Legendás vendég a Savaria Kupán

- A legszebb emlékeim közé tartoznak a Savaria Kupák - válaszolta Gabi néni a szombathelyi szálakat firtató kérdésünkre. - Nagyon szerettük, mert jól szervezték, nagyon jó közönség és nagyon jó csapatok voltak.

Persze, nem a tavalyi tornára gondolt, amelyet legutóbb vendégként végignézett, hanem arra az időszakra, amikor ő ült a kispadon és vezette olyan magasságokba a magyar női válogatottat, ami a következő nemzedékek számára elképzelhetetlen és elérhetetlen volt. Minden idők legeredményesebb magyar röplabdaedzője három olimpiára juttatta ki a csapatát, 1976-ban Montreálban és 1980-ban Moszkvában negyedikek, 1972-ben, Münchenben ötödikek lettek. Volt világbajnokságon negyedik, Európa-bajnokságon ezüst- és bronzérmes is az a legendás együttes. Dr. Kotsis Attilánét 2010-ben az Egyesült Államokban a Hírességek csarnokába (Hall of Fame) is beválasztották.

- A volt játékosaim nagyon aranyosak, most is tartják a kapcsolatot, rendszeresen találkozunk. Ehhez a társasághoz tartozott a Szombathelyről indult Kőszegi Detti is. Szomorú, hogy meghalt. Nagyon szerettük, szorgalmas, akaraterős, jóindulatú ember volt. Nemrégiben a 89. születésnapomon 18 volt válogatott játékosom köszöntött fel személyesen. Nagyon meg voltam hatva. A Maklári, aki nem tudott hazajönni Németországból, onnan küldött egy nagy, jegelt tortát.

A szombathelyi strandröplabdatornán dr. Kotsis Attiláné adta át a díjat a fiataloknak. Balról Gubik Hanna, mellette Szalai Csenge
Fotó: KOKO Baráti Kör

- Miben volt ennek a csapatnak az ereje?

- Az egyik játékos ezt tudta, a másik azt, kiegészítették egymást. Voltak persze nézeteltérések, de mindannyian egy cél felé mentek, ebben nagyon egységesek voltak. És a csapatjátékban az egység a legfontosabb. A mai magyar röplabdának a hátulütője az, hogy az edzők sémában gondolkodnak. Pedig nagyon lényeges lenne, hogy az edző gondolkodjon, az adott embereket rájuk szabható taktikával játszassa, és ne azt nézze, hogy külföldön mi a divat. Az automatikus másolás egy marhaság. Mi azért értünk el annak idején el eredményt, mert megnéztem, hogy nagyon nagy sánc ellen hogyan tudunk kijátszani labdákat és váratlan helyzeteket megoldani. A kombinatatív játék nagyon lényeges, főleg ahol nincsenek nagyon magas játékosok. Én nem az erőröplabdát szorgalmaztam, hanem az ázsiai és európai röplabdát ötvöztük. Soha nem tudták, hogy nálunk ki üt és hova. Ebben volt az erőnk.

- A jelenlegi válogatott meg tudja vetni a lábát az európai porondon?

- Próbálkozunk, a reményeink megvannak, de hosszú távon nagyon meg kellene nézni az utánpótlás-nevelést. Nem vagyok ellene a külföldieknek a bajnokságban, az is kell, hogy jó játékostól is lehessen tanulni. De azt nehezményezem, hogy egy csapatban három külföldi is játszik, és emiatt a junior játékos nem kap lehetőséget.

- Az utánpótlás-neveléssel is baj van?

- Nincs. Nagyon ügyesek, mozgékonyak a gyerekek, jók és lelkesek az edzők. Középszinten hal meg a képzés. Amikor már nem sablont, hanem egyedi dolgokat kellene tanítania az edzőknek. És nem idő előtt - amikor még nem tudják játszani - lekopírozni a külföldiek bevált módszereit. Szelektálni kell, mi az, amit át tudunk venni, mi az, amit nem.

- Szombathelynek újra van NB I-es csapata.

- Találkoztam, beszéltem az új edzővel, Igor Romakovval. Nagyon képzett, nagyon jó edző technikailag és pszichológiailag is. Ne legyenek türelmetlenek vele, nehogy elmarasztálják, hagyják kiforrni!

- Ön valóban most is edzősködik?

- Két éve hagytam abba. Egy kis egyesületnél, egy budai iskolában edzősködtem utoljára. Azért fejeztem be, mert már nem tudtam a terembért kifizetni, a tagdíjakat pedig nem akartam megemelni. Megdöbbentő, hogy csak azok sportolhatnak, akik ki tudják fizetni a tagdíjat... he