Parádés győzelem az Arénában: Veszprém–Silkeborg 32:25 (képgalériával)

MKB Veszprém KC – Bjerringbro-Silkeborg 32:25 (17:11). - Veszprém Aréna, 4900 néző, férfi kézilabda Bajnokok Ligája-csoportmérkőzés, vezette: Juronovic, Mrvica (horvátok).

MKB Veszprém KC: Alilovic – Iváncsik T. 2, Vujin 8 (1), Ilyés 2, Sulic 4, Terzic 4, Iváncsik G. 1. Csere: Laluska 1, Császár 6, Vilovski 1, Perez 2, Gulyás 1. Edző: Mocsai Lajos.

Bjerringbro-Silkeborg: Landin – Kirkegaard 5, M. Nielsen 2, K. Nielsen, Arrhenius 3, Lauge 1, Petersen 6 (2). Csere: Green (kapus), Hansen 3, Tuzolana 2, Zvizej, Olafsson, Baagoe 3. Edző: Carsten Albrektsen.

Kiállítások: 2, illetve 2 perc.

Hétméteresek: 2/1, ill. 3/2.

A 250. nemzetközi mérkőzés tiszteletére vörösbe öltözött az Aréna. Szinte teltház és természetesen hatalmas várakozás fogadta a csapatokat, s a közönség már a bemelegítés alatt tüzelte a hazai csapat tagjait. A kezdődobást Balzsay Károly profi ökölvívó végezte el, aki nemrégiben egy edzésen is részt vett a Veszprém Arénában.

A vendég gárda mindössze másodszor játszott története során BL-mérkőzést, s így nyilvánvalóan még nagyobb kíváncsisággal várta mindenki a kezdő sípszót. Rettenetesen gyors, tipikusan dán játékot feltételeztünk, s így is lett, ám szerencsére a veszprémi csapat meglehetősen jól felkészült ebből a fajta kézilabdából. Így történhetett meg az, hogy az 5. percben már 4:1-re vezetett a hazai alakulat.

Ilyés hihetetlen szenvedéllyel tüzelte a csapatot s vezényelte a közönséget. A bakonyiak húszas számmal játszó klasszisa mellett Császár, Vujin, Sulic és Terzic is meglehetősen elemében volt, nem is beszélve a Fazekas sérülése miatt első kapussá avanzsált Mirko Alilovicról, aki nemes egyszerűséggel „perici magaslatokba” emelkedve őrizte a hazai csapat kapuját. Alilovic meglehetősen jó befektetésnek bizonyult, s remélhetőleg még sokszor láthatunk tőle hasonló teljesítményt.

A védelem meglehetősen koncentrált volt, s a néha-néha támadásból bent ragadt játékosok is kivették a részüket a kemény munkából. A dán játékosok arcán a mérkőzés végének közeledtével a küzdeni vágyást felváltotta a kétségbeesés. Itt most nem nyerhettek.

A veszprémi fiúk hatvan percen át a kezükben tartották a mérkőzést, sorozatosan borsot törve ezzel Albrektsen edző és alakulatának orra alá. Kapusaik nem tudtak mit kezdeni Marko, Terzic vagy Sulic iszonyatos bombáival vagy Császár elhajlásból lőtt meglepetéseivel, lövészeik pedig rendre az Alilovic nevű „problémába” ütköztek.  A folyamatos védekezési stratégia-változtatásba - úgy tűnt, hogy - bele is keveredtek olykor, ám ezekre a hibákra a bakonyi lövészek könyörtelenül bevarrt gólokkal reflektáltak.

A horvát bírókra panasz nemigen lehet: mindent megtettek azért, hogy kordában tartsák a meglehetősen tüzes, kemény mérkőzést.

Már a lengyel Kielce elleni, idegenbeli mérkőzés hangulatát is kissé beárnyékolta az egyik kézilabdával foglalkozó blog írása, melyben Marko Vujinról és Mocsai Lajosról szándékoztak mindenféle - nemigen létező - vizes lepedőket lerángatni, ám szerencsére ez a csapat játékában nem mutatkozott meg most sem. Marko bombái sorra szaggatták szét az ellenfél hálóját, s a mester is a szokásos hévvel terelgette fiait a győzelem felé.

Jól volt látni, hogy az ellenséges hangokkal mit sem törődve – vagy éppen ezekre válaszképp – milyen kiválóan működik ez a csapat. Okos, taktikus játékkal és hihetetlen elszántsággal döngölték a földbe dán ellenfelüket, s csak azt remélhetjük, hogy a többi csoportmeccsen sem lesz ez másképp.