Műtét után optimistán - Pars Krisztián a 72,46 után sem türelmetlen

Pars Krisztián negyedik olimpiájára készül. A Dobó SE kalapácsvetője a 2004-es athéni és a 2008-as pekingi negyedik helye után 2012-ben, Londonban olimpiai bajnok lett, így címvédőként várhatja a riói játékokat. Németh Zsolt tanítványának idei legjobb eredménye 77,38 méter, de ezt még februárban, a téli dobó ob-n érte el. A 82,69 méteres egyéni csúccsal rendelkező 34 esztendős klasszis az elmúlt hétvégén Eugene-ben kezdte el a szezont. A nyolcas mezőnyben 72,46 méterrel hetedik lett.

- Ezt a versenyt a sportszergyártó cég szponzorom kérésére vállaltam el, és azért, mert az Egyesült Államokban volt, ahol még nem jártam. Amúgy versenynek sem nevezném; vicc kategória, hogy közvetlenül előtte közlik, a nyolc induló ellenére csak négyen dobhatnak hatot. Nemcsak azokkal szúrtak ki, akik három sorozat után nem folytathatták, hanem azokkal is, akik igen. Így maximum három percük maradt a regenerálódásra a dobások között. Ez nem elég ahhoz, hogy olyan teljesítményt nyújtsál, amit elvárnak tőled. Minden versenyző háborog ezen a Gyémánt Liga-szisztémán, főként, hogy a kalapácsvetés nem is tartozik ebbe a sorozatba. Ami az én teljesítményemet illeti, a harmadik dobásom már 74 méteres volt, csak szektoron kívül ért földet - idézte fel az eugene-i túrát Pars Krisztián.

- De még a 74 sem az igazi...

- Mert a lábam még nem úgy, nem olyan sebességgel működik, ahogy kellene. Amikor igent mondtam erre a versenyre, azt gondoltam, hogy már 75-76 méterre képes leszek. De még kell neki a terhelés, hogy újra robbanékony lehessek. Merthát egy komoly izmot bolygattak meg. Április 6-án műtöttek.

Pars Krisztiánnak egyre jobban mennek a dobóedzések is, biztos benne, hogy utoléri magát (Fotó: Unger Tamás)

- Nem verted nagydobra.

- Tényleg nem. Egyrészt fel kellett dolgoznom, hogy megint miért jött ez. Tavaly a bal lábamon tapadt le a lovaglóizmom a szeméremcsontomra, most a jobbon. Pedig jól indult a felkészülés, a téli ob-n elért 77,38 is azt mutatta, jó úton járunk. Azután kezdődött. Úgy voltam vele, hogy majd akkor beszélek róla, ha már jobban leszek. Tavaly a balt nem is kellett műteni, egy - igaz, nagyon fájdalmas kezeléssel - lepattant az izom. Most viszont a harmadik kezelés után sem. Az volt a baj, hogy közben edzettem, és emiatt elhegesedett. Ezután döntöttünk az edzőmmel, Németh Zsolttal a sürgős operáció mellett. Mert egy-két hét is nagyon sokat számít. Nem akartam úgy járni, mint tavalyi vb-n, hogy addig halogattam, hogy a fájdalom miatt elromlott a mozgásom. Majzik Ernő főorvos úr, aki ebben profi, két hét múlva Siófokon meg is műtött. Jól sikerült, hálás lehetek neki.

- Mekkora a lemaradás a felkészülésben?

- Ez nem lemaradás, csak az a kérdés, hogy a szervezet mikor áll vissza a robbanékony állapotba. Mert már minden más, az erőállapotom is megfelelő, nincs semmi bajom. Ugyanúgy tudok súlyt emelni, mint régen. Csak még attól a pici félsztől kell megszabadulni, hogy forgás közben, amikor leteszem a jobb lábamat, keményen odanyomjam, és fel kell gyorsulnom. Azért sem akartam erről eddig beszélni, mert akkor óhatatlanul a sérülésre, műtétre terelik a szót azok, akikkel találkozom a városban. Az nem jó, ha az ember gondolatait erre-arra viszik. Engem most csak az érdekel, hogy ki tudjak menni a pályára és csinálni tudjam a dolgomat. Az egyetlen dolog, ami zavar az az, hogy egyre kevesebb versenyt rendeznek a világban. Ezért, bár még korainak tartom, gondolkozom a jövő hétvégi Balaton-bajnokságon is. Viszont június 28-án Turkuban biztosan indulok, az ad majd igazi választ. Ott már 78-79-et kellene dobnom. Most még nehezen mennek a napok, még kicsit alapozó jelleggel kőkeményen dolgozunk. Ezúttal két hónap alatt kell felkészülni az olimpiára. Lesz közben - júliusban - egy Európa-bajnokság is, de az is csak egy köztes állomás. Úgy számolom, kell még négy hét, hogy visszakerüljek abba az állapotba, amibe kell. És akkor még marad egy hónapom, amiben még a technikát csiszolhatjuk és gyorsasági munkát is csinálhatunk. Ennek elégnek kell lennie. Most nincs semmi gond, csak ne is legyen más.

- Eugene-ban találkoztál a legnagyobb riválisokkal.

- Igen, de egyikük miatt sem idegeskedem. Azt tudják, mint eddig. Még a jelen helyzetemben is azt mondom, hogy az első és a második hely Fajdek és köztem dől majd el. Hacsak valaki véletlenül be nem „durrant”. De ettől sem tartok igazán, mert egyre szisztematikusabban szedik ki azokat az embereket - 2008-as és 2012-es mintákat is újravizsgálva -, akik nem tisztán versenyeznek. Nekem továbbra sincs félnivalóm. Emiatt is nyugodt lehetek, csak február óta hatszor ellenőriztek - vizeletet és vért is -, mindannyiszor külföldiek.