Sport

2016.06.23. 17:58

Pihenő a szerek mellett - Csillag Tünde befejezte a versenyzést, most edzőként segít

Szombathely - Csaknem két évtizedes tornászpályafutást zárt le Csillag Tünde, a Szombathelyi Sport-iskola Európa-bajnoki nyolcadik helyezettje. De szeretett sportágától nem tud elszakadni, már edzőként segíti szakosztályát.

Horváth Erika

Nézegetjük a Vas Népe fotóarchívumát. 2001-ből találjuk az első képeket egy picurka, de nagyon komoly kislányról, aztán még több százat korosztályos, majd felnőtt versenyekről, egyedül, társakkal, edzőkkel, országos bajnoki érmeket megörökítőket, válogatott szereplésekről, elismerésekről, de a dolgos hétköznapokról is. Nem lehet elérzékenyülés nélkül felidézni ezt a sok-sok évet.

- Nagyon jó érzés volt látni ezeket a képeket - sóhajtotta az immár 25 esztendős Csillag Tünde. - 1996 őszén választottak ki óvodásként, '97-ben mentem be először a terembe. Nemrégiben pakolgattam az érmeimet, jóval 200 fölött van a számuk. Az elsőt, amelyet 1999-ben kaptam, megjelöltem. Egy családtag jóvoltából be van keretezve az első rólam szóló újságcikk is. De a mai napig mindegyiket őrzöm lefűzve.

Végigkísérhettem ennek a pöttöm, de nagyon megfontolt, céltudatos, szorgalmas, kitartó, a sportágához és a szakosztályához végsőkig ragaszkodó tornászlánynak a pályafutását. Beszámolhattam arról, amikor 2006-ban először képviselhette Magyarországot a junior Európa-bajnokságon. Aztán a felnőtt válogatottbeli szereplésekről, világ- és Európa-bajnokságokról, világkupákról. A rengeteg országos bajnoki éremszerzésről. De nem csak sikerekről. Komoly sérülésekről - amelyek elütötték további válogatottságoktól - és meghurcoltatásról is. Tündi egyik edzője, Vizer Erzsébet úgy fogalmazott, hogy a klubnak nem volt még egy ilyen hűséges sportolója, de olyan sem, akinek ennyire nehezített lett volna a pályája.

Csillag Tünde most már edzőként dolgozik nagy kedvvel. A képen az egyik kis tanítványával, Horváth Emmával. Fotó: Unger Tamás

- Horváth Arnold és Sápy Cecília voltak a nevelőedzőim, majd Varga-Kató Anikó és Kiss Gábor következett. Abban az időszakban voltak hullámvölgyeim rendesen. A serdülőkor minden tornásznál nehéz - idézte fel Tündi a kezdeteket. - Előbb Anikó, majd Gábor is elment, és úgy voltam vele, ha nem kerülhetek át Rácz Gábor és Vizer Erzsébet csoportjába, akkor lehet, hogy befejezem. Az, hogy más egyesületbe igazoljak, meg sem fordult a fejemben. Átvettek. Nekik és nekem sem volt egyszerű, de beérett a közös munka. Rengeteget köszönhetek nekik emberként is. Megtanítottak tisztelni, alázatosan dolgozni, velük megéreztem, mi az a siker, hogyan tudom feldolgozni a kudarcot. Kimentettek abból a mély gödörből, amiben voltam. Nélkülük és a családom támogatása nélkül nem lennének ezek az eredményeim.

- A válogatott vezetőivel azonban nem volt ilyen felhőtlen a kapcsolatod.

- 2011-ben bár a válogatók alapján kiharcoltam, mégsem akartak kivinni az Eb-re. De nem adtam fel, az utolsó pillanatig készültem és bíztam abban, hogy mégis utazhatok. A sors aztán így is hozta. Életem legjobb eredményét ott értem el, talajon döntős, nyolcadik lettem. Csodálatos élmény volt. Sajnos nem tudtam megvalósítani, hogy még egyszer sikerüljön.

- A csúcspont után aztán a legmélyebb szakadék következett. A tokiói vb-től való visszalépés miatt kiközösítés a válogatottból, eltiltás.

