Sport

2015.12.13. 19:48

Stadionbúcsú egy kihagyott ziccerrel

Szombathely - A szombati NB I-es bajnokival és némi ünnepélyes körítéssel elbúcsúztatták a lebontásra ítélt Rohonci úti sportlétesítményt, amely az ígéretek szerint 2017 őszére újjászületik.

Horváth Erika

Kilencvennégy évvel ezelőtt lehetett ekkora várakozás a Haladásnál. Hiszen 1921-ben kezdődött meg az akkori lóvásártéren a labdarúgópálya építése. Egy év múlva már játszottak rajta. Aztán folyamatosan fejlesztették a környezetét, más sportágak is otthonra találtak itt. 1969-ben már megélték egyszer a szombathelyiek, a Haladás családjához tartozók azt, amire most ismét várunk - lebontották, majd újjáépítették a stadiont. Egy akkor korszerűnek számító új épült helyette először csak egy ötezer nézőt befogadó lelátóval. 1971-ben elkészült az északi és déli körlelátó, 1975-ben a mai fedett tribün is. Közben '72-ben átadták a birkózó és a súlyemelőtermet, az irodaépületet. A munkacsarnok 1984 óta volt használatban, a stadion villanyvilágítást '88-ban kapott. Azóta is sok víz lefolyt a pálya szomszédságában lévő Perinten. Sok-sok sikernek és kudarcnak volt részese a Rohonci úti sportlétesítmény, több generációt (ki)szolgált már. Talán a használat során itt elhullajtott rengeteg izzadságcsepp is kikezdte, de eljárt már felette az idő. Minden kopott, rozsdás, az épületek is az időjárás martalékai. Mára csaknem minden kong az ürességtől; a HVSE szakosztályainak nagy része már átköltözött ideiglenes otthonába.

Király Gábor bárhol is profiskodott, soha nem feledte, honnan indult - és vissza is tért ide. A pálya szélén, egyedül búcsúzott. Fotó: Unger Tamás

A szombati búcsúra - és persze a mostani labdarúgópályán játszott utolsó mérkőzésre - még egyszer benépesedett a Rohonci úti sporttelep. Mintegy 4300-an jöttek el a zöld-fehér csapatot buzdítani és utolsó pillantást vetni arra a helyre, amelyhez szinte minden szombathelyi kötődik. Nem nagyon lehet olyan család, amelynek a hosszú évtizedek során ne lett volna a Haladásban sportoló tagja. És nem egy olyan van, ahol több generáció van beoltva, „megfertőzve" a zöld-fehér érzülettel. A ma már szülők, nagyszülők együtt jöttek el gyerekeikkel nosztalgiázni. Mert aki itt sportolt, azt szinte minden zúghoz, fűszálhoz köti valamilyen emlék.

Szó se róla, a klub vezetői, az est szervezői igyekeztek megadni a módját. Szóban is elbúcsúzott a pályától a város polgármestere, dr. Puskás Tivadar és Homlok Zsolt, a HVSE elnöke. Egyben reményüket is kifejezték, hogy 2017 őszére felépülhet az új sportkomplexum. Utóbbi a polgármesternek, Illés Béla, a labdarúgóklub tulajdonosi körének tagja Hende Csabának, Szombathely országgyűlési képviselőjének adott át egy-egy mezt - talán emlékeztetőül tennivalójukra is -, amelynek hátán ez szerepel: Rohonci út 3. A mérkőzés után is - majdnem - minden megvolt, ami egy jól sikerült búcsúhoz szükséges. Nyert a csapat, a szurkolók ünnepeltek, zene szórakoztatta őket, végül tűzijáték zárt le egy nagy korszakot. De valami azért nagyon hiányzott. A bensőségesség; egy olyan helyzet, amely érzelmeket szít, amely emlékeket idéz. (Főként, miután nyilvánvalóvá  vált,  hogy a HVSE 12 szakosztályának több mint ötszáz sportolójából versenyeik miatt csak alig harmincan tudnak résztvenni a zöld-fehér zászló mögötti körbevonuláson.) Pedig ott volt a nagy ziccer. Két olyan meghatározó játékosa is van a mostani csapatnak, aki kisgyerek korában, eredményes szülei révén szívta magába a zöld-fehér családhoz tartozás érzését. A tűzijáték alatt ott kellett volna állnia a pálya közepén Király Gábornak, édesapjának, Király Ferencnek, Halmosi Péternek a szüleivel, Halmosi Zoltánnal és Séfer Rozáliával. És még sok mindenki másnak. Azoknak is, akik a legnagyobb nemzetközi sikereket érték el a Haladás sportolójaként (és megemlékezni azokról, akik már nem lehetnek velünk). És persze sok volt NB I-es focistának - Iszaktól Illésen át Vörösig -, akik amúgy ott voltak a lelátón. Akik a hazai meccseken fénykorukban átlagban tízezer nézőt szórakoztattak. Olyanoknak, akik ma is idetartoznak - és a 2017-es avatón is biztosan itt lesznek. Akkor kellett volna felcsendülnie a Haladás-indulónak (akár Vastag Csabával). Ott, a pálya közepén kellett volna megköszönnünk nekik az eddigieket, és adni nekik még egy örök zöld-fehér élményt, emléket. Aztán kezdődhet - január első napjaiban - a bontás, és amikor elkészül az új stadion, egy új korszak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!