről - hihetetlenül sok olyan sportoló van, aki egyébként író, festőművész, stb. is. Jövő tavaszra összeáll egy könyv ezekből az egyenként 40-50 órányi kutatómunka után összeállított előadásokból. Érdekességekkel mindenkinek le lehet kötni a figyelmét, azoknak is, akiket kevéssé érdekel a sport. Remélem, hogy diákok között lesznek olyanok, akik kedvet kapnak; hiszen a hagyományőrzést majd tovább kell vinniük valakiknek.

Horváth Vilmos nagyon sok időt fordít szenvedélyére.

- Van civil munkám, az olimpiázást nem hivatásszerűen űzöm, elég sok pénzbe is kerül nekem. Tagja vagyok az Európai Sport Hagyományőrző Egyesületnek is; nyolc éve járjuk a Kárpár-medencét, Erdélyt, a Vajdaságot, a Felvidéket, a Muraközt, és népszerűsítjük az olimpiai mozgalmat. Három éve az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának is tagja lettem, most írtam a világ legidősebb olimpiai bajnokáról, a vízilabdázó Tarics Sándorról a negyedévenként megjelenő kiadványukba. De nagyon fontosnak tartom a helyi hagyományőrzést is. Rajczy Imrének emléktáblát állítottunk, már Zulawski Béla sírján is felirat őrzi, hogy olimpikon volt. A következő táblát a sárvári születésű, amerikai színekben olimpiai bajnoki címet szerzett evezős, Zimonyi Róbert emlékének szánjuk. Lazáry Viktor alpolgármester úr kérésére - a londoni játékok előtt - rendhagyó olimpiatörténeti órákat tartok a város általános is középiskoláiban. De a börtönben is volt már kettő, nagyon jó fogadtatással. Igyekszem a kuriózumokra fókuszálni. Tizennyolcféle előadásom van - például az újítókról, akik megreformálták a versenyszámukat, a kékvérű olimpikonokról, az invalidusokról - akik betegen, szervi bajjal is versenyeztek, vagy a művészekről - hihetetlenül sok olyan sportoló van, aki egyébként író, festőművész, stb. is. Jövő tavaszra összeáll egy könyv ezekből az egyenként 40-50 órányi kutatómunka után összeállított előadásokból. Érdekességekkel mindenkinek le lehet kötni a figyelmét, azoknak is, akiket kevéssé érdekel a sport. Remélem, hogy diákok között lesznek olyanok, akik kedvet kapnak; hiszen a hagyományőrzést majd tovább kell vinniük valakiknek.

Horváth Vilmos nagyon sok időt fordít szenvedélyére.

- Van civil munkám, az olimpiázást nem hivatásszerűen űzöm, elég sok pénzbe is kerül nekem. Tagja vagyok az Európai Sport Hagyományőrző Egyesületnek is; nyolc éve járjuk a Kárpár-medencét, Erdélyt, a Vajdaságot, a Felvidéket, a Muraközt, és népszerűsítjük az olimpiai mozgalmat. Három éve az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának is tagja lettem, most írtam a világ legidősebb olimpiai bajnokáról, a vízilabdázó Tarics Sándorról a negyedévenként megjelenő kiadványukba. De nagyon fontosnak tartom a helyi hagyományőrzést is. Rajczy Imrének emléktáblát állítottunk, már Zulawski Béla sírján is felirat őrzi, hogy olimpikon volt. A következő táblát a sárvári születésű, amerikai színekben olimpiai bajnoki címet szerzett evezős, Zimonyi Róbert emlékének szánjuk. Lazáry Viktor alpolgármester úr kérésére - a londoni játékok előtt - rendhagyó olimpiatörténeti órákat tartok a város általános is középiskoláiban. De a börtönben is volt már kettő, nagyon jó fogadtatással. Igyekszem a kuriózumokra fókuszálni. Tizennyolcféle előadásom van - például az újítókról, akik megreformálták a versenyszámukat, a kékvérű olimpikonokról, az invalidusokról - akik betegen, szervi bajjal is versenyeztek, vagy a művészekről - hihetetlenül sok olyan sportoló van, aki egyébként író, festőművész, stb. is. Jövő tavaszra összeáll egy könyv ezekből az egyenként 40-50 órányi kutatómunka után összeállított előadásokból. Érdekességekkel mindenkinek le lehet kötni a figyelmét, azoknak is, akiket kevéssé érdekel a sport. Remélem, hogy diákok között lesznek olyanok, akik kedvet kapnak; hiszen a hagyományőrzést majd tovább kell vinniük valakiknek.

