Körmendtől az Eb-ezüstig: Szalai Babett a junior kézilabda-válogatott erőssége

A vasárnap véget ért hazai rendezésű Eb-n a magyar válogatott remekül teljesített, öt győzelemmel és egy döntetlennel jutott el a torna döntőjéig, ahol nagy küzdelemben szenvedett vereséget Norvégiától (27:29). 

Az értékes ezüstéremből egy vasi játékos, Szalai Babett is kivette a részét, a fináléban például ötször vette be a norvég kaput. A 19 éves balszélső a Körmendi Dózsa MTE-ben kezdett kézilabdázni, de a Győri ETO-ból került a nemzeti csapatba. A tehetséges játékos édesapja a kiváló körmendi kosárlabdázó, Szalay György, aki 158-szor szerepelt a magyar válogatottban.

- Eleinte úsztam ikertestvéremmel, Viviennel, de nem láttunk benne nagy jövőt, így pont kapóra jött, hogy a Somogyi iskolában kézilabdaedzések indultak - mondta Szalai Babett. - Az edző Galamb István volt, s 12 évesen testvéremmel együtt ő vitt a Körmendi DMTE-be. Két év múlva a Győri ETO harma-dik számú csapata ellen játszottunk ifjúsági bajnokit, ami után a győriek akkori edzője, Horváth Lajos szólt, nem lenne-e kedvünk az ETO-hoz szerződni. 

Mivel apukám és a család is támogatott, úgy döntöttem, egyedül is eligazolok, így 2004 őszén Győrben sporttagozaton kezdtem a gimnáziumot. Az elején persze nagyon nehéz volt, hiányzott a család, ám összességében az elmúlt öt évben minden jól alakult a sport és a fejlődés szempontjából. Három éven keresztül a serdülőcsapatban játszottam irányítót, majd felkerültem az ifibe, ahol úgy érzem, sokat léptem előre, és a válogatottnak is tagja lettem. 

Közben érkezett a csapathoz Kovacsics Anikó, aki ugyancsak irányítót játszik, ezért vékony testalkatom miatt áttettek balszélsőbe. A váltás nehezen ment, de szeretek ezen a poszton is játszani. Az elmúlt idényben ifjúsági bajnokik mellett az NB I/B-ben bajnoki címet szerzett csapatban is szerepeltem, sőt egy alkalommal a felnőttek között az élvonalban is pályára léphettem - folytatta az Eb-ezüstérmes kézilabdázó. 

- Jelenleg azonban nincs csapatom. Az ETO-nál lejárt a szerződésem, de nem marasztaltak, ráadásul igazoltak egy balszélsőt, így már négyen vagyunk egy posztra. Az ifiben továbbra is játszhatnék, ám ott nem akarok, mert a fejlődésemet inkább NB I-es csapat szolgálná jobban. Egy-két ajánlatom már volt - hívtak az első osztályban újonc újbudaiak is -, de egyelőre még kivárok. Mindenesetre szeretnék mindent elérni kézilabdában: először stabil kezdőjátékos lenni klubomban, majd a felnőtt válogatottba is bekerülni.