Sport

2016.04.19. 17:20

In memoriam Szarka Zoltán (1942-2016)

Szarka Zoltán pályafutása Répcelakon kezdődött, ugyanúgy rúgta a labdát, mint a többi vidéki gyerek. Tizenöt éves volt, amikor bátyja rábeszélésére bejött Szombathelyre, a Dózsa edzésére. Ott is ragadt. Három év múlva már az első csapatban védett, közben festőnek tanult.

Munka közben csapott le rá a Haladás NB I-es ranglistáját a mai napig vezető (365 mérkőzés) Varga I. Ferenc. „Cserga”, az akkori intéző a MÁV igazgatóhoz vitte, Szegedi Nándor áldását adta az átigazolásra, ezzel el is dőlt a sorsa. Letette az ecsetet, ettől kezdve már csak a labda volt a munkaeszköze. Pörögtek az események, akkor éppen a második vonalban. A visszakerülés után 1962 augusztusában bemutatkozhatott az NB I-ben is. Újabb búcsú, átszervezés, NB I/B, aztán 1966-ban emlékezetes osztályozóval ismét a felső ház. 1964-ban tagja volt a tokiói olimpiára készülő keretnek, de Szentmihályi utazott helyette. A sors kárpótolta, négy évre rá Mexikóból Szombathely első olimpiai bajnokaként térhetett haza. A hetvenes években a Sárosi László vezette csapattal kupadöntős lett, az ezüstérmes Haladás a KEK-ben indulhatott. 1977-ben a vidék legjobbja címet az ötödik Haladás érdemelte ki - Szarka Zoltánnal. 1962. augusztus 5. és 1979. június 16. között 245 NB I-es meccset játszott zöld-fehérben, megrakodva búval és örömmel.

Amikor abbahagyta, a Rohonci úton edzőként számítottak rá. Általában kicsikkel foglakozott, szerette a gyerekeket, akik ezt viszonozták is. A mai klasszis Király Gábor nevelőedzőjeként, az első csapat kapusedzőjeként és ugyanebben a beosztásban Bükön is dolgozott.

Zárkózott ember volt. Soha nem reklamált, ha kimaradt a csapatból. Akkor sem, ha a meccsek után gyengébb osztályzatot kapott, de szó nélkül hagyta a dicséreteket is. Ha valakihez sértőbben szólt, napokig lelkiismeretfurdalása volt. Nem járt közösségekbe, az öregfiúk rendezvényeire sem. Nem ivott, nem dohányzott, mulatni sem szeretett. Családi ünnepeken kölyökpezsgővel koccintott övéivel. Csak otthon és a pályán érezte igazán jól magát. Szinte verhetetlen volt lábteniszben. Nem büszkélkedett soha olimpiai bajnoki címével sem, végig szerény maradt, csendben élt.

A Vas Népe által létrehozott Vasi Halhatatlanok Klubjába Tóth Gézával és Hegedüs Csabával 1996-ban elsőként szavazta be a kuratórium. 2012-ben Szombathely város díszpolgárává avatták.

NB I-es pályafutásának befejezése után 51 éves koráig védett kisebb csapatoknál itthon és Ausztriában, de fő munkahelye mindig a Rohonci út maradt. Egészen tavaly április közepéig, akkor került kórházba. Műtét után két héttel már ott volt a soros hazai meccsen. Hát Te, Zoli?! - kérdeztem. Kijöttem a kórházból, itt a helyem - válaszolta. Tavasszal még fia kíséretében az edzőmeccsekre is kijárt, naponta kilométereket sétáltak. Aztán a nap jó részét átaludta, halála előtt másfél nappal került újra kórházba. Ott végleg elaludt. Olyan csendben, ahogyan élt.

Zolikám! Isten áldjon!. Nyugodj békében.

Az olimpiai bajnokot a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Haladás VSE, a Haladás Labdarúgó Kft., Szombathely önkormányzata, Répcelak önkormányzata és a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület saját halottjának tekinti. Temetése pénteken 12.30-kor lesz a herényi temetőben.

Bodor Ferenc

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!