Étlen-szomjan a hó fogságában

A délelőtti beszélgetést követően szerencsére délután már egy Bicske melletti fogadóból jelentkezett Marton, hogy elmesélje: 18 órán keresztül étel és ital nélkül várták a segítséget.

Mint arról már beszámoltunk, az Illés Akadémia-Haladás hét korosztályos válogatottja, és az akadémia két edzője éjszaka az M1-es autópályán ragadt, a kisbuszban aludtak. Nos, azóta javult a helyzet, délután az egyik tréner, a Haladás egykori kiváló középpályása, Marton Róbert, alias Hrubesch jelentkezett, hogy beszámoljon az új hírekről, valamint, hogy részletesebb elmesélje az étlen-szomjan töltött hosszú órákat.

Az akadémia egyik edzője, Marton Róbert is a kisbuszban töltötte az éjszakát

- Reggel nyolckor indultunk el Simon Attila kollégámmal Szombathelyről, nem kezdődött jól az utazás, már a 86-oson, Répcelak után elterelt bennünk, egy kamion csúszott az árokba - mondta Marton Róbert a www.haladas.hu oldalon. - Az M1-es nem volt a legprímább, itt-ott havas is volt, de ettől még jól lehetett haladni rajta. Telkiben megnéztük az U17-es válogatott meccsét, majd a két U18-as és az öt U17-es válogatott játékosunkkal öt órakor elindultunk haza. Negyedóra alatt értünk fel az autópályára, ahol egy darabig semmi gond nem volt, ám Tatabányát elhagyva fokozatosan romlott a helyzet. A viharos szél befújta hóval az autópályát, ekkor már csak lépésben haladtunk. Hat órakor pedig megálltunk, innen összesen öt kilométert tudtunk megtenni, végül Bábolna után húsz kilométerrel teljesen beállt a forgalom. Félméteres hótorlaszokat emelt a szél. Jómagam még sohasem aludtam autóban, úgyhogy nagyon furcsa volt az egész. Nagyobb baj volt, hogy sem italunk, sem ennivalónk nem akadt. Amikor Telkiből elindultunk, telefonáltunk az egyik szombathelyi étteremben, hogy kb. mikor érkezünk, így nem is vittünk magunkkal sem ételt, sem italt. A mobiltelefonok szép lassan lemerültek, a kilencből már csak egy enyém működött. Szóval a kisbuszban éjszakáztunk, azt nem mondom, hogy aludtunk, mert jómagam félóránként felébredtem. Egész éjszaka ment a fűtés a kocsiban, így legalább nem fáztunk. Viszont egyre éhesebbek és szomjasabbak voltunk, hiába volt közel egy leágazó, nem mozdult a sor, amelynek nagy részét egyébként kaminok tették ki. Szerencsére fél 12 felé megjelentek a környékbeliek, köztük megyei I-es Mocsi VSE futballistái, akik jófajta falusi szendvicseket osztogattak az úton rekedteknek. Velünk különösen barátságosak voltak, miután meglátták az Illés Akadémia feliratot a kisbusz oldalán. Aztán teát és bagettet kaptunk a rendőröktől. Közben kétéltű járműveket is láttunk az úton, és a katasztrófavédelmisek több helyen is átvágták a pályákat elválasztó korlátot. Így végre 20 órányi várakozás után, délután kettőkor bennünk is áttereltek a Budapest felé menő sávba. Sok választásunk nem volt tehát, elindultunk vissza, a főváros irányába. Bicskénél lejöttünk a sztrádáról, és az egyik közeli fogadóban szálltunk meg. Nem voltunk egyedül vasiak, itt éjszakázott a Debrecenből hazafelé igyekvő U15-ös és U17-es együttes is. Őket ugyanis előző este figyelmeztettük, ne jöjjenek az M1-esen, illetve ha tehetik, mielőbb hajtsanak le róla. Mindenesetre a fogadó és a többi, környékbeli panzió is tömve van, nem beszélve az autópálya melletti benzinkutakról. Egyelőre nem tudom megmondani, hogy hazaindulunk-e, vagy itt éjszakázunk. Állítólag az M7-es egy sávon megnyitották, szóval van esély, hogy még ma hazaérünk.