Mérlegen a Dobó SE

A dobócsoport napi életére térve Németh Pál elmondta, hogy a létszámuk nagyon lecsökkent.

- Talán összesen ha 35-en leszünk. Új gyereket szinte nem lehet találni. A kalapácsvetést 10 évesen még nem lehet elkezdeni, de más sportágak elviszik a gyerekeket. Azok közül, akik még idetévednek, tízből három ha marad. Ősszel sokan abbahagyják, a hidegebb idő elriasztja őket. A színvonal is összehasonlíthatatlan a régivel. Annak idején tíz olyan 15 éves versenyzőm is volt, aki 60 méter fölött dobott, most a legjobb is csak 50-et tud, s annak is örülni kell. De sajnos ez jellemző az egész magyar atlétikára. Futó és ugró nincs, hamarosan dobó sem lesz.

Ami az anyagiakat illeti: a Dobó SE-nél legfeljebb ugyanannyi, 10-12 millió forintból, tudnak gazdálkodni, mint 15 évvel ezelőtt. Mi tagadás, ez nagyon bántja a mesteredzőt, hiszen az 1980-as, moszkvai olimpia óta, több mint két évtizede a megyében nemzetközi szinten kiemelkedően legeredményesebb az ő csoportja volt. Jelenleg fizetést csak hárman kapnak a klubban; a két edző - Németh Pál és Németh László -, valamint Pars Krisztián.

- A kötelező dolgok - biztosítás, nevezési díjak, stb. - szinte mindent felemésztenek, már az országos bajnokságokon sem tudunk étkezést fizetni a gyerekeknek - mondja a mesteredző.

Azért elégedettségre is van ok, hiszen a Sugár úti csarnokban kialakított erősítőteremmel megoldódott minden létesítménygondjuk; tíz-tizenöten tudnak egyszerre erősíteni.

Dolgozni már pedig sokat kell, hiszen idén négy világversenyt is rendeznek az atlétáknak: az oszakai felnőtt világbajnokságra Pars Krisztián készül, a debreceni U23-as Európa-bajnokságra Németh Kristóf, Németh Noémi és Nickl Vanda, a hengelói junior Eb-nek Pálhegyi Sándor lehet a Dobó SE-s indulója, míg az ostravai ifjúsági vb-re Németh Eszter, Ozorai Jenny és Szabó Dániel szerezhet kvalifikációt.

- Mindenütt lesz indulónk - szögezte le Németh Pál, de az eredményességet tekintve már nem túl optimista. - Az egyesületek 85 százaléka nagy eredménynek tartaná, ha kijutna a versenyzőjük valamelyik világversenyre. Nálunk viszont más a mérce, a jó eredmény: a hat közé jutás. Ehhez viszont a napi kétórás edzéseken nem elég csak dolgozgatni. Sajnos a maiak közül hiányzik egy olyan vezéregyéniség, amilyen Gécsek Tibi vagy Németh Zsolt volt. Két éremre azért mindenképpen számítok; Parsnak, Németh Kristófnak és Pálhegyinek lehet erre esélye. Krisztián rendesen dolgozik, s úgy veszem észre, Kristóf is rájött arra, hogy ez az utolsó lehetősége, ha klasszis akar lenni. Sanyi viszont fel akar hagyni a sportolással. Pedig ha most kitart, akár meg is nyerheti a junior világbajnokságot. Persze a többieknek is van még hat hónapjuk. Ugyan a csodákban nem hiszek, de hátha valamelyik összeszedi magát, s meglep valamilyen jó eredménnyel.

A munkabírásra, kitartásra a jó példa itt van előttük, hiszen a hetvenedik évében járó Németh Pál nem lankad, bár életmentő szívműtétje után is komoly egészségügyi problémákkal küzd.

- Gyenge a szívem, nem tudok 150-200 métert menni megállás nélkül, sokszor nem kapok levegőt. Októbertől decemberig hétszer voltam Zalaegerszegen, kétszer állítottak is a pacemakeremen. Azt mondják, márciusban kaphatok egy másikat, ami ennél többet tud. Hogy miért dolgozom ennek ellenére tovább? Persze, otthon is el tudnám foglalni magam, de a szabadban töltöttem az életem nagy részét. A bezártság biztosan nem javítana az állapotomon.