2014.02.06. 13:45
Pazar török pályákon készült a Haladás
Pazar körülmények között tíz napon át edzőtáborozott a török Riviéra központjában, Antalyán a Szombathelyi Haladás.
A zöld-fehérek a napi két tréning mellett négy edzőmérkőzést játszottak, három vereség – Santung Luneng (0-2), Viitorul Constanta (0-1), Slavia Praha (2-3) – és egy döntetlen – Slovacko (1-1) – a mérlegük.
– Szenzációs körülmények között készültünk, remek szállodában kifogástalan ellátást kaptunk, biliárdsimaságú pályákon edzettünk és meccseltünk – mondta Artner Tamás, a Haladás edzője.
– Az időjárásra sem lehetett panaszunk, az első pár napban esett az eső, később viszont tavasziasra fordult az idő. Érdekesség, hogy ebben az időszakban 1200 csapat edzőtáborozik a török Riviérán – ezúton is köszönjük az önkormányzatnak a lehetőséget, hogy mi is köztük lehettünk. Egyébként idehaza is az lenne a normális, amit kint tapasztaltunk. Reggel jó pályán edzünk, aztán közös ebéd, regeneráló- és pihenőhelyiség, ahol beszélgethetnek a játékosok, délután pedig ismét edzés. Ettől nagyon messze vagyunk, pedig ez a profizmus. Olyan kaliberű gárdákkal vívtunk edzőmérkőzéseket, akik az NB I-ben élcsapatok lennének, fizikálisan pedig a komplett mezőny fölé nőnek. Most kapták a csúcsterhelést játékosaim, az eredmény másodlagos volt. Ennek ellenére nagyon jó mérkőzéseket játszottunk, a kínai Santung Luneng és a Slavia Praha ellen kifejezetten jól futballoztunk. De valamennyi ellenfelünkkel ki-ki meccset játszottunk, sajnos ismét kiütközött, hogy szűk a keretünk. Van 12-13 futballistánk, akik bármikor bevethetők, a mögöttük lévők még csak ismerkednek az NB I-gyel. Az edzések között meghagytuk a pihenőidőt a játékosoknak, nem nyaggattuk őket taktikai értekezletekkel. A napi két edzés miatt az utolsó napokban kicsit nyűgösek voltak labdarúgóim, de egy rossz szavam sem lehet rájuk. Szabadprogramként háromszor voltunk bazár,- és városlátogatáson. Emellett szabadidőnkben a szakmai stábbal rengeteg csapat edzését megnéztünk, és megállapítottuk, hiába szidják a magyar edzőképzést, ugyanazt az utat járjuk, ugyanazokat a gyakorlatokat végezzük a tréningeken, mint külföldi kollégáink. Nagy különbség, hogy ők jobb játékosokkal, jobb körülmények között készülnek. Dvorschák Gáborral emberileg és labdarúgóként is elégedett voltam, javasoltam a leigazolását. Összességében remek tíz napot töltöttünk Törökországban.