Sport

2017.08.20. 18:05

Egy vasi legjobb emlékezetére: búcsú Bodor Ferenc aranytollas, Feleki-díjas sportújságírótól

Hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után, 79 éves korában elhunyt Bodor Ferenc, lapunk korábbi sportrovatvezetője, aki a most 61. évében járó Vas Népében 50 éven át publikált. Küldetésének tartotta, hogy - az értékeket őrizendő - bemutassa a megye sportéletének legismertebb személyiségeit. Ő is közéjük tartozott.

Horváth Erika

Nehezen indulnak a mondatok. Már nincs segítség. Nem hívhatlak fel, mint bármikor ismeretségünk négy évtizedében - tanácsért, útmutatásért, megerősítésért. Nem kérhetlek meg a nekrológ megírására, mint már oly sokszor, amikor elvesztettünk egy-egy neves sportolót, edzőt, sportvezetőt. Most Te értél a betegséggel vívott másfél évtizedes, elképesztően hősies küzdelmed végére. Tologatnám még a rám testált, megoldhatatlannak tűnő feladatot, de soha nem fogadtál el kifogást. Búcsúznom kell - a hivatásos sportrajongótól, a futball és a Haladás szerelmesétől, Vas megye sportjának több generációt kiszolgáló krónikásától, az országosan is elismert sportújságírótól, a kitűnő sportszervezőtől, sportvezetőtől, a szeretett kollégától, a tanítómesteremtől.

A legnagyobbakhoz is közel tudott férkőzni. Bodor Ferenc az általa istenként tisztelt Puskás Ferenccel
Fotó: archív

Szurkolóból tudósító

Mint akkortájt mindenkit, téged is magával ragadtak az Aranycsapat sikerei, Szombathelyen a Haladás több ezer embert vonzó bajnokijai. Szepesi György rádióközvetítésein, a Népsporton nőttél fel

- örökre magába szippantott a foci. Az első lépést, hogy szurkolóból sportújságíróvá válj, éppen 50 éve, 1967-ben tetted meg. A Vas Népe külső tudósítója lettél. Mi sem bizonyítja jobban a rátermettségedet, mint hogy öt év múlva belső munkatársi státust és sportrovatvezetői megbízatást kaptál - innen is mentél nyugdíjba. Fáradhatatlan voltál, éltél-haltál a sportújság-írói munkáért - a sporton, az íráson és a családodon, szeretteiden kívül más nem élvezhetett elsőbbséget az életedben. Ott voltál szinte minden vasi csapat hazai mérkőzésén, ha csak tehetted, idegenből, sőt külföldről is tudósítottad a Vas Népe olvasóit, de húsz esztendőn át Vas megyei tudósítója voltál a Nemzeti Sportnak is. Jártad a vidéket és közben kiépítetted a megyei tudósítói hálózatunkat. A XX. század legjobb vasi sportolója - Te adtad neki ezt a címet -, a súlyemelő Tóth Géza és a dobópápa, Németh Pál munkásságát követve megtanultál fejet hajtani az egyéni sportágak kiválóságainak teljesítménye előtt is - illetve rangsort állítani és tartani közöttük. Bármilyen kényes téma is került elő, mindig felvetted a kesztyűt, soha nem rejtetted véka alá a véleményed.

A sportvezető

Hogy volt energiád még arra is, hogy 12 évig - társadalmi munkában - szakosztályvezetője legyél a Haladás hat szezonon át NB I-es női röplabdacsapatának? Mindig ott voltál a mi kis teljesen amatőr, csupa helyi játékosból álló csapatunk mellett meccseken, de edzéseken is. Közösséget építettél, együtt tartottál bennünket örök élményeket nyújtó programokkal, például az akkoriban még nagyon nagy dolognak számító külföldi utakkal, általad láthattuk a szovjetek elleni győztes labdarúgó vb-selejtezőt, ahol Kereki Zoli fejesgóljával felrobbantotta a Népstadiont, de Te ízleltetted meg velünk először a körmendi kosárcsodát is. Ugyanakkor motorja tudtál lenni a Vas Népe kollektívájának is. Szanatóriumként jellemezted a szerkesztőségi életet, amelyet építő közeg, jó hangulat, a szakma iránti alázat jellemzett - ez is egy bázis volt, ahol fel lehetett töltődni.

