12°
22°
12°
2019. 04. 20. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Nagy volt a csalódottság. Tavaly ezüstérmet nyert a Sopron Basket a női kosárlabda Euroligában, ami itt ugyanaz, mint a futballban a Bajnokok Ligája, most viszont csak negyedik lett, a bronzcsatát hazai közönség előtt elbukva az USK Praha ellen.

Csak negyedik? Túl azon, hogy klubok tucatjai álmodoznak ilyen helyezésről, már egy éve is csodának számított a négyes döntőbe jutás, az ezüst pedig a csodák netovábbjának, az idei részvétel kiharcolása ennél is több volt a nyáron átalakult, menet közben rengeteg gond sújtotta csapattól. A Sopron az Euroliga teljes mezőnyét tekintve a költségvetésével, az anyagi lehetőségeivel nincs az első tízben, és bár remek játékosokat is tudott szerződtetni, a kerete nem kiegyensúlyozott, nagy a különbség az első hét és a nyolcadik, valamint az azután következő játékosok tudása között.

A bravúr kulcsa a remek közösség mellett a kiváló háttér és szakmai munka, utóbbiban Roberto Íniguez két éve igazi minőségi változást hozott.

Az eredmények lenyűgözőek, és mégis, a felek a jelek szerint nem túl jó szájízzel válnak majd el. A spanyol edző hamarosan újabb bajnoki elsőséggel köszön el, ám a válás tényét nem túl elegáns először egy meccs utáni sajtótájékoztatón bejelenteni és közben belerúgni abba a klubba, amely ezeknek a csodás eredményeknek az elérését számára lehetővé tette.

A spanyol edző mondvacsinált ürügyekkel is feszültséget keltett, és azon is kiborult, hogy a klub tavalyhoz hasonlóan az idén is elvállalta az Euroliga négyes döntőjének megrendezését. Úgy vélte, hazai pályán nagyobb a nyomás, és amikor ez nem a szándéka szerint történt, zokon vette, és ebből született a vád, hogy a vezetők számára már nem a kosárlabda a legfontosabb, ami a klubban zajló munkát és az eredményeket is nézve nettó zagyvaság.

Most az a kérdés, hogy mi lesz Íniguez után. A legtöbb játékos értéke az utóbbi két évben jelentősen megugrott, de ebből csak ők profitálnak, mert a nyáron ingyen mehetnek, és a máshonnan érkező busás ajánlatokkal a soproniak nem versenyezhetnek. Ha megtennék, biztos anyagi csődbe vezető spirálba hajszolnák bele saját magukat, így aztán valamilyen szintről újra kell kezdeni az építkezést, ami a nemzetközi porondon az eredményesség rovására mehet.

Egyébként csak a soproni szurkolók nem tűntek csalódottnak az elveszített bronzmeccs után. Ők felállva, sugárzó szeretettel éltették a játékosokat, Íniguezt és a komoly betegséggel küzdő Török Zoltán ügyvezetőt. És okkal, valamennyien megérdemelték.

Hozzászólások