Asztaltól asztalig - Ruck Róbert nagymester a sakkról és pingpongról

Ruck Róbert már több mint negyedszázada rendszeres szereplő a Vas Népe sportoldalain. Tizenkét éves volt, amikor egy kőszegi versenyen Palkó István felhívta a figyelmemet a tehetséges sakkozópalántára. Két ifjúsági Eb- (1992, 1994) és egy ifi vb-ezüst (1994) is jelezte fejlődését, no meg az, hogy ’94-ben nemzetközi mesteri, 2000-ben pedig nagymesteri címet érdemelt ki. Négy sakkolimpián kapott helyet a magyar válogatottban, 2002-ben, Bledben ezüstérmesek lettek. Ugyanabban az évben egyéni magyar bajnok volt. Csapat Európa-bajnokságon is négyszer szerepelt - mármint a sakkasztalnál.

Az idei már az ötödik csapat Eb-je volt, ezúttal azonban a női válogatott kapitányaként utazott Reykjavíkba.

- Utoljára 2009-ben vettem részt csapat Eb-n, jó volt újra élőben látni a nemzetközi mezőnyt. Sok volt az ismerős - idézte fel az izlandi napokat Ruck Róbert. - A szövetségi kapitányi munka érdekes feladat volt. Augusztus 1-jétől a kontinensviadal végéig szólt a megbízatásom. Sűrű volt a felkészülés - két edzőtáborral, legalább két versennyel -; de két hónap alatt csodát csinálni nem lehet. A lányok igénylik a tanítást; olyan megnyitással foglalkoztunk, amit bármikor, hosszú távon is tudnak hasznosítani. A minden szempontból a legideálisabbnak bizonyult segítőm, Papp Gábor nagymester pedig a tüzet oltotta; nagyon fontos volt a jelenléte, a munkája. A csapat 9. kiemeltként úgy szerzett hetedik helyezést, hogy az első táblásunk nélkül kellett játszani, és a csapatból csupán a harmadik táblán Papp Petra nyújtott kiemelkedőt. Azonos pontszámot értünk el a negyedik lengyelekkel és legyőztük a hatodik németeket is - egy partin múlott, hogy nem mi végeztünk előttük - értékelt szövetségi kapitányként a nagymester, aki azt is elárulta, hogy már írásban is jelezte a sakkszövetségnek, hogy nem szeretne hosszabbítani.

Ruck Róbert nagymester nemcsak a sakk-, hanem a pingpongasztalnál is otthonosan érzi magát 
Fotó: Unger Tamás

Természetesen nem mehettünk el amellett sem szó nélkül, hogy ezen az Eb-n a férfi szekcióban kimagaslóan teljesített ifjú mentoráltja, a még mindig csak 19 esztendős, szintén haladásos Rapport Richárd. Ő tett be a legtöbbet a közösbe, amelyből aztán bronzérem született.

- Nagyon kiegyensúlyozott volt, brutálisan jól játszott. Újra azt a zseniális, régi, magabiztos Ricsit láttuk, aki könnyedén söpri le az ellenfeleit. Ő nagyon gyorsan lép, és állandó időzavarba kergeti az ellenfeleit. Akik már a harmadik lépésnél sem értik, hogy mit csinál, annyira kiszámíthatatlan. Öröm nézni, ahogy betrükközi az akár 2700-as értékszámú riválisokat is. Az ő játéka nem a betanult klisékre épül; olyan érzéke van a sakkhoz, olyan erős taktikailag, ami egyedülálló a világon. Rapport Ricsiből egy van, ő a jövő.

És milyen jövőt tervez magának Ruck Róbert?

- Természetesen - mint kilenc éves korom óta - továbbra is a sakkozással foglalkozom. Jelenleg négy csapatbajnokságban is játszom, a magyaron kívül Horvátországban, Szlovéniában és Németországban. Egyéni versenyen viszont már keveset szerepelek. Egy kicsi álmom még van: bejutni a 128 résztvevős világkupára. Az Élő-pontok gyűjtögetése számomra már abszolút nem fontos - folytatta a jelenleg 2565-ös értékszámmal a világranglista 370. helyén álló nagymester, Aki ugyanennyi Élővel a 2002-es sakkolimpia évében a 140. volt. - Anyagi gondok miatt nem kell izgulnom, már kapom az ezüstéremért járó olimpiai életjáradékot. Persze hátra nem dőlök, edzőként, segítőként is dolgozom.

No és nem csak szellemi sportot űz.

- Tizennyolc éves voltam, amikor megismerkedtem a pingponggal Szarka Tibor jóvoltából. Nagy lelkesedéssel csináltam - a mai napig ez a kedvenc fizikai sportom -, és amatőr szinten meg is tanultam játszani. Szerepeltem már a SZAK NB III-as csapatában, és nyertem is meccset. Ismét ez kellene ahhoz, hogy teljesüljön az asztalitenisszel kapcsolatos álmom: felkerüljek a ranglistára.