Sosem feladni! Tamás lefutotta a New York-i maratont

- Még korábban határoztam el, hogy harminc éves koromig lefutom a távot New Yorkban, azonban az amatőröknek oda csak sorsolás útján van módjuk bekerülni. A szervezők persze segítik a lehetőséget: ha egymást követő három évben egyszer sem sikerült bekerülni a szerencsés negyvenezer közé, akkor a következő évben automatikusan biztosítják a részvételt a világ talán leghíresebb futó rendezvényére.

- Milyen út vezetett a jelentkezéstől a célba érkezésig?

- Még májusban neveztem az interneten, ott egy űrlapot kellett kitölteni, valamint 11 dollárt befizetni. Idén volt a második alkalom, hogy jelentkeztem, szerencsém volt, hogy sikerült. Őszintén válaszoltam a kérdésekre, még arra is, hogy futottam -e már korábban maratont. Bevallottam, hogy még soha, ez azonban a jelek szerint nem jelentett hátrányt. A sikeres regisztrálás után be kellett fizetni a nevezési díjat, az körülbelül 200 dollár lehetett. Kaptam a szervezőktől egy 18 hetes edzésprogramot, amit ha néha nehezen is, de tisztességgel végigcsináltam. Heti 3-4 alkalommal futottam, általában a Margit-szigeten. Ahogy jöttek a hidegebb, esősebb napok, egyre nehezebb volt, de nem adtam fel, tudtam, hogy mi múlik rajta.

- Október 28-án már a Nagy Almának is becézett városban találta magát, majd pár nap múlva tízezrek között az 54079-es rajtszámmal várta, hogy indulhasson.

- A hatalmas embertömeg miatt három ütemben rajtoltatnak a szervezők, azon belül is három csoportban. Erre azért is van szükség, mert vannak tapasztaltabb, gyorsabban futó résztvevők is, de sokan, ott futottak először életükben.

A látvány elmondhatatlan, a fotók magukért beszélnek... Hagyományosan New York mind az öt kerületén áthalad a verseny útvonala: Staten Islandről indultunk, majd a Verrazano Narrows hídon átfutva Brooklynba értünk. Aztán jött Queens, Bronx, végül pedig Manhattan, a finis a Central Parkban volt.

A helyiek is nagyon sokat segítenek, mindenhonnan szurkolnak, csokit, vagy épp frissítőt, banánt, narancsot adnak a kezedbe. Egyáltalán nem uralkodik versenyhangulat, inkább segítik egymást a résztvevők: ha valaki feladná, egészen biztos, hogy azonnal felsegíti valaki, és tovább bíztatja. Volt, akinek például én segítettem. Egy srác egy kilométerrel a cél előtt állt meg, de aztán a többiek nem hagyták. Ilyen hangulatban azért sokkal jobb érzés az egész. Nem is gondolná az ember, hogy a kisebb emelkedők ilyenkor mennyire nehezek tudnak lenni, mert ugye New Yorkban is vannak azért dombok. 4 óra 8 perc 33 másodperc alatt értem célba a több, mint 42 kilométeres távon, amivel a középmezőnyben végeztem, valahol a 17 ezer táján. Szerettem volna 4 órán belül teljesíteni, de azért így is elégedett lehetek.

- A civil Bognár Tamás mivel tölti mindennapjait?

- Budapesten élek, a BME-n végeztem villamosmérnökként, most egy informatikai cégnél vagyok szoftverfejlesztő. A munkaidőm miatt sajnos csak heti pár alkalommal, késő délután tudok futni járni, ez a felkészülésben is nehezített, néha már egészen hideg volt a Margit-szigeten. Szombathelyen egyébként a Csónakázótóhoz jártam ki a felkészülés alatt.

- Mi kell ahhoz, hogy egy most kedvet kapó amatőr is sikerrel teljesítse?

- Egyrészt kell némi pénz, hiszen összköltség (nevezési díj, repülőjegy) nagyjából kétszázezer forintra tehető. Ehhez hozzájön még a szállás díja is, bár nekem erre nem volt gondom. Diákként már háromszor is jártam New Yorkban, egy ott élő magyar egyetemista ismerősömnél tudtam lakni. Persze szerencse kérdése is, hiszen sorsolással dől el, ki az, aki részt vehet, igaz, a "három éves szabály" tényleg sokat segít. Mindenképp végig kell csinálni az edzésprogramot, futni rendszeresen, és ami talán a legfontosabb: sohasem feladni!