2019. 02. 23. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

A lányok mehettek volna bele az éjszakába. Akár sörözhettek is volna, csak a másnap déli ebéd volt a következő kötelező program, ám ők úgy döntöttek, együtt maradnak. Ültek a rigai szálloda éttermében, beszélgettek, nevetgéltek, mondhatni, csajosan múlatták az időt – együtt, mert senki sem akart különcködni.

Csodabogarak ezek a soproni kosaraslányok. Ha körülnézünk Európában, rengeteg jobb lehetőségekkel csábító klubot találunk, több pénzzel, magasabb fizetésekkel, mégsem azok lettek tavaly másodikok a kontinens legrangosabb sorozatában, az Euroligában, és nem azok készülnek az idén ugyanott negyeddöntőzni. Az idén három meccset is elveszítettek, egyet idegenben az addig és azóta is nyeretlen görög Olimpiakosz otthonában, majd hazai pályán kikaptak a török Fenerbahcétól és a spanyol Salamancától is, az is felsejlett, hogy nem lesznek ott a csoport első négy helyezettje közt, és így legfeljebb az Európa Kupa megnyerésére startolhatnak rá.

Magyarázat persze akadt, olyan sokan bajlódtak sérüléssel vagy sérülésből visszatérve keresték a formájukat, hogy az edzéseken nem lehetett öt-öt ellen gyakorolni, mert Roberto Iníguez vezetőedzőnek nem volt tíz minőségi – értsd: felnőtt nemzetközi szinten minőségi – játékosa. Mindenki tudta: ha a csapat vereséget szenved az addig százszázalékos, szuperklasszisokkal teletűzdelt Kurszk vendégeként, akkor lényegében temetheti euroligás álmait.

Erre a Sopron véghezvitte a lehetetlent, és az utolsó fordulóban is hasonlót tett Rigában, azaz akkor nyújtotta a legtöbbet, amikor a legjobban kellett.

Erre csak remek sportemberek remek közössége képes. Költői túlzás lenne látványos menetelésről beszélni, ráadásul mentálisan is van még hova fejlődni, hiszen a hazai pálya nyomását a csapat nehezen viseli, idegenben képes jobb teljesítményre, de a szoros mérleg tizennégy forduló után jelzi, kiegyensúlyozott mezőnyből lépett tovább tavaly és az idén is a magyar bajnok Európa elitjének szűkebb mezőnyébe.

Ez aligha véletlen. Kiváló játékosok alkotják a Sopron Basketet, de a legjobbakat nem tudja megvenni, ezen a téren képtelen versengeni az orosz Jekatyerinburggal és Kurszkkal, a török Fenerbahcéval vagy a francia és spanyol élklubokkal. Van viszont olyan fegyvere, amely ellenük is hatásos: a fanatizmus, az alázat, egymás tisztelete és a közösség ereje. Ezek a játékosok együtt vannak. A pályán, és persze akkor is, amikor külön-külön el lehetne menni a rigai éjszakába sörözni.

Hozzászólások