- Féltettem az egészségemet és vállaltam a következményeket. A mai napig nem tudnám megváltoztatni a döntésemet. Az elején persze rossz volt, amikor kiközösítettek, de már elmúlt, a tornászok ezzel nem foglalkoznak. Mi azért az edzőimmel kitartottunk, és nagyon örültünk, a lelkünknek nagyon jót tett, amikor az ítélőtáblánál már felénk billent a mérleg nyelve. Hát még, hogy a minap Kúria is hasonlóan értékelte az ügyünket.

- A legnehezebb időszakot is „túlélve" a 2012-es Eb-n már ott lehettél.

- Előtte én nyertem az egyéni összetettet az ob-n. Annak piszkosul örültem. Hogy nem adtam fel, hogy megmutattam, még mindig lehet rám számítani. A válogatót is én nyertem. Megint bekerültem a válogatott csapatba, újra elindultam felfelé.

- Aztán jött a mesterfokú bajnokság.

- Azon a napon éreztem, hogy valami nem stimmel. Valahogy mindent máshogyan csináltam, mint szoktam. Megsérültem. Két, egy boka- és egy térdműtét következett. Borzasztóan nehéz, fájdalmas volt a rehabilitáció, de végigcsináltam. Mert akartam még tornászni. És a 2014-es Eb-n ott is lehettem. Ismét szerettem volna bekerülni a talajfináléba. De sajnos rontottam és a csapat sem úgy szerepelt, ahogy várták. Nem tették be végleg a kaput, de pénzmegvonással büntettek. Kicsit ez is megrengetett, de csináltam tovább, és a vb jól sikerült, a csapat kijutott a 2015-ös olimpiai kvalifikációs világbajnokságra. Úgy döntöttem, hogy még abban is segítek. Egy hosszabb pihenőt követően újra nekiálltam. De a vb előtti utolsó héten megsérültem, csak civilként kísérhettem el a lányokat. Ezután már nem volt erőm, elég motivációm, hogy visszatérjek. Befejeztem. Igyekszem csak a szépre emlékezni.

- Mindenesetre örök nyomot hagytál a nemzetközi tornasportban.

- Fennmarad a nevem, 2010-ben egy eredeti gimnasztikai elemet rólam neveztek el. Amúgy az elemek nehézségi fokát A-tól H-ig jelzik. Nekem egy F értékű elemem volt talajon, a dupla szuplé, E-soraim, a többi szeren D-elemek. De nincs hiányérzetem, mindent kihoztam magamból. Minden sportolónak álma az olimpia. Én is azért tornásztam, de be kell érnem az Eb-kel, vb-kel, meg világkupalehetőségekkel - abból is volt jócskán. Meg azzal, hogy sok átlagemberrel ellentétben el tudtam hagyni Európát, csodálatos helyekre jutottam el.

- És mi az, ami továbbra is ott tart a szerek mellett?

- A torna szeretete. Nekem az elejétől ez jelentette a jövőt. Fontos a közösség is. Egy szeretetre méltó egyesület vagyunk, és azok benne az emberek is. A picinek a nagy a példaképe, a nagynak meg valaki más a világban. Rosszul esik, ha valakit nem sikerül átugrasztani a serdülőkor nehézségein és a könnyebbet választva pikk-pakk lelép, hátrahagyva azokat, akiknek rengeteget köszönhet.

- Tudatosan készültél a civil életre.

- Úgy gondolom, hogy a legjobbkor hagytam abba, versenyzőként már nem tudtam volna többet kihozni magamból. Az itteni egyetemre jártam sportkommunikátor szakra, mellette elvégeztem a sportedzőit is. Most sem vagyok céltalan, ősztől szeretném a testnevelő-edző szakot is elkezdeni - még nem tudom, bekerülök-e -. nyelvvizsgára is készülök. A magánéletem is teljesen rendben van, három éve harmonikus kapcsolatban élek.

- Közben a nap nagy részét továbbra is a tornateremben töltöd.

- Én magam már nem tornászom. Megtettem a magamét, ez a test elfáradt, most pihen. A 3-4. osztályosokkal foglalkozom, illetve az újakat igyekszem felzárkóztatni. Csinálni sem volt egyszerű a tornát, de tanítani nehezebb. Mentálisan jóval fárasztóbbak a napi edzések, mint versenyzőként. Most már értem, hogy miért lettek idegesek az edzőim, amikor sokadszorra sem javítottam ki a hibát. Nem egyszerű, de ezt a munkát is nagyon szeretem.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!