- Van civil munkám, az olimpiázást nem hivatásszerűen űzöm, elég sok pénzbe is kerül nekem. Tagja vagyok az Európai Sport Hagyományőrző Egyesületnek is; nyolc éve járjuk a Kárpár-medencét, Erdélyt, a Vajdaságot, a Felvidéket, a Muraközt, és népszerűsítjük az olimpiai mozgalmat. Három éve az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának is tagja lettem, most írtam a világ legidősebb olimpiai bajnokáról, a vízilabdázó Tarics Sándorról a negyedévenként megjelenő kiadványukba. De nagyon fontosnak tartom a helyi hagyományőrzést is. Rajczy Imrének emléktáblát állítottunk, már Zulawski Béla sírján is felirat őrzi, hogy olimpikon volt. A következő táblát a sárvári születésű, amerikai színekben olimpiai bajnoki címet szerzett evezős, Zimonyi Róbert emlékének szánjuk. Lazáry Viktor alpolgármester úr kérésére - a londoni játékok előtt - rendhagyó olimpiatörténeti órákat tartok a város általános is középiskoláiban. De a börtönben is volt már kettő, nagyon jó fogadtatással. Igyekszem a kuriózumokra fókuszálni. Tizennyolcféle előadásom van - például az újítókról, akik megreformálták a versenyszámukat, a kékvérű olimpikonokról, az invalidusokról - akik betegen, szervi bajjal is versenyeztek, vagy a művészekről - hihetetlenül sok olyan sportoló van, aki egyébként író, festőművész, stb. is. Jövő tavaszra összeáll egy könyv ezekből az egyenként 40-50 órányi kutatómunka után összeállított előadásokból. Érdekességekkel mindenkinek le lehet kötni a figyelmét, azoknak is, akiket kevéssé érdekel a sport. Remélem, hogy diákok között lesznek olyanok, akik kedvet kapnak; hiszen a hagyományőrzést majd tovább kell vinniük valakiknek.

- Van civil munkám, az olimpiázást nem hivatásszerűen űzöm, elég sok pénzbe is kerül nekem. Tagja vagyok az Európai Sport Hagyományőrző Egyesületnek is; nyolc éve járjuk a Kárpár-medencét, Erdélyt, a Vajdaságot, a Felvidéket, a Muraközt, és népszerűsítjük az olimpiai mozgalmat. Három éve az Olimpiatörténészek Nemzetközi Társaságának is tagja lettem, most írtam a világ legidősebb olimpiai bajnokáról, a vízilabdázó Tarics Sándorról a negyedévenként megjelenő kiadványukba. De nagyon fontosnak tartom a helyi hagyományőrzést is. Rajczy Imrének emléktáblát állítottunk, már Zulawski Béla sírján is felirat őrzi, hogy olimpikon volt. A következő táblát a sárvári születésű, amerikai színekben olimpiai bajnoki címet szerzett evezős, Zimonyi Róbert emlékének szánjuk. Lazáry Viktor alpolgármester úr kérésére - a londoni játékok előtt - rendhagyó olimpiatörténeti órákat tartok a város általános is középiskoláiban. De a börtönben is volt már kettő, nagyon jó fogadtatással. Igyekszem a kuriózumokra fókuszálni. Tizennyolcféle előadásom van - például az újítókról, akik megreformálták a versenyszámukat, a kékvérű olimpikonokról, az invalidusokról - akik betegen, szervi bajjal is versenyeztek, vagy a művészekről - hihetetlenül sok olyan sportoló van, aki egyébként író, festőművész, stb. is. Jövő tavaszra összeáll egy könyv ezekből az egyenként 40-50 órányi kutatómunka után összeállított előadásokból. Érdekességekkel mindenkinek le lehet kötni a figyelmét, azoknak is, akiket kevéssé érdekel a sport. Remélem, hogy diákok között lesznek olyanok, akik kedvet kapnak; hiszen a hagyományőrzést majd tovább kell vinniük valakiknek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!