Sport

2015.02.07. 19:30

Ott, ahol a kaucsuklabda pattog

Szombathely - Kilencvenedik születésnapján köszöntötte pingpongos családja is Pék Miklóst, aki játékosként és edzőként is örökre beírta magát az asztalitenisz krónikákba. Sikereivel, és azzal is, hogy mindmáig játszik.

Horváth Erika

Pék Miklós otthonában egy heverőt megtöltöttek azok az ajándékok, amelyeket szerdán a Megyeházán kapott a közgyűlés elnöke és a Magyar Asztalitenisz Szövetség emlékérme mellett számos személyes ajándékot is. A születésnapi ünnepséget szervező Antalovits György például egy könyvet készített a 90 éves Pék Miklósnak, benne rengeteg, a régi időket, sikereket felidéző fotóval. Az egykori NB I-es sabariás női csapatából Németh Márta és Szandi Katalin hatalmas tortával érkezett, a SZAK elnöke, Szarka Tibor meg egy doboz új (már nem kaucsukból készült) labdával hogy még ezt is próbálja ki Miklós bácsi , és még sorolhatnánk.

Egyik nap megszólalt a telefon, és hegedűszót hallottam: őszül a vén betyár.... ; Bátorfi Pista köszöntött így Csilla és Zoli édesapja, ő is nálam kezdett játszani mondja Pék Miklós, aki játékosként, edzőként, szaktanácsadóként hosszú évtizedek óta éppen 75 éve szoros kapcsolatban van az asztalitenisszel.

Vas megyei trió az első, 1995-ös veterán Európa-bajnokságon. Balról Pék Miklós, Antalovits György és Domonkos Ferenc

Van mire emlékezni. Gimnáziumi érettségivel a kezében 1944-ben érkezett Szombathelyre, a napi élelemért a vendéglátó szakmában kezdett dolgozni. Ott hallotta meg, hogy a nehéz, háborús idők ellenére is van olyan hely a városban, ahol pattog a kaucsuklabda. A Bőrgyár Aggharcos utcai termében 20 25-en is vártak a játéklehetőségre az egyetlen asztalon. Amikor a háborús nélkülözések után a társadalom újraéledt, beindult a sport is. 1946 tavaszán már Dunántúl-bajnokságon vettek részt a BÜSE csapatai. Pék Miklós megnyerte azt a versenyt, ott kapta élete első tiszteletdíját. Innentől egészen 1962-ig a megyében nem akadt riválisa.

- Életem legemlékezetesebb éve az 1950-es esztendő volt - meséli a rá oly jellemző választékossággal Miklós bácsi. - Stalczer Gabriellával a minősítő versenyen megszereztük a jogot a budapesti világbajnokságon való indulásra. Először állhattak asztalhoz vidéki játékosok a magyar válogatottban. Gabi egyéniben a legjobb 16 közé jutott, vegyespárosban 32 közé kerültünk. Én két fordulón jutottam túl egyéniben, a legjobb nyolc közé kerüléstől a csehszlovák Tereba ütött el. Ez februárban történt, húsvétkor pedig megnősültem - figyelem, 1950-et(!) írunk - a szalézi templomban. Hatvanegy évig éltünk a feleségemmel szeretetben, boldogságban, három éve vesztettem el. Két fiúnk született, Miklós jogász, diplomata, Attila pedig tanár. Utóbbi lánya az unokám, Vivien, aki most 22 éves - nagyon büszke vagyok rá, angol-német tolmács, fordító szakon a mesterképzést végzi. Nagyon remélem, hogy jelen lehetek, amikor átveheti a diplomáját.

És még mindig 1950-es év - amikor Pék Miklós civil élete is sínre került. Az előzmény: a pingpong révén felvették tímárinasnak a bőrgyárba. Ám mivel volt érettségije, egy év után felszabadult . 1950 májusában kinevezték a Bőr- és Cipőgyár tervosztályvezetőjének. 1958-ban a kereskedelmi osztály vezetését vette át, 1984-ben közgazdasági főosztályvezetőként a Cipőgyárból ment nyugdíjba.

A 90 esztendős Pék Miklós a pingpongosok szervezte ünnepségen
Fotó: Unger Tamás

És hogy mit jegyezhettek fel Pék Miklósról az emlékezetes világbajnokságon kívül a vasi asztalitenisz-krónikákban? Azt, hogy 15 éven keresztül volt I. osztályú versenyző. Huszonötször nyert megyebajnokságot, ezért megkapta Vas megye örökös asztalitenisz-bajnoka címet. Többszörös Dunántúl-bajnok, párosban vidékbajnoki címet is szerzett. Edzőként 1952-től tevékenykedett. Saját nevelésű játékosokból álló NB I-es és NB II-es csapatok jelezték sikeres munkáját. Négy generáció nőtt fel a keze alatt. Nagy szerepe volt abban először játékosként, majd edzőként, szaktanácsadóként , hogy Bükön sikerült újjáépíteni az asztalitenisz-életet.

Pék Miklós máig nem tette le a pingpongütőt. Ott volt 1995-ben az első bécsi veterán Európa-bajnokságon, 2006-ig nyolc kontinensviadalon és két veterán vb-n vett részt (ezután sem a kor, hanem a pénzhiány vetett véget a nemzetközi karriernek). A veterán Eb-ken vigaszágon kétszer lett ezüst-, kétszer pedig aranyérmes. A legszebb eredményét 2006-ban, Brémában, 81 évesen érte el, ahol világbajnoki bronzérmet vehetett át, miután legyőzte a japán Tanakát, a sportág többszörös világbajnokát.

- Panaszkodni nem nagyon szeretek - mondja Miklós bácsi. - Két évvel a halála előtt betegedett meg a feleségem. Egy szakápoló segített ellátni, de arra az időre vezethető vissza, hogy elvesztettem a járásbiztonságom. A játék a pingpong és a tenisz azonban így is megmaradt. Biácsi Tamással és Geröly Janival - egyikük tíz, a másikuk húsz évvel fiatalabb nálam hetente egyszer lemegyünk Szarka Tibiékhez, és a szélső asztalnál játszunk. Persze most már csak kíméletesen. A 22 éves Trabantommal eljutok, ahová akarok, de sokat vagyok itthon. Néha eljönnek hozzám a sportban szerzett barátok. Most is nyitott vagyok a világra, követem a történéseket. Lehet, hogy másnak ez furcsa: de az elmúlt években kitaláltam egy extra vallást . Nem fogadom el, hogy megszűnik a kapcsolat az élők és a holtak között. A feleségemmel 66 éves volt az ismeretségünk, hiszen a házasságkötésünk előtt öt évvel a pingpong révén ismerkedtünk meg. Gyakran most is beszélek hozzá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!