17°
22°
12°
2019. 01. 17. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Lerágtam a tíz körmömet a Magyarország–Argentína férfikézilabda-világbajnoki mérkőzés alatt – miközben a nagyobbik lányom a távirányítót szorongatva alig várta, hogy véget érjen a meccs, s csatornát váltson.

Kezdődött az Exatlon.

Hogy az mi? Vetélkedés két csapat, a „Bajnokok” és a „Kihívók” között, amit a letűnt időkben akadályversenynek neveztek volna. Persze mindez a modern kor követelményeinek megfelelően kissé túldramatizálva, egyfajta valóságshow-ként tálalva, hiszen nem valamelyik budapesti tornatermet rendezték be, a játék Dominikán zajlik heteken át. Elmerenghetnénk a kiválasztás szempontjain is, miért éppen azok alkotják a csapatokat, akik, és egyik-másik valóban neves, alkalmasint olimpiai bajnok sportolónk miért vállalt szerepet ebben a bohóckodásban.

Mégse várják tőlem, hogy nyers, sőt vitriolos tévékritikát fogalmazzak. A játékban ugyanis nem az érvényesül, aki intrikál, hazudik, aki közönséges, aki megtéveszti a nézőket, hanem az, aki gyorsabb, erősebb és ügyesebb. Méghozzá egyenlő feltételek mellett. S ez a sport lényege.

A magyar sportpreferencia olimpiaközpontú, és ez helyénvaló, szeretjük, tiszteljük a tradíciókat, a versenyzők és a szurkolók is otthonosan érzik magukat a letisztult szabályrendszerű sportágakban, s persze sikeresek, eredményesek vagyunk. Ám ha százötven évvel ezelőtt megkérdeztek volna egy jókötésű, a mozgásgazdag életmódot kedvelő embert, mit szólna ahhoz, ha a kenyereskosarat felerősítenék a falra, s azon múlna a falu (az ország!) boldogsága, hogy ki tud abba többször belehajítani egy méretes nemezgolyót, bizony elcsodálkozott volna.

Nehéz lenne megmondani – leszámítva persze az ókori görögöktől örökölt versenyszámokat –, miért éppen az ismert mozgásformák váltak ezrek, milliók által kedvelt, ismert sportágakká. Ismeretes, hogy az újkori olimpiák hajnalán bizarr próbákban (például akadályúszás) és „népi” játékokban (kötélhúzás) is osztottak érmeket.

Minden változik körülöttünk, miért lenne kivétel a sport?

Nem is az. Ennek csalhatatlan jeleként vált olimpiai sportággá a fal-, helyesebben sportmászás, a gördeszkázás és a hullámlovaglás. Az Exatlon persze szándékát tekintve mégiscsak tévéshow, de ennek komolyabb, keményebb változata, a spartan race, amelynek már kiforrott szabályai vannak, az én szememben legalább annyira sport, mint, mondjuk, a 3000 méteres akadályfutás.

Szóval nem kell félnünk, két kézilabdameccs közötti szünetben nyugodtan az Exatlonra kapcsolhatunk.

Hozzászólások