50 éve nyert olimpiai ezüstérmet Tóth Géza

Az első ázsiai olimpián a súlyemelők egyik leginkább várt küzdelme a félnehézsúlyúaké volt. A Haladás kiválósága, a később A XX. század Vas megyei sportolója címet elnyert Tóth Géza immár 2. ötkarikás játékán mérettethette meg önmagát. A római 4. hely nem volt csalódás, ám most  bevallottan éremért jött. Az 1963-as 477,5 kg-os általa tartott összetett világcsúcs is erre predesztinálta. A kirobbanó erőben lévő sorokpolányi születésű klasszis azonban a versenyek előtt belázasodott. Mandulája begyulladt, 39,5 fokos láza lett. Ma már kissé komikus, hogy ebben az akkor - különösen Közép-Európából érkezett sportolóknak - újdonságként ható kóla volt a ludas! Tóth Géza az edzőteremben lévő korlátlanul fogyasztható jéghideg italtól lett beteg! Bár az orvosok a verseny napjára lenyomták lázát, egyensúlyérzéke nem volt az igazi. Szakításban bár kiszakította a 145 kg-ot, ám lelépett a dobogóról, így maradt a 137,5 kg-os kezdősúlyon.

Lökésben 145 kg-ot, nyomásban (mert akkor még három fogásnem volt) 185 kg-ot ért el. Ezzel 467,5 kg-os összetett eredményével  könnyebb testsúlyával megelőzte ugyan magyar riválisát, a szintén világklasszis Veres Győzőt, ám Pjukfeldert nem sikerült legyőznie. Az orosz 7,5 kg-mal emelt többet. Tehát ha sikerül az a bizonyos szakítás gyakorlat, akkor Tóth Géza olimpiai bajnokként került volna magyar sport aranykönyvébe. Ám a nagyszerű sportemberre így is büszkék lehetünk! 12 világversenyről hozott haza érmet, 1966-ban Berlinben és 1969-ben Varsóban Európa- és világbajnok lett! Pályafutása befejezése után kiváló edzőként sikeres tanítványok sorát nevelte fel. Sokan és sokszor próbáltak neki keresztbe tenni, de Tóth Géza mindig ember maradt. Bár csak halála előtt néhány héttel lett Szombathely díszpolgára, alighanem Géza bácsi számára minden kitüntetésnél többet ért az a  szeretet és tisztelet, amely körüllengte. Azon ritka emberek egyike volt, akik már életükben - emberségükkel és eredményeikkel legendává váltak.