2018. 06. 30. 06:30 | [email protected]

Nyilvánosan be nem vallották volna a világ összes pénzéért sem. Ám a sportban ritkán lehet hazudni: ha valaki fáradt, akkor más a mozgása, mások a reakciói, hamarabb érkezik a hullámvölgy, csökken az összpontosítás, azaz óhatatlanul visszaesik a teljesítmény minősége.

Írom ezt azt követően, hogy a magyar férfi kosárlabda-válogatott hozta a legnehezebbet, azaz a kötelező győzelmet Koszovóban, és ezzel továbbjutott a világbajnoki selejtezőkben a második csoportkörbe. Teszem ezt azért, mert aki követi ennek a csapatnak a sorsát, az tanúsíthatja, az utóbbi egy év talán leggyengébb, legkiegyensúlyozatlanabb teljesítményével érte el ezt a sikert, ami persze csak növeli annak az értékét. Nem túlzás azt állítani, hogy zömében kifacsart vagy/és formán kívüli játékosok őrölték fel az utolsó negyedre a koszovói válogatottat, olykor nem is a lábuk, hanem a szívük és a csapatért érzett felelősségvállalás vitte őket előre. A végén pedig szinte már gáláztak, zsákolásig játszották ki az akciókat, az ellenfél már annyira elkészült az erejével, hogy a védekezést szinte meg sem kísérelte.

Ennek a magyar csapatnak a tagjai éppen egy éve kezdték el a felkészülést az Európa-bajnokságra, amelyen aztán bravúrosan szerepelve a nyolcaddöntőben vérzett el a későbbi ezüstérmes Szerbiával szemben. Ezt követte a bajnokság, jöttek a nemzetközi kupák, a válogatott világbajnoki selejtezői, nincs két hete, hogy véget ért a bajnoki play off, ám a legjobbak a pihenés helyett ismét a válogatott edzőtáborába mentek.

Egy év szinte szusszanásnyi szünet nélkül, és a többség számára magától értetődik, hogy igent mond a hívó szóra.

A szombathelyi Váradi Benedek mankóra támaszkodva is elbicegett a kecskeméti edzőtáborba,

a csuklótörés után felépülő Rosco Allan ki nem hagyta volna a visszatérés lehetőségét, és ahogy az egyik kulcsember, Vojvoda Dávid fogalmazott: a válogatottsághoz nincs szükség külön motivációra.

Könnyen lehet, sőt, biztos, hogy a magyar férfi kosárlabda válogatottban az európai elitbe tartozó Hanga Ádámon – ő éppen komoly műtétet követően gyógyul – és Vojvoda Dávidon kívül nincs klasszis értékű játékosunk, de remek sportemberekből álló csapatunk annál inkább van. Ez a gárda olykor erőn felül teljesít, és éppen ezzel a mentalitással szerzett magának rengeteg hívet. Vasárnap még lesz egy selejtezője, ezen még frissen sem lenne esélyes az NBA-játékosokkal felálló Litvánia ellen, de agyonverve ott sem lesz.

Hozzászólások