Marcos Angulo szereti a magyarokat, nincs honvágya

A futsalberkekben ismert és elismert spanyol mester a nyáron ült le a HVSE kispadjára. Irányításával a szombathelyiek játéka látványosan megváltozott, ontják a gólokat, hétről hétre közönségszórakoztató meccseket játszanak, már most, fordulókkal az alapszakasz vége előtt biztosították a helyüket a felső házban. Marcos Angulo először a szakmáról beszélt.

Az edző és a labda. Marcos Angulo jól érzi magát a Haladásnál. Fotó: Unger Tamás

– Az első félévünk a vártnál jobban sikerül – fogalmazott elégedetten a tréner. – Sokat dolgoztunk, jó kis csapat formálódik. Remek a fiatal és a tapasztalt játékosok aránya – és vannak kiemelkedő tudású futballistáink. Gyurcsányi Zsolt egyensúlyt ad a csapatnak, az ország elitjéhez tartozik. Németh Péter is remek őszt zárt, ő a házi gólkirályunk. Fontos láncszem még a csapatban Horváth Péter és Vidák Balázs, igazi csapatemberek. A nyáron csatlakozott a kerethez Tyukász Péter és Öreglaki Norbert, mindkettő komoly erősítésnek számít. Utánuk pedig olyan tehetséges fiatalok jönnek, mint például Hajmási Milán, vagy Márkus Gábor. Már a rájátszásra készülünk, de sajnos vannak problémáink. Családi okok miatt elveszítettük a védekezés egyik kulcsemberét, Gulyás-Kovács Gézát, és lehet, hogy Márkus Gabi is Ausztriában folytatja, a nagypályás pályafutására koncentrál. Ennek megfelelően kértem a vezetőséget, hogy pótoljuk a kiesőket, erősítsük meg a keretet. Szeretnénk a lehető legjobb pozícióért küzdeni. Szeretnék hosszabb távon Szombathelyen dolgozni, szeretem a várost, úgy érzem, van lehetőség a klubban, a csapatban. A terveim szerint a Haladás rövid időn belül meghatározó csapata lesz az országnak.

Marcos Angulo harmadik éve dolgozik Magyarországon, a Győrrel bajnokságot és kupát nyert, majd szép eredményeket ért el a BME gárdájával. Nem mellesleg a szlovák felnőtt és U21-es válogatott szövetségi kapitánya.

– Röviden, tömören úgy fogalmazhatnék, hogy szerelmes vagyok Magyarországba! – húzódott mosolyra a tréner szája. – A magyarokról csak jót mondhatok, imádom a vendégszeretetüket, a gasztronómiájukat, a nők pedig gyönyörűek. A magyarok hasonlítanak a spanyolokra: szeretnek élni. Sok spanyol és a sok magyar barátom van az országban. Nincs honvágyam, s bár ma már naponta van járat Barcelonába, két órán belül otthon lehetek, nem járok haza sűrűn, azon egyszerű oknál fogva, mert jól érzem magam itt. Könnyen hozzászoktam a magyar életformához.

– Könnyen kötök ismeretséget, könnyen barátkozom, nyitott ember vagyok – árulta el Marcos Angulo. – Elváltam, gyermekem nincs. A barátság számomra nagyon fontos. A csapaton belül úgy érzem, minden játékossal jó a kapcsolatom. Kicsit különc edzőnek tartom magam, számomra a csapatom a családom is. Szeretem tudni, hogy minden rendben van-e a fiúkkal, tudok-e nekik segíteni, ha bármi gondjuk van. Ugyanakkor én vagyok az első, aki, ha kell, felelősségre vonja a játékosát. Igyekszem egyfajta apa figurát betölteni az életükben.

No de honnan érkezett ez a különc edző Magyarországra, Szombathelyre?

– Pomar a falu neve ahonnan jövök, Badalona egy kerületéből Barcelona vonzáskörzetében – tudtuk meg Marcos Angulótól. – Egy szegény környékről, ahol szerény és dolgos emberek élnek. Harminc évvel ezelőtt nagyon nehéz volt az élet arrafelé a drog és bűnözés miatt – ma már azért jobb a helyzet. Akárcsak sok barátomat, engem is a sport mentett meg a bűnözéstől. Gyerekkoromban fociztam, kosaraztam és kézilabdáztam. Futsalt 12 éves korom óta játszom, tehát 35 éve vagyok benne a sportágban. Futsaloztam másodosztályban, azután elkezdtem edzősködni. Egyébként régi álmom, hogy egyszer majd visszatérek a szülővárosomba, és ott fogok edzősködni. Az edzői szakma nagyon korán, már 17 éves koromban megfogott, kosáredzőként kezdtem. A kerületemben szükség volt olyan emberekre, akik foglalkoznak a gyerekekkel, hogy azok ne kallódjanak el az utcákon. Örömmel dolgoztam a különböző szociális szövetségekben. Sokat tanultam olyanoktól, akik önzetlenül segítettek másokon. Most profi edzőként dolgozhatok, és minden ami ma vagyok, nekik köszönhetem.

– A karácsonyt természetesen a családommal töltöm, abban a külvárosban, ahonnan elindultam – árulta el Marcos Angulo. – De én tágabban értelmezem a család fogalmát. A barátaim nagyon fontosak az életemben. Van egy baráti csoportom, 15-16 ember, akikkel gyerekkorunk óta ismerjük egymást, akikkel együtt indultunk el a kerületből, figyelünk, vigyázunk egymásra már 30 éve. Ők a családom része, a családjaink is közel állnak egymáshoz. Velük töltöm az ünnepeket, az év utolsó napjait.