Ilyen az élet tíz évvel Németh Pál halála után a fiai által vezetett dobóakadémián

Kitörölhetetlen emlék 2009. január 9-e délutánjáról; máig visszhangzik a fülemben Németh Zsolt, Maca telefonban kopogó mondata: „Apu meghalt.” Döbbenet, bénultság a családban, atlétaberkekben, az egész sportéletben. Aztán lassan megfogalmazódott a kérdés: Hogyan tovább? Életben tud-e maradni a világhírű szombathelyi dobóiskola Németh Pál nélkül? A válasz tíz év távlatából sokszorosan igen. Az immár Németh Pál Dobóakadémia virágzik. Példaértékű itt szinte minden: a létesítmény, a szakmai munka, a fiatalok tudatossága, az eredmények…

Már tíz évvel ezelőtt is edzősködött a két Németh fivér. Laci 1999-ben kezdett édesapja mellett segédkezni, a vb-ezüstérmes, Universia­de-győztes Zsolt akkor a Magyar Atlétikai Szövetség dobó­szakági referense volt – ma már mesteredző és a MASZ egyik alelnöke –, és Haklits András edzéseit is vezette.

– Apu nem volt jó egészségi állapotban, de egyáltalán nem számítottunk arra, hogy ez megtörténhet. Előző este még Nagykanizsán voltunk vele kiállításmegnyitón, jó hangulatban… – idézték fel azt a napot, ami az ő életüket is megváltoztatta. – Azokban a napokban nem gondolkodtunk, mindenki tette a dolgát. Aztán sok minden elhangzott pró és kontra. Akkoriban nem nagyon volt támogatás, de a gyerekeken látszott, hogy folytatni szeretnék. Leültünk a Horváth Vilmos vezette elnökséggel. Mindenben mögénk álltak. A városvezetők előbb csak szóban támogattak minket, később már anyagilag is.

A gyerekek edzettek, mi megpróbáltunk szakmailag megadni nekik mindent. Az elnökség akkor is, most is minden tudását beletette, hogy jobb körülményeket teremtsen, ha kellett, fúrtak-faragtak. 2010-től már látszott, hogy megmaradunk és jó eredményekkel maradunk meg. Ekkor már egyre szívesebben álltak mellénk erkölcsileg és anyagilag mások is. Mindig emlegetjük: ha annak idején apu mellé ugyanígy odaálltak volna, ugyanazokkal az erkölcsi, anyagi munícióval rendelkezett volna, mint mi most, akkor mire vihette volna? Mekkora lehetett volna a csoport, hova fejleszthette volna? Az ő energiáinak java részét az emésztette fel, hogy szélmalomharcokat vívott. Tudta, hogy neki van igaza, de mindig visszapattant, mert szakmai tudás nélküli emberek hoztak rendszeresen rossz döntéseket. Nehezen élte meg ezeket.

László és Zsolt eleinte édesapjuk tanítványait vezették sikerekre. Mára kicserélődött a versenyzői gárda, a régiek közül csupán Pars Krisztián és Gergelics Cintia maradt. De az eredményességben nincs visszaesés. Sőt.

– Jó volt az a csoport, de különböző okok miatt lassacskán lemorzsolódtak a versenyzők. Jó néhányan a könnyebb ellenállást választották. Okultunk ebből, az újakkal próbáltunk keményebbek lenni. Mert felesleges olyan sok munkát elvégezni, ha nem érnek el a felnőtt korba. Próbáljuk a fiatalokat úgy nevelni, hogy ha meló van, ha fáj is, meg kell csinálni. Nagyon sokat fejlődött a munkamorál – és ez vonatkozik bármilyen, a környezetükben végzendő munkára is. Nincsenek lógósok, mindenki tudja és teszi a dolgát.

Számtalanszor hoznak hozzánk olyan gyerekeket, akikkel nem bírnak otthon vagy az iskolában. Már az első edzésen megtapasztalják, hogy itt nem engedhetnek meg mindent maguknak. Vagy beállnak a sorba, vagy nálunk nem lesz belőlük semmi.

Sokan, majdnem negyvenen dobnak nálunk, ők betagozódtak ebbe a rendszerbe, jó társaságban jól érzik magukat annak ellenére, hogy komoly munkát végeznek. A nagyobbaknak már van célja: országos bajnokságon dobogóra állni, válogatottnak lenni, világversenyre kijutni.

Vajon mennyiben változtattak édesapjuk edzésmódszerein a Németh testvérek?

– Most is az elvégzett munka a legfontosabb. A mérőszalag elárulja, ki mennyit tett az eredményért. Legalább akkora öröm, ha egy közepes vagy annál gyengébb versenyző ki tudja hozni magából a maximumot, mint egy világranglista-vezető eredmény. Apu jól alkalmazta az edzéselmélet alapjait, de mindent nem láthatott előre. Változik a világ, mi is próbálunk a tudomány fejlődésével lépést tartani. Például régebben szinte tiltott volt a folyadékbevitel, mára bebizonyosodott, sokat kell inni, hogy a szervezet fenn tudja tartani a teljesítőképességét. Vagy: mi régebben sok hosszút futottunk, de 120 kilós emberek ízületei ezt nem szerették.

