Foci a családban - Tovább fut(hat) Szekér?

A Rohonci úti labdarúgásra jellemző, hogy a sportág szeretete öröklődik, több volt játékos után a fia is folytatja a labda kergetését. Most talán az unoka is...?

Szekér István – Csicsa volt a beceneve – a helyi Vasasban kezdett 15 éves korában. 1960-ban igazolt a Haladáshoz. Öt évig volt igazolt játékos a zöld-fehéreknél, de ebből az öt évből csak egyet szerepelt a felső osztályban a csapat, így NB I-es fellépése nem volt. Az idősebbek talán emlékeznek rá, hogy a szurkolók egy része nem kedvelte, ezért előbb Ajkára, majd utána Várpalotára igazolt. Utóbbi csapattal megnyerték az NB II-es bajnokságot, aztán az NB I/B-ben folytatták. Szolnokon bajnoki meccsen lábtörést szenvedett, egy év kihagyás után, 1972-ben befejezte a futballt.

Ifjabb Szekér István Várpalotán kezdett futballozni, 17 éves korában igazolt Szombathelyre. 1991. szeptember 14. és 1997. május 24. között 103 NB I-es meccsen szerepelt zöld-fehérben, ezt 2002-ben újabb tizenhárommal megtoldotta, 13 gólt szerzett. Magas termete, keménysége miatt védőként számoltak vele, a hátsó alakzat mindkét oldalán bevethető volt. Amikor középpályást játszott, ott is jobbára védőfeladatot kapott edzőitől – az ifiben és a tartalékban, majd az első csapatban is.

1997 nyarán vándorbotot vett a kezébe, Hollandiába igazolt, a Willem II. szerződtette, két szezonra Tilburgba költözött. Az újabb állomás az MTK volt, ahol Egervári Sándor irányításával bajnoki címet szereztek a kék-fehérek. Játékjogával az MTK rendelkezett, fél évre kölcsön adta Kispestre. Úgy tűnt, hogy Várszegi Gábor vásárol egy belga csapatot, ezért öt játékost – Szekért is – Belgiumba helyezték. A kétlakiság másfél évig tartott, 2001 őszén már ismét az MTK volt a kenyéradója. 2002 tavaszán újra a Haladásban játszott, de a Takács – Kaj, Flavio Pim (Japa) Szekér, Selymes – Somfalvi, Néme-thy (Juhász), Leandro – Fred (Filipovics), Alex, Halmosi összetételű csapat kiesett az NB I-ből, sőt, a Magyar Kupa döntőjét is elvesztette.

Apa és fia. Szekér István 113 NB I-es meccsen szerepelt a Haladásban. Ádám a HVSE utánpótlásánál focizik (Fotó: Horváth Csaba)

Irány Ausztria, a Mattersburg, majd a Neuberg következett. Aztán Szekér István egy évig a körmendi kosarasok erőnléti edzője volt, majd Bükön edzősködött. 2008 és 2013 között a Twente játékosmegfigyelőként alkalmazta, majd egy rövid ideig a szlovák Bős szakmai igazgatója volt. Jelenleg családi vállalkozásban, a Jánosházi vágóhíd résztulajdonosaként dolgozik. Kiegészítésként fiatalok egyéni fejlesztésével is foglalkozik.

– Életem legszebb évei voltak Hollandiában, hiszen közelről láthattam a két de Boert, Litmanent, van Nistelroyt és társait ellenfélként is. Az Ajax-stadionban 80 ezer néző előtt játszani óriási élmény volt – emlékezett vissza Szekér.

A 2002-es tavaszi idényről így összegzett: – Kikaptunk az Újpesttől Győrben a kupadöntőn, de bennem úgy maradt meg, mintha nyertünk volna. Jól játszottunk, de nem volt szerencsénk. Az elveszített kupadöntő miatt közel sem keseregtem úgy, mint az NB I-től való búcsú miatt. A döntő egy meccs, ha nyersz, akkor nemzetközi porond van, de egy kiscsapat ott úgysem juthat messzire. A bajnokság viszont egy idényre szól, bennmaradás esetén egy év biztos az első osztályban. Így meg egyik sem...

A 12 éves Ádám a Haladás VSE utánpótlásában focizik, a Gothard Jenő Általános Iskola tanulója. Jól bánik a labdával, azt mondja, támadó középpályást játszik jelenleg, és ott szeretné folytatni a jövőben is. Azt mondják, technikás, mint a nagyapja volt, de küzdeni tudása meg édesapját idézi. Hogy mi lesz az általános iskola után a focival, azt most még nem tudja ő és szülei sem.