Vidékiek között az első

Te nem csak egy voltál a sorban a sportújságírók között. Elsőként kaptál lehetőséget a vidékiek közül, hogy olimpiáról akkreditált újság-íróként tudósíthass. 1992, Barcelona után 1996, Atlanta következett - két nyári olimpia testközelből, máig nem tudtak ebben (sem) utolérni. A Bodor Feri voltál, szinte egy külön intézmény, akit a hosszú évek alatt mindenki megismert, méltányolt és tisztelt - az edzők, a sportolók, a vezetők, a szurkolók és a szakma is. Nem hiányozhattál az országos szakmai értekezletekről - elsőként vidéken rendezést is vállaltál. Te kezdeményezted a dunántúli kollégák rendszeres találkozóját. Nem lehet véletlen, hogy a Magyar Sportújságírók Országos Szövetsége sportújságíró szakosztálya, illetve a jogutód Magyar Sportújságírók Szövetségének negyed századon át elnökségi tagja, illetve alelnöke lehettél. Szívtad magadba a neves fővárosi sport-újságírók jó tanácsait, ötleteit, melyekből számosat átültettél, sőt tovább is fejlesztettél. De nem csak az újság hasábjain. Óriási ismertségednek, kapcsolatrendszerednek, szuggesztív személyiségednek köszönhetően nagyon sokan melléd álltak és segítettek az utadon.

A sportszervező

Országos mintára 1973-ban létrehoztad a megyei Év sportolója díjat, amely később díjátadó ünnepséggé nőtte ki magát - 42 esztendőt ért meg mindvégig a Te bábáskodásod mellett. A sportolók, az edzők talán nem is tudják, milyen energiákat mozgósítottál a-zért, hogy méltóképpen elismerhessük a teljesítményüket. A javaslatod nyomán született meg a Sportsegély Alapítvány. Létrehoztad a Vasi Halhatatlanok Klubját, amely már 37 tagot számlál. Szervező munkádat dicséri a Sportmúzeum Egyesület megalakítása, a gazdag gyűjteményt a megye minden városában bemutatták - nem rajtad múlott, hogy nem sikerült állandó otthont találni neki.

Gécsektől Tóth Gézáig

Nyugdíjba vonulásod, 1998 után sem hagytad pihenni a gépet. Nem élhettél írás nélkül. A kalapácsvető Gécsek Tiborral kezdted a sort; összesen tíz könyvet írtál. Ezekből hat a legnagyobb szerelemmel, a Haladás labdarúgócsapatával, illetve nagy egyéniségeivel foglalkozik; az érintetteket sorra megszólaltatva valamennyi hiteles (kor)dokumentum a szombathelyi futballtörténelem nagy és fontos állomásairól. Napi bibliám a Vasi (s)portrék című köteted, melyben a megye 118 meghatározó kiválóságának életét, pályafutását mutatod be. A súlyos betegséggel dacolva, hatalmas erőfeszítéssel tavaly befejezted a Tóth Gézának emléket állító kötetedet - mert ígéretet tettél, és mert ki is írhatta volna meg más, mint Te, aki előbb sportrajongóként, majd krónikásként és barátként is nyomon követted a nagy klasszis életútját. A Vas Népéről sem feledkeztél meg, az utóbbi másfél évtizedben leginkább a vasárnapi számaiban jelentek meg értékőrző múltidézéseid, jegyzeteid - egészen áprilisig.

Bodor Ferenc (1938-2017)

Megbecsülés minden szinten

Fél évszázados munkásságod során számos elismerésben részesültél - a lehető legnagyobbakban is. 2009-ben megkaptad az újságíró szakma legmagasabb kitüntetését, az Aranytollat, amelyet a több évtizedes újságírói pályafutásuk alatt kiemelkedő munkát végzett kollégáknak életművük elismeréseként adományoz a Magyar Újságíró Szövetség. 2008-ban a Feleki-díjat, amely a Magyar Sportújságírók Szövetsége kitüntetései közül a legrangosabb, majd a MSÚSZ életműdíját is. Nagy kitüntetésgyűjteményed részei természetesen a megyei elismerések, például a Vas megye Sportjáért vagy a Kuntár Lajos-díj, sőt tavaly Prima díjasként is köszön-
töttek.

Most elérkezett a kényszerű búcsú ideje; tested már nem bírta tovább a megpróbáltatásokat, pontot kell tenni e kivételes és gazdag életút végére. A Vas Népe, a megye sporttársadalma, a kollégák, a tanítványaid, a röplabdás játékostársaim nevében is mindent köszönök. Nem feledünk, ahogy Te sem feledkeztél meg soha a megye sportéletének legjeiről. Hiszen Bodor Feri, Te is közéjük tartozol.

Bodor Ferenctől augusztus 23-án, szerdán 13.30-tól veszünk végső búcsút a Jáki úti temetőben - a család kérésére egy-egy szál rózsával.

Horváth Erika

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!