Sport

2015.03.28. 18:27

Dobókör és jégkatlan – Haklits András horvát színekben öt olimpián is szerepelt

Szombathely - Nem mindennapi pályafutást, éveket tudhat maga mögött a változásokat, új kihívásokat bátran vállaló Haklits András. A Németh Pál dobócsoportjából indult kalapácsvetők közül ő az egyedüli, aki öt olimpián is részt vehetett.

Horváth Erika

A 37 éves Haklits András még most is le-le akasztja a szögről a kalapácsot. Tavaly sorozatban 11-edszer lett országos bajnok – Horvátországban. Piros-fehér színekben vehetett részt négy világ- és négy Európa-bajnokságon, illetve öt olimpiai játékokon – négy nyárin és bobosként egy télin is. Közben évekig az Egyesült Államokban élt, tanult. Irigylésre méltó, ahogy rendre irányt tud változtatni élete sodrán.

– Asztmás, beteges gyerek voltam. Orvosi javaslatra kezdtem el 14 évesen sportolni, a nagybátyám ötletére Németh Pál dobócsoportjában, akkor még a Haladásban – idézte fel a kezdeteket a 190 centis, sportolói múltját le sem tagadható, az erőtől most is duzzadó Haklits András.

A csoport két év múlva a SZAC-93-ban (a későbbi Dobó SE-ben) folytatta, András ifjúsági vb-re, majd U23-as Eb-re is kijutott. Aztán két nagy döntést is hozott.

– Szentpéterfán éltem. A kisebbséghez tartozó horvát anyanyelvűként lehetőség volt állampolgárságot is kérni. Pali bácsi is látta, hogy itthon nincsenek nagy esélyeim a válogatottságra, túl sokan voltak előttem – Gécsek Tibi, Annus Adrián, Németh Zsolt, Kiss Balázs. Így viszont már 21 évesen az 1998-as, budapesti Európa-bajnokságon is ott lehettem. Hatalmas élmény volt, telt ház még a selejtezőben is, ahol jól,  73 métert dobtam, Gécsek Tibi pedig Európa-bajnok lett. Az Eb-ről pedig már haza sem jöttem, várt a következő kihívás, a Northeast Lousiana Egyetem. A Savariában Hollósy Tibor tanár úr tette a bogarat a fülembe, a lányai akkor már Amerikában tanultak. Csakhogy nem tudtam angolul, az iskolában németet tanultunk. Érettségi után elkezdtem a technikumot is, de otthagytam az angol tanfolyamok miatt. Sikerült megszereznem a pontokat az ösztöndíjhoz. A tudásom? Ugyanarra az egyetemre járt Hollósy Ilonka is, ő igazított el, hol lesz az első két órám. A tanár csak beszélt... A második órára egyedül maradtam. Mert a többiek megértették, hogy elmarad. Egy év kellett, hogy amerikaiak előtt meg merjek szólalni. Azután nyílt ki a világ, miután már képes voltam prezentációra, szóbeli vizsgára is.

Haklits András Szombathelyen is sokat versenyzett horvát színekben. Fotó: VN-archív

Amúgy a lousianai egyetem nem igazán jött be Andrásnak. A kalapácsvetéshez nem voltak meg a feltételek. Ennek ellenére elsőévesként megnyerte az egyetemi bajnokságot. Ezüstöt szerző amerikai gerelyhajító társával ketten jutottak be az országos döntőbe – a kis egyetem kétfős különítménye 14. lett a több ezer egyetem között. És közben ezüstérmet szerzett az U23-as Eb-n. Mindkettő jó ajánlólevél volt a váltáshoz. Amit azért is fontolgatott, mert Monroe-ban nem volt sportmenedzseri szakirány, márpedig ő erre készült. Sorjáztak az újabb és újabb ösztöndíj ajánlatok.

– Két-három hónapon keresztül minden hétvégén látogattam a különböző egyetemeket, nagy élvezet volt. De nem ezek közül választottam. A déli, konzervatív államba, Georgiába kerültem. Oda, ahonnan nem is hívtak. A gerelyhajító társam ott kötött ki, és azt mondta, ez a tökéletes hely. Meghívattam magam, és ott rögvest alá is írtam a szerződést. Ott minden feltétel adott volt. Még kétszer nyertem meg az egyetemi bajnokságot, egyszer a szlovák Európa-bajnok, Charfreitag előttem végzett. Az egyetlen fájdalmam az volt, hogy az alapszak elvégzése után többszöri próbálkozásra sem vettek fel a sportmenedzseri szakra. Közgazdaság lett helyette. Már nincs hiányérzetem, úgy érzem, ezzel jobban jártam.

Haklits András sportolói karrierjét 2001-ben egy gerincsérülés megakasztotta.

