Hatos Gábor és az ötödik hely

- Örülök, hogy sikerült elérnem a célomat. Pontszerző helyet reméltem, azt, hogyha minden jól sikerül, akkor éremért birkózhassak. Persze, nagyon szerettem volna felállni a dobogóra is. A bronzmeccsen az üzbég Tyigijevet kaptam. Aki nagyon jó birkózó, ráadásul 84 kilóról fogyaszt. Az esti meccsre jól vissza tudta szívni magát. De így is nagyon picin múlott, éreztem, hogy a második menet végére teljesen elkészült az erejével. Ha a golyó nem neki kedvez, és harmadik menetre kerül sor, ott már biztosan az én birkózásom érvényesült volna - kezdte Hatos Gábor az utolsó londoni meccsével. Aztán visszatértünk a többire is. - Nagyon magas volt az a kínai, akivel kezdtem, de jól megoldottam a meccset, s lendületet is kaptam. A második találkozóm, a kazah elleni volt a vízválasztó. Az első menetben végig szabálytalankodott, még most is piros a szemem, mert a hüvelykujjával belenyúlt. De most a kapaszkodás nekem kedvezett. A második menetben már nem volt kétség, tudatosan birkóztam, végig olyan helyzeteket tudtam teremteni, hogy csak menekült - visszavágtam a tavalyi vb-n elszenvedett vereségért.

Aztán jött a kétszeres vb-ezüstérmes iráni Goudarzi az elődöntőbe jutásért.

- Szeretem a sorozatmeccseket, de Londonban meglepően gyorsan következtek. És ez az iráni nagyon egyben volt, erős, gyors, rettenetesen összeszedett is, nem lehetett rajta fogást találni. Többen kérdezték már, miért nem én támadtam, s miért voltam védtelen ellene, amikor lábra támadott? Vannak, akik úgy hiszik, hogy az a két perc birkózóidő menetenként meg sem kottyanhat. Először is, én inkább kontrabirkózó vagyok, az ellenfelem támadására próbálok reagálni. Az iráni tudásáról pedig annyit, hogy őt több millió birkózóból választották ki, akár 50-60 hasonló tudású edzőpartner közül is választhat nap mint nap, mi pedig legfeljebb kettő-hárommal gyakorolhatunk. Aki pedig ki akarja próbálni, mennyi is két perc a birkózószőnyegen, az jöjjön le szeptemberben a birkózóterembe.

Hatos Gabi nevelő- és klubedzője, Veréb István nem akkreditáltként volt ott a londoni olimpián, a nézőtérről nézhette tanítványa sorozatát.

- Nagyot küzdött és nagyon szép eredményt ért el. Szokásához híven mindent megtett, szívét-lelkét odatette a szőnyegre. Az aranyéremig jutó amerikai Burroughs, a végül ezüstérmes Goudarzi - csak Teheránban egymillió igazolt birkózó van -, s a másik bronzérmes, a kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok orosz Cargus reálisan erősebb Gabinál. És az üzbég Tyigijev sem volt véletlenül olimpiai ezüstérmes Pekingben. Ha én is a szőnyeg mellett vagyok a bronzmeccsen, azt javasoltam volna, hogy a második menet utolsó 15 másodpercében induljon meg, próbáljon lábra támadni. Nagyon fáradt volt már az üzbég, talán bejött volna. Mert a golyóhúzás utáni kapaszkodás olyan, mintha egy focicsapat időn túli 11-eshez jutna.

A 29. évében járó Hatos Gábor azért megnyugtat, hogy az itthoniak többsége igenis értékeli, hogy mekkora teljesítmény ott lenni a világelitben olyanok között, akiknek sokkal, de sokkal jobb körülményeik, lehetőségeik vannak. Ezt igazolta a szerdai Fő téri fogadás is, hiszen a birkózóknak is kijutott az ünneplésből.

- Nagyon sokan gratuláltak, elismerve, hogy mekkorát küzdöttem, hogy mindent megtettem azért, hogy dicsőséget szerezzek a hazámnak, Vas megyének, Szombathelynek, Vépnek, az egyesületemnek. Bár sajnos azt nem érezhettem hogy utóbbi is mellettem áll. A felkészülés alatt sokat idegeskedtem, hogy valahogyan a pénzemhez juthassak, de igyekeztem az utolsó hetekben ezzel nem foglalkozni. Az viszont rettenetesen érintett, hogy a Haladás vezetőitől még csak egy sms-t sem kaptam, a repülőtéren sem várt senki - a Dobó SE-sek hoztak haza. Mi a baj velem, hogy éppen ott nem törődnek velem, ahova hosszú évek óta szállítom az eredményeket?

Hatos Gábort persze nem olyan fából faragták, hogy elmenjen a kedve - a birkózástól biztosan nem.

- Büszke vagyok magamra. Nagyon nehéz év volt, rengeteget, az előírtnál mindig többet dolgoztam, s négyszer is kellett fogyasztanom; az Eb-re - ahol aztán bronzérmes lettem -, két kvalifikációs versenyre és az olimpiára is. Ez pszichésen is megviseli az embert. Most mégis úgy érzem, hogy tele vagyok energiával, lendülettel. Érzem magamban az erőt, hogy Rióba is eljussak - s ott talán megvalósulhat az álmom, és dobogóra állhatok.

A londoni olimpián ötödik helyezett Hatos Gábor 24 év után szerzett Magyarországnak olimpiai pontot szabadfogású birkózásban. Utoljára az 1988-as szöuli olimpián volt két negyedik és egy hatodik helyünk, érmünk - egy ezüst és egy bronz - pedig 1980-ban, Moszkvában.