Sérülés, pihenő - Stieber Zoltán a hajrában játszana

A remek formában futballozó, három találatával csapata házi gólkirályának számító Stieber Zoltán a múlt héten kedden, az egyik edzésen szenvedett vállsérülést. Pénteken már meg is műtötték, vasárnap engedték ki a kórházból. A 24 éves, kétszeres válogatott szélsőre az óvatos becslések szerint 10–12 hét kihagyás vár.

– Egy teljesen ártalmatlan szituációban estem a földre, nem volt szerencsém, rosszul fogtam talajt – árulta el a fürthi otthonában lábadozó Stieber Zoltán. A műtétet a klubbal nagyon jó viszonyt ápoló erlangeni klinikán végezte el egy specialista.

- A beavatkozás jól sikerült, rendbe rakták a bal vállamban elszakadt szalagot. Most két-három hét teljes pihenő vár rám, persze a karomat, az ujjaimat közben mozgatnom kell. Aztán kezdődik a rehabilitáció. Mindent meg fogok tenni a mielőbbi felépülésem érdekében – szerencsére nem a lábam sérült meg, így azért jobban edzésben tudok maradni.

Stieber Zoltán (labdával) rosszkor sérült meg, hiszen ment neki a játék, alapembere volt csapatának (Fotó: SpVgg Greuther Fürt)

- Reményeim szerint 10–12 hetet nem kell kihagynom. Ha minden jól megy, akkor talán a bajnokság hajrájában, az utolsó két-három meccsre visszatérhetek. Persze csak abban az esetben kockáztatom meg a játékot, ha még lesz tétje a hajrának, hiszen a kiesés ellen küzdünk a Bundesligában, és nem vagyunk könnyű helyzetben. Egyébként magam is meglepődtem, hogy lelkileg egészen jól viselem a történteket. Pedig minden okom megvan a bosszankodásra. Egy sérülés soha nem jön jókor, de most kifejezetten rosszkor talált rám. Ment a játék, éreztem a bizalmat, rendre kezdőként léptem a pályára, alapembere voltam a csapatnak. Persze tisztában vagyok azzal, hogy hamarosan eljön majd a holtpont. Ha az ember nem edzhet, nem dolgozhat a társaival, csak a lelátóról szurkolhat a csapatának, akkor bizony előbb-utóbb a padlóra kerül. Ahonnan természetesen fel lehet, és fel is kell állni. A kellemetlen kényszerszünetet kihasználva kis időre hazamegyek, a családom, a szeretteim körében megpróbálok lelkileg feltöltődni, aztán teljes erővel belevetem magam a rehabilitációba. Biztos vagyok benne, hogy ebből a szituációból is megerősödve kerülök ki – zárta szavait Stieber Zoltán.