Üzlet és pofon - Szili István még üldözi az álmait

A Kőszegen nevelkedett Szili István szép amatőr eredménysorral (1998 ifi magyar bajnok 51 kg, 2005 felnőtt magyar bajnok 69 kg, 2007 felnőtt magyar bajnok 75 kg) lépett közel hat éve a profik táborába. A 32 éves ökölvívó azóta 20 mérkőzést vívott meg a profik között, 18 alkalommal nyert (nyolcszor KO-val), kétszer döntetlenre végzett ellenfelével. Időközben az UBF (Underground Boxing Federation) szervezet világbajnoki övét is elhódította.

Ritkán van ideje hazajönni, de ha jön, örömmel tesz eleget a felkéréseknek, vasárnap például a büki bokszgálán lépett szorítóba, és tartott bemutatót a leendő bunyósoknak, a sportág kedvelőinek.

Szili István higgadtan, tudatosan tervezi az életét, a jövőjét (Fotó: Unger Tamás)

– Svájcban kezdtem a profi pályafutásomat, aztán csatlakoztam a Felix Promotionhoz, majd visszatértem Svájcba – kezdett bele az elmúlt évek történéseibe Szili István.

– A profi boksz elsősorban üzlet, idő kellett, míg ehhez alkalmazkodtam – bevallom, nem volt könnyű. Az UBF egy feltörekfő fiatal amerikai szervezet, sok jó bunyóssal a soraiban. Sokat kellett dolgoznom azért, hogy idáig eljuthassak. A tapasztalatlanságom, naívságom miatt hoztam rossz döntéseket én is, és összefutottam néhány olyan emberrel, akivel nem kellett volna. Ennek megfelelően úgy érzem, hogy nem ott tart a karrierem, ahol kellene. Az álmaimat már valószínűleg nem tudom valóra váltani a ringben, de megközelíteni azért megpróbálom. A nyáron elvileg bunyózhatok az Egyesült Államokban, ha azon a meccsen sikerül bizonyítanom, talán új lendületet kaphat a pályafutásom. Amúgy az eredményeimért nem kell szégyenkeznem, remek meccsek vannak mögöttem, lépkedem felfelé a ranglétrán – csak talán túl lassan. Szerencsére most már jó ideje profi stábbal dolgozhatom. Az edzőm például az egykor neves, sikeres, mára megszűnt német Univerzum ismert trénere, Conny Mittermeier – ő foglalkozott például a Bedák testvérekkel is. Van mérkőzésszervezőm, menedzserem. De idő kellett – és néhány keserű tapasztalat – mire ideáig eljutottam. A fizikai felkészítéshez viszont nem kell segítség, azt magam megoldom. Már gyerekként is bokszoltam, ebben a közegben nőttem fel, néha úgy érzem, hogy fiatalon nehezebb edzéseket végeztem mint most. Egyébként fizikailag soha nem volt problémám, a sérülések is elkerültek – igaz, nagyon figyelek, vigyázok magamra. Érdekes, hogy sokszor inkább szellemileg merülök ki. Készülök egy meccsre, mindent beleadok, aztán kiderül, hogy mégsem jött össze a meccs. Ez nagyon lehangoló – és nem egyszer történt meg velem. A testem viszont bírja a gyűrődést, úgy 35-36 éves koromig még szeretnék bunyózni.

(Fotó: Unger Tamás)

– De már készülök a civil életre – váltott témát Szili István. – Anyagilag sikerült megalapoznom a jövőmet, nem függök senkitől, biztonságos, nyugodt életet élhetek. A párommal öt éve együtt vagyok, stabil a kapcsolatunk, szóba került közöttünk a gyerek is. Hamarosan civil munkám is lesz, bokszedző, erőnléti edző leszek egy fitnesszközpontban. Segítek néhány magyar srácnak meccseket szervezni, megvetni a lábukat a profik között, hogy ne kelljen ugyanazokat a buktatókkal átélniük mint nekem – vannak kapcsolataim, de a menedzserkedés nem az én világom, csak segítek a sorstársaimnak, ingyen. Az életemet Svájcban képzelem el. Mindig is tetszett az a rend, precizitás, nyugalom, ami ebben az országban körülvesz. Természetesen egyszer hazatérek Kőszegre, de az nem mostanában lesz.