Obráz István, a celldömölki asztaliteniszélet doyenje

Obráz István neve összeforrt a celldömölki asztalitenisz-élettel - tevékenységéért a tavalyi jubileumi ünnepségen a Magyar Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) is elismerésben részesítette. 1959-ben kezdődött...

- Elég későn, csak 17 évesen kezdtem el pingpongozni - vágott bele történetébe Obráz István. - Akárcsak apám - aki üzemvezető volt -, én is a malomban dolgoztam. Ott volt egy pingpongasztal, ahol játszogattunk. Ipari tanulóként a szombathelyi malomba jártam be; egyik nap egy fiú megkérdezte: "ki tud pingpongozni?" A megyeibe nevező felnőttcsapat mellett ifigárdát is kellett indítani. "Egy picit tudok" - mondtam. Így kezdődött. Edző nem volt, egy-két tanácsot adtak a felnőttek, de még az ütőfogást sem mutatták meg. Végül tollszárfogással játszottam. A felnőttcsapat egy év múlva feloszlott, de azokkal, akik még rendszeresen jártak edzésre, elindultunk a megyeiben. Amikor '62-ben bevonultam katonának, nem maradtak együtt. Két év múlva szereltem le, akkor újra összeszedtem a csapatot, és elkezdtem gyerekekkel is foglalkozni, mert tudtam, hogy utánpótlás nélkül nem tudunk hosszú távon megmaradni. Akadtak ügyes gyerekek, egy-két év múlva megnyertük az újonc és serdülő megyei bajnokságot is. 1967-ben jelentkeztem a budapesti, bentlakásos edzőképzésre, éreztem, hogy még tanulnom kell. Én magam sohasem voltam nagy játékos. NB III-as szintig jutottam. A fő hangsúlyt az utánpótlás-nevelésre fektettem. Rengeteg gyereket tanítottam pingpongozni az elmúlt 50 évben.

A Celldömölki VSE asztalitenisz-szakosztálya 1982-ben. Az első sorban civilben Obráz István játékos-edző, balról az első Fehér László, a város jelenlegi polgármestere, aki máig játszik a CVSE-ben Fotó: archív

Először a most 61 éves Kovács Lászlót említi, aki sokkal többre lett volna hivatott, ha akkoriban olyan feltételek lettek volna, mint ma. Zala József megyei úttörő olimpiát nyert, Márton György Győrben NB I-ben is játszott. Sajnos későn, 14 évesen kezdett Fehér László - a város polgármestere, a MOATSZ alelnöke -, máig játszik az NB III-ban 75 százalékos teljesítménnyel. Tar Sándort is elvitték Győrbe, NB I-be, de évek múlva visszatért. Ölbei Péter az NB II-ben 80-85 százalékosan teljesített, de edzőpartner híján nem tudott továbblépni.

- Orbán Renátó, az unokám NB II-ig jutott. Aztán kiment dolgozni Ausztriába, ott játszik is egy csapatban. A tehetség ide kevés. Kell a szorgalom, akarat, türelem, kitartás. Nagyon ritka, hogy minden meglegyen egy gyerekben. Régen nagyon szerény körülmények között dolgoztunk. Heti két vagy három alkalommal volt csak termünk. A '90-es évektől lendültünk meg igazán, amikor Fehér László lett az egyesület elnöke. Amióta polgármester, még többet tud segíteni. Régebben minden asztalhoz egy pingponglabda volt. Most 20-30 is; lehet iskolázni. Mindennap van edzés, a többi a gyerekeken múlik. Baranyai Domonkos már az NB I-ben játszik. Hivatalosan ketten dolgozunk a fiatalokkal Iván Csabival, de Lukács Balázs NB II-es játékosként besegít, tudnak tőle is tanulni.

Obráz István ma, közel 75 évesen Fotó: Gyuricza Imre

- Ezt a sportágat nem elég szeretni, megszállottság is kell hozzá - folytatta Obráz István. - Ez nálam megvan, akárcsak Fehér Lászlóban. Sokszor nem volt elég támogatás, könyörögni kellett labdáért, ütőért, mindenért. Előfordult, hogy elbizonytalanodtam, de próbálkoztam tovább. Úgy látszik, jól döntöttem. A 2000-es évek elején már NB I-es csapatnak lehettem az edzője - rengeteg játékos megfordult már itt azóta. 2006-ban jött Klampár Tibi, akkor vette át az extraligás csapatot. Azóta már nem utazgatok annyit, nem is esik már jól, a 75. évemben járok. A final fouron kívül másra már nem megyek el. Itthon viszont természetesen minden meccsen ott vagyok, legyen az extraliga, NB I, NB II, NB III vagy megyei.

És vajon hogyan alakult a civil élete?

- Molnár az én szakmám. A celldömölki malomban legtöbbször két műszakban dolgoztam, délelőtt vagy éjjel - akkor tudtam edzést tartani. Mindig is szerettem, jól is csináltam. Konyítottam a gépekhez; nagyon sok mindenre oda kellett figyelni, hogy a liszt minden feltételnek megfeleljen és a sütőipar átvegye. 2002-ben mentem nyugdíjba - régóta műszakvezetőként dolgoztam -, az volt az első és egyetlen munkahelyem. A lányomnál két unokám van, a fiú 26, a lány 24 éves. A fiam tavaly nősült. A feleségem hamar megszokta, hogy nekem az asztalitenisz a hobbim. Hamar elment az idő. Már eget rengető távlatokban nem gondolkodom. Tíz éve mondtam Fehér Lacinak, hogy addig csinálom, amíg szükség van rám, illetve amíg tudom.