Németh Pál után Németh Zsolt is megkapta a címet

A Vas megyében dolgozó edzők közül mindeddig csupán ketten kapták meg a mesteredzői címet: 1971-ben Tóth Géza súlyemelésben, illetve 1985-ben Németh Pál atlétikában – sajnos ők már nincsenek közöttünk. A Magyar Edzők Társaságának (MET) mesteredzői kollégiuma döntött az idei díjazottakról: a húsz pályázat öt nyertese között van Németh Zsolt, a Dobó SE vezetőedzője is. A 42 esztendős szakember már élsportolóként is hírnevet szerzett: az 1999-es atlétikai világbajnokságon ezüstérmes lett kalapácsvetésben, ugyanabban az évben megnyerte az Universiadét is. Kétszeres olimpikon, legjobb eredménye 81,56 méter volt. A kalapácsot 2003-ban akasztotta szögre.

– Máshoz nem is értek, csak a sporthoz. Amióta csak járni tudok, édesapámmal a pályán voltam. Magától értetődő volt, hogy a civil foglalkozásként is a sportot választom. A szombathelyi főiskolán a testnevelő tanári szak mellett az edzői képesítést is megszereztem. Edzősködni 2005-ben kezdtem a horvátok felkérésére, ez 2007 márciusáig tartott, közben Írországban és Argentínában is kaptam feladatot – idézte fel az edzői munkája első lépéseit Németh Zsolt.

Németh Zsolt (középen) a diplomával, jobbról a Magyar Edzők Társaságának leköszönő elnöke, Ormai László, jobbról utódja, Molnár Zoltán, hátul Fábián László, a MOB sportigazgatója. Fotó: Németh Patrik

Utána sem szakadt el a dobópályától, ám igyekezett betartani feleségének tett ígéretét, miszerint a sportpályafutása befejeztével nem adja a fejét a szintén nagyon időigényes edzői munkára.

– Apu 2009-ben bekövetkező halála felülírta ezt az ígéretet. Folytatni kellett a munkáját, elérni, hogy ne essen szét a csapat. Laci bátyámmal apu mellett sportolóként és edzőként is sokat tanultunk, és azóta is folyamatos a fejlődés. Bárhová megyünk, mindenhonnan igyekszünk csippenteni és beépíteni az edzésekbe. Ahogy fejlődik a sporttudomány, mi is pórbálunk alkalmazni új dolgokat. Egyetlen egy nem változik: a munkát el kell végezni. Emberfelettit kell nyújtani, minden nap egy kicsit meg is kell halnia annak, aki a világ-elitbe akar kerülni.

Felidéztük az elmúlt öt esztendő legfontosabb állomásait – edzői szempontból.

– Pars Krisztián 2010-es Eb-bronzával, első felnőtt világversenyes érmével indult meg a szekér, és természetesen a 2012-es olimpiai bajnoki címe volt a csúcspont. De biztosan sokat nyomott a latba az is, hogy nálunk van a kalapácsvetés mindkét ifjúsági világcsúcstartója – és egyikük sem dolgozott apuval. Szintén nagyon büszkék vagyunk arra, hogy amikor 2009-ben megkezdtük a munkát, 15-20 fős volt a mag, akik rendszeresen jártak edzésre. Ez a szám mára 50-re nőtt. De a létesítményfejlesztésben is előre tudtunk lépni. Jelenleg olyan az utánpótlásunk, hogy 2020-ig látom, kik melyik világversenyen indulhatnak, és ott milyen eredményt érhetnek el.

Nos, a fentieket értékelve tette meg a Magyar Atlétikai Szövetség az ajánlását a MET felé.

– Óriási megtiszteltetés, hogy szóba kerültem, hát még, hogy be is választottak ebbe az edzőklasszisok sorát felvonultató körbe. De ez nem csak az én érdemeimnek az elismerése. Laci bátyámmal közösen dolgozunk, egymás nélkül semmire sem mennénk. Az elismeréshez hozzátartoznak a versenyzők, az elnökségünk tagjai, és sok más segítő, társadalmi munkás is. Nagyon nagy hálával tartozom a családomnak is – elsősorban a feleségemnek –, hogy megértik, úgy teljes az életem, ha azt csinálhatom, amit szeretek. Bízom benne, hogy a jövőben is megszolgálom a díjat.