A királynőt szolgálja - Lengyák György, az utánpótlás-referensi munkájáról

– Boldog vagyok – kezdi „székfoglalóját" teli derűvel a 66 évesen is irigylésre méltóan aktív és fáradhatatlan Lengyák György. – A Magyar Atlétikai Szövetség szakmai igazgatójától, Spiriev Attilától megkaptam a lehetőséget, hogy átadhatom a több mint 42 év alatt összegyűjtött tapasztalataimat. Nem akarta, hogy abbahagyjam az itteni edzői munkámat, hiszen akkor értem igazán és tudom megoldani az edzők problémáit, ha én magam is megtapasztaltam azokat. Átgondolva, hogy mit tudok tenni az atlétikáért, elsőre igent mondtam. Most, hogy vezető beosztásban vagyok, sokkal jobban figyelnek rám.

Lengyák György Nagykanizsán 1972-ben kezdett edzősködni. 1988-ban költözött Kőszegre, ahol ellenszolgáltatás nélkül nevelte az atlétákat. 2004-ben csatlakozott a Szombathelyi Sportiskolához, illetve később a Haladáshoz; sprinterek, gátfutók, távolugrók kerültek ki a keze alól. Mostani tanítványai közül Móricz Bálint már a felnőtt Eb-n is bemutatkozott. Mindig is az alaposság és szakmai felkészültség jellemezte. Meg az állandó fejlődni akarás. Maga is fejleszt sporteszközöket, de a külföldön bevált módszereket, eszközöket is igyekszik meghonosítani. Oktatófilmeket csinál, fotózik, a mozgások felvételeit digitalizálja, hogy a gyerekek vizuálisan is kapjanak megerősítést.

– Ha egy edző felhív, hogy elakadtak, nem tud továbblépni, a külföldi kapcsolataim révén tudom neki azt mondani, hogy küldök anyagot, hátha találsz benne olyat, amivel ki tudod javítani a hibát. Nagyon támogatom azokat a fiatalokat, akik nyitottak és fejlődni akarnak. De nem irányítunk, nem mondjuk meg, hogyan kell dolgozni, hanem segítünk. Már nincsenek központi edzőtáborok, hanem az edzőknek továbbképzések a kiemelt szakági műhelyek révén. Itt, helyben is próbálok utódokról gondoskodni. Most Kamarás Ákossal dolgozom. A labdajáték szakosztályokból is többen kértek, hogy segítsek az atlétikus képességfejlesztésben, általános képzésben. Erre most már nincs időm, de két másik tanítványom, Arnhold Bence a kézilabdázóknál, Kiricsi Berill pedig a labdarúgó-utánpótlásnál beállt a sorba. Móricz Bálint is itt, az egyetemen tanul tovább, ő lehet majd a következő edző.

Lengyák György azt is elmondta, hogy nemcsak az edzők képzésében, hanem az atléták nevelésének minden területén igyekeznek előrevivő útra terelni a dolgokat.

– Fel kellett tárni, hogy a korosztályos versenyeken még eredményes fiatalok a felnőtt korra miért nem fejlődnek tovább? Az egyik ok, hogy a technikai képzés – főleg 10–14 éves korban – nagyon alacsony szintű. Erre több energiát kell fordítani. Áttörés még nincs, de előrelépés igen abban is, hogy a felsőoktatási rendszer is segítse a fiatalok pályán maradását. És sokkal jobban oda kell figyelnünk arra, hogy azok a versenyzők, akik közel jutottak a nemzetközi szinthez, kapjanak a sportfinanszírozásból. A kiemelkedő képességűeknek ligarendszert, egy hazai versenysorozatot vezettünk be. A serdülőké és az ifiké még nem, de felnőtteké és a junioroké pénzdíjas. Óriási probléma a gyenge infrastruktúra. Sajnos vannak megyék, Bács-Kiskun, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád, ahol még mindig nincs rekortánpálya. Ahol van, ott pedig általában a téli felkészülési lehetőség nem megoldott – ahogy nálunk, Szombathelyen sem. Folyamatosan figyelem azokat a tehetségeket, akiknél nem megfelelő a létesítményhelyzet. Hogy amikor továbbtanulásra kerül a sor, olyan helyre, kiemelt műhelyekhez irányíthassuk őket, ahol ki tudnak bontakozni. Jó példa erre Halász Bence esete, aki az Alföldről érkezett a Dobó SE-hez. Nemrégiben a MASZ elnöksége megváltoztatta az átigazolási szabályzatot, hogy a nevelőegyesületek ne legyenek kisemmizve. A kiemelt klubok már tudnak fizetni, a nevelő pedig, ha pénzt kap, érdekelt a tehetségek felfelé áramoltatásában. Más, szigorúbb lett a válogatás rendszere is. Olyan szinteket állapítunk meg a világversenyekre, ami az előző versenyek statisztikája alapján a legjobb 16-ba, esetleg 20-ba jutást jelentheti.

– Annyira leköt a feladat, hogy pörgök reggeltől hajnalig, nincs fáradtság – válaszolt a Lengyák György arra a kérdésre, hogy bírja a feszített tempót. – Mindig van újabb ötletem. Azért bírom, mert nagyon sokat kapok a fiataloktól. Mindenemet az atlétikának szenteltem, csak egy 30 négyzetméteres, nedves, udvari lakásom van, de nem baj. Most itt a lehetőség, hogy sokat tehetek a szeretett sportágamért. Ez nekem nagyon fontos. Hiszem és vallom – és ezt minden általam készített anyagra rá is írom: „Türelemmel és szeretettel oktatom, alázattal szolgálom a sportok királynőjét."