Aranymeccs

Nagyon ritkán, de előfordul, hogy egy teniszmérkőzés 6:0, 6:0 szettaránnyal végződik. Olyanra azonban még nem volt példa, hogy az egyik versenyző egyetlen pontocskát se szerezzen egy profi tenisztornán az egész meccse alatt. Eddig.

Történt ugyanis, hogy egy katari ITF-viadal nyitó­fordulójában a thaiföldi Krittin Koaykul úgy verte meg az ukrán Artyem Bahment, hogy utóbbi még véletlenül sem nyert egyetlenegy pontot sem. Ezt hívja a szakzsargon amúgy aranymeccsnek.

Na most, ha valaki belenézett ebbe az öldöklő küzdelembe, annak sok jelző eszébe juthatott, de az arany semmiképpen.

Az ukrán fiú ugyanis pontosan úgy játszott, mint egy testnevelésből felmentett, minimális labdaérzékkel megáldott srác, akinek először adnak ütőt a kezébe.

Kis túlzással nagyanyám ünnepi palacsintasütőjével több eséllyel szálltam volna harcba, mint a pálya széltében és hosszában kilátástalanul bóklászó ifjú titán.

Már az nagy bravúrnak számított nála, hogy nem alulról ütötte a szervát, s bár ellenfele többnyire a kezére játszott, bravúrszámba ment az is, ha a fiatalember egymás után kétszer visszaadta a labdát. De fogjuk fel pozitívan a dolgot: legalább nem sérült meg.

Mégis felvet pár kérdést a rekordok könyvébe került aranymeccs, amelyen 48 pontot sikerült egymás után megnyernie a győztesnek, illetve ebben az esetben sokkal inkább elveszítenie a vesztesnek. Az első mindjárt az, hogy egy komoly versenysorozatban hogyan került egyáltalán a pályára ez az ukrán srác? Elvileg a feltörekvő fiataloknak esélyt adó ITF-sorozatban ifjú tehetségek mérkőznek, de ha valaki befizeti a nevezési díjat, akkor alighanem különösebb előszűrés nélkül ütőt ragadhat. Vélhetően ez történt Dohában is, valaki jó ötletnek tartotta, ha Bahmen teniszezik egyet. Az is lehet, hogy később majd kiderül, az egész csak egy szülinapi ajándék volt, vagy egy médiahecc. Mivel fogadni vélhetően nem lehetett a mérkőzésre, így a tippmix is kiesik.

Legfeljebb rájöttek a srácok, miként kerülhetnek be a teniszrekordok könyvébe. Bár őszintén szólva ebben a motivációs lehetőségben nem nagyon hiszek, mert ki akarna egy negatív rekorddal kitűnni?

Marad tehát az a roppant egyszerű magyarázat, hogy Bahmen egész egyszerűen élesben kezdett. Gondolta, versenykörülmények között ideálisabb a gyakorlás, ott lehet igazán tanulni, fejlődni. Ebben az esetben megállapíthatjuk, hogy már akkor sokkal előrébb tart, ha felismerte, hogy a tenisz nem az ő játéka.