A porckorongsérv okozta fájdalmak mellett egy letört szilánkdarabka miatt is veszélybe kerültek az idegpályák. De még ilyen állapotban, gyakorlatilag a nézőtérről beugorva is megnyerte a fedettpályás egyetemi bajnokságot. Másnap Atlantában megműtötték, a szilánkot is eltávolították. Míg itthon azt mondták, felejtse el a versenysportot, Amerikában az óvatos rehabilitációt javasolták. A következő évben már egyéni csúcsot dobott.

András a tanulmányai befejezése után sem jött haza, egészen 2009-ig maradt, ott, a világ különböző részéről verbuválódott professzionális csapatban készült (2006-tól már Németh Zsolt edzéstervei alapján. A Dobó SE jelenlegi mesteredzőjének ő volt az egyik legelső tanítványa). Nyaranta pedig  versenyről versenyre járt horvát színekben. Egyéni csúcsa 80,41, világversenyeken háromszor jutott döntőbe; a 2006-os Eb-n kilencedik, a 2008-as, pekingi olimpián tizedik, a 2009-es vb-n pedig hetedik lett.

– Tisztában voltam azzal, hogy Amerika nem az a közeg, hogy a legjobb eredményeket tudjam elérni. Ott jóval kevesebb is volt az edzés, a csoportban én voltam egyedül kalapácsvető, és a technikai problémáimon megfelelő szaktudású edző híján nem tudtam javítani. Az igazi munkám csak Németh Zsolt belépésével kezdődött. Habár a 80 métert nem sikerült megismételnem, a 76,50 méteres átlagot stabilizáltam. Ezzel  be tudtam járni a világot, rengeteg  meghívásos nemzetközi versenyen is részt vehettem.

András egy hosszú párkapcsolat lezárultával 2009-ben tért haza Magyarországra.

– Az az év nagyon sűrű volt, a vb-n és a világkupán is hetedik lettem, szinte minden GP-versenyen ott lehettem. És az utolsó  után kaptam egy telefont: jövő héten edzőtábor Németországban.

Itt is kipróbálta magát: a horvát bobcsapat a vancouveri olimpián. Fotó: VN-archív

Természetesen igent mondva az újabb, nem mindennapos kihívásra, vállalta a felkészülést a horvát bobcsapattal, amely megcélozta a 2010-es, vancouveri téli olimpiát.

– Ez egy teljesen más világ. Nem tartottak normálisnak. De én ki akartam próbálni magam, és a toló eredményeim kimagaslottak. Nagyon jól sikerültek az edzőtáborok is. De csak az első selejtezőkön tudtam aktívan részt venni. Két nappal az egyik verseny előtt focizás közben a combközelítőm megsérült. Nem műttettem meg, a következő két hónapban is ott voltam a többiekkel, de igazából az ő érdemük, hogy végül kijutottunk az olimpiára. Két hónap maradt a felkészülésre, akkor már rendesen edzettem. A négyes összes pozíciójára készültem, hogy bárkit tudjak helyettesíteni. Az első napon mindenki összetörte magát, de beküzdötték magukat a célba. A következő nap két futamát is túléltünk. Az olimpia előtt a világranglistán 54. helyen állt a csapat, 30 juthatott az olimpiára, végül 20.-ként végeztünk. Óriási élmény volt. Még a következőre, a 2014-es Szocsiban rendezett téli játékokra is megpróbáltunk kijutni.

Ekkor azonban elmaradt a bravúr. A selejtezőket úgy kezdték, hogy előtte csupán kétszer tudtak együtt csúszni. Lake Placid-ben, a 22 kanyaros jégkatlanban az ötödik kanyarban borultak és fejjel lefelé értek célba. Úgy gondolták, ez még egyszer nem eshet meg, nekivágtak a második futamnak is. De ugyanez történt.

– Ez még félelmetesebb volt, mind összetörtük magunkat. Ezután már csak egyszer indultunk. Januárban még mindig volt lehetőség a kvalifikációra.  Túléltük, kilencedikek lettünk. Egy századmásodperccel maradtunk le az olimpiáról. Az egész pályafutásom során ezt az egyet sajnálom. Amúgy semmit nem bánok – mondja Haklits András, aki nem tartja olyan nagyon különlegesnek, hogy öt olimpián is szerepelt, bár Horvátországban csupán egy pingpongos akad, aki ennél többször, hatszor indulhatott. – Persze, meg kell dolgozni a részvételért, de az igazán nagy eredmény a kvalifikációtól még sokkal messzebb van – mondja. – Ha komolyabban vettem volna az élsportot, rengeteg élmény, szórakozás kimaradt volna az életemből.

És hogy jelenleg mi a helyzet Haklits Andrással? Hát persze, hogy jött egy újabb kihívás.

– Amerikába is hívtak edzősködni, Horvátországból is volt két ajánlatom. De ezek még várhatnak. Tavaly elfogadtam Foki Róbert igazgató invitálását, a szombathelyi sportközpont gazdasági vezetője vagyok. Most Magyarországon is rengeteg lehetőség van a sportban, bízom benne hogy a külföldön szerzett tapasztalataimmal tudok segíteni az itteni sport fejlesztésében, a célok megvalósításában.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!