Császár Gábor: Kenyeritől-Párizsig

Fehér László polgármester moderálása mellett Császár Gábor és a játékos nevelőedzője, Süle Nándor, a celldömölki, akkori Eötvös Lóránd Általános Iskola tanára volt a több mint két órásra nyúlt kötetlen beszélgetés vendége. Miközben a nyártól már a francia Paris Saint-Germain-t erősítő játékos gyermekkori képei diavetítőn pörögtek, Süle és Császár felidézte az indulást, azt az időszakot, amikor a játékos kilenc évesen Kenyeriből a celldömölki iskola sporttagozatos osztályába került.

A kezdetek nem sikerültek, az első lövés elkerülte az üres kaput, ráadásul a földreérkezésnél összerogyott Császár, aki még a szabályokkal sem volt tisztában. Előfordult, hogy kézilabdázó társát - ahogy a fociban szokta - hátulról felrúgta. Hamarosan azonban az iskola legjobb kézilabdázója lett, 14 évesen Dunaújvárosba szerződött.

Császár Gábor soha nem tagadta, hogy Kenyeriből indult, jó szívvel emlékszik vissza a gyermekkorára (Fotó: Szendi Péter)

- Tizennégy évesen az ember még nem képes felelős döntést hozni, Dunaújvárosba igazolásomban nagy szerepet játszott a család és Süle Nándor véleménye - mesélte Császár Gábor. - Amúgy az újvárosiaktól egy teremcipőt kaptam az átigazolás fejében könnyen meg lehetett győzni. Negatív és pozitív értelemben nagy törés volt a váltás, de nem bántam meg. Az ott eltöltött éveknek köszönhetően olyan szintre jutottam, hogy a következő átigazolásomnál már én választhattam, merre indulok.

Császárt hívta a német Gummersbach, de mivel nem érezte magát elég érettnek a Bundesligához, Dániába igazolt.

- A Dunaferr nagyon jól járt az üzlettel. Az ismeretlenbe csöppentem Viborgban, ráadásul semmilyen idegen nyelvet nem beszéltem. - Az első edzésen odajött hozzám egy csapattársam, angolul megkérdezte, hogy hívnak, válaszul átfutottam a csarnok másik oldalára. Így kezdődött a légióskarrierem. Az első nemzetközi meccsünket a Veszprémmel játszottuk, a dániai mérkőzésen a kapuig sem láttam el, a visszavágón már nyolc gólt dobtam. Jól kijöttem az edzőmmel, tudta, hogy érzelmesebb ember vagyok, másként kell hozzám viszonyulni. Dániában megtapasztaltam, milyen egy fejlettebb kultúrában élni, nemcsak kézilabdázóként, emberként is jobb és több lettem.

Franciaországba igazolása hirtelen döntés volt, egyik napról a másikra Lyonba került.

- Csak egy évet töltöttem a Chamberynél, de élveztem a játékot és a mindennapokat is, ám akkor már ötödik éve hívott a Veszprém.

A játékosnak erős honvágya is volt, így nem volt kérdés, hogy hazatér.

- Bár az MKB Veszprém előrelépés volt a karrieremben, az első évem nem volt könnyű, nagyon nem. Keveset játszottam, megtapasztaltam, csupán kirakatbábuk vagyunk. Ha megy a játék, mindenki szeret, ha nem, lehúznak, kapunk hideget-meleget. Idővel egyre több lehetőséget kaptam, jól ment játék, kulcsszereplő lettem, tavaly az év kézilabdázójának választottak. Egy ideje viszont éreztem, ismét mennem kell. Veszprémben a nézők szemszögéből profik a körülmények, a játékosok számára viszont már nem ennyire ideális a helyzet.

Császár döntött, nyártól két éven keresztül a katari pénzből felturbózott francia Paris Saint-Germaint erősíti.

- Tavaly nyáron mondtam a menyasszonyomnak, hogy nézd, itt van négy csapat, ha ezek közül valamelyik hív, csomagolj, megyünk. Miután a PSG állt a lista élén, nem sokat gondolkodtam. Igaz, ez volt az első alkalom, hogy a váltás előtt másokat is megkérdeztem. 29 éves leszek, 33-34 éves koromig nem lesz gond a játékkal, utána jön a szenvedősebb rész. Van, akinek szimpatikus a párizsi klub tulajának hozzáállása, másoknak nem. Mindenesetre a világ legszebb városában élhetek, és a világ legjobb játékosaival játszhatok együtt. Kell ennél több?