A japán hadseregben alkalmazott tabata volt az egyik, amivel ezt kiváltottuk. A sérülések megelőzésében is sokat léptünk előre. A jelenleginél többet már nem akarunk edzetni a sportolóinkkal. Viszont nem mindegy, hogyan teszik. Többet kell nyújtaniuk, mint az utca emberének, gyorsabban, intenzívebben kell dolgozniuk, amikor mások összerogynak, nekik még húzni kell. És nagyon kell tudni azt is, hogyan lehet kihasználni a fizika törvényeit. Mert a dobás technikája fizika, ésszel kell csinálni.

A nagyszerű nemzetközi eredmények is bizonyítják, hogy sok kiváló diákja van a Németh Pál Dobóakadémiának.

– Sokadik éve lehetünk ott öt-nyolc versenyzőnkkel az év atlétája díjátadáson, míg más egyesületeknek egy, maximum két díjazottjuk van. Ez azt jelenti, hogy nem csináljuk olyan rosszul a dolgunkat. 2010 óta minden – felnőtt és korosztályos – világversenyen ott voltunk, és csak a 2015-ös U23-as Eb-ről jöttünk úgy haza, hogy nem volt döntősünk. A tavalyi év nagyon eredményes volt, soha rosszabbat. A 2019-es pedig őrült év lesz sok világversennyel, ráadásul a felnőtt vb belenyúlik az ősz közepébe. Pars Krisztián komolyan készül a visszatérésre. Július végétől már versenyezhet, lesz ideje megdobni a vb kvalifikációs szintjét, amellyel visszakerülhet a nemzetközi vérkeringésbe.

Mi mindenben segítjük, a szövetség is mellé áll, csak rajta múlik, tud-e ezekkel élni. Halász Bence megpróbálja megvédeni U23-as Európa-bajnoki címét, de ennél több terhet nem akarunk tenni rá és a többi fiatalra sem. Mi már a 2020-as olimpiára és a 2023-as budapesti világbajnokságra tervezünk. Mondjuk is a gyerekeknek, hogy ők pont arra érnek be annyira, hogy a nemzetközi mezőnyben komoly tényezők legyenek.

Óriási átalakuláson, fejlődésen ment keresztül a Sugár úti Atlétikai Centrum dobókat kiszolgáló létesítménye is.

– Ez nem az a hely, ahol magunkra költjük a pénzt. Mi a jövőbe, az edzésfeltételekbe fektetünk be. Fűtött dobókör, öntözhető, füves pálya, hogy nyáron ne érjen nyakig a por, olyan a dobóketrec, amilyen nincs máshol a világon. Rengeteg munkát nem súlyos

pénzekért rendelünk meg, hanem saját magunk végzünk el az elnökségi tagokkal és a gyerekekkel. Most már minden megvan, ami az edzésekhez kell, arra költöttünk minden pályázaton nyert pénzt, hogy megkönnyítsük az életünket. Elkészült a szociális blokk is, de a berendezéshez 25–30 millió forint még kellene. Majd az is meglesz. Addig fürdeni otthon is lehet, de edzeni nem.

Németh Pál emléke halála után is fennmaradt, Szombathelyen utca és kollégium is őrzi a nevét. De a dobóakadémián fellelhető fotók, emléktárgyak, ereklyék között mindennél kézzel foghatóbb a közelsége. Vajon, ha fentről, vagy a dobóketrecre néző mellszobrába bújva szétnézne, végre elégedett lenne?

– Nála ez ritka állapot volt, szűken bánt a dicséretekkel. Számtalanszor jön elő nap mint nap, ő hogy csinálta volna, mit szólna ehhez. Szerintünk biztosan büszke lenne arra, ami itt van.

Gyűlnek a világversenyes érmek:

A Németh Pál Dobóakadémia csarnokának falán található dicsőséglisták őrzik azon sportolók nevét és eredményeit, akik a Szombathelyi Dobó SE, illetve annak jogelődje, az 1993-ban alakult SZAC ’93 színeiben világversenyeken érmet szereztek. A felnőttek 12 olimpiai, világbajnoki, illetve Európa-bajnoki érmet szereztek, ebből Pars Krisztián hatot már Németh Pál halála után, egyet Halász Bence a 2018-as Eb-n. 1993 és 2018 között a korosztályos világversenyeken (Universiade, U23-as Eb, junior vb és Eb, ifjúsági vb, ifjúsági olimpia) 27 érmet gyűjtöttek a szombathelyi dobóakadémisták, ebből 12-t az utóbbi tíz évben Németh László és Németh Zsolt irányítása mellett.