2019. 11. 22. 06:30 | [email protected]

A klubfutball eheti szenzációja, hogy José Mourinho visszatért Londonba. Igaz, nem a Stamford Bridge-re, egykori sikerei színhelyére, a Chelsea-hez, hanem kicsit arrébb, a White Hart Lane-re, a Tottenham gárdájához.

Mourinhóról sok minden mondható, de hogy nem egy átlagos edző átlagos kvalitásokkal, és nem egy átlagos pali, az biztos. Az angol fővárosban szerzett beceneve is erre utal, miszerint ő a különleges egy, azaz a „The Special One”. A Chelsea-nél eltöltött két időszaka eredményeivel rá is szolgált erre a titulusra. Egyelőre úgy tűnik, a dél-londoni alakulatnak hosszú ideig ő marad a legsikeresebb menedzsere.

Persze José-nak az előéletét sem kell szégyellnie, hiszen előző székhelyén, Portóban minden megnyert, mielőtt a ködös Albionba költözött. Az első londoni évek után az olasz Internazionaléval is ezt tette, majd a spanyol Real Madridnál és a szintén angol Manchester Unitednél sem vallott szégyent. Ám valami mégsem volt kellően gömbölyű körülötte, mert az Old Traffordról, ha nem is zajosan, de csak távoznia kellett…

Mourinho bizonyára különleges, de legalább ennyire megosztó is.

A nemzetközi futballtársadalom fele utálja, a másik fele rajong érte. Aktuális csapatainak szurkolói is így voltak vele. Bennem él egy kép róla, amikor még az Inter edzőjeként végighőbörgött egy bajnoki mérkőzést. Mindenkit zaklatott, vegzált. A játékvezetőt, az asszisztensét, a pálya szélén árválkodó negyedik bírót. Erre a viselkedésre mondják, hogy még az élő fába is belekötött. Végül az akkor halványan teljesítő milánói kék-feketék, ha nehezen is, de legyűrték ellenfelüket. Mourinhónak ugyanis sikerült saját játékosait is kizökkentenie a fásultságukból, tompaságukból. Arról nem is szólva, hogy a meccsvégi sajtótájékoztatón egyetlen újságíró sem foglalkozott azzal, hogy egyik vagy másik Inter játékos miért is focizott olyan pocsékul, lelketlenül. Csak a Mourinho által gerjesztett partvonali balhéról zajlott a diskurzus. Bármilyen hihetetlen, de a portugál szakember így védte meg labdarúgóit a kellemetlen kritikáktól. Róla egyébként is elmondható, saját futballistáit, egy-két kivételtől eltekintve – nyilvánosan – sohasem pocskondiázta.

Erre a sorsközösségre minden bizonnyal a Tottenham játékosai is számíthatnak. Nekem azért mégis van némi fenntartásom vele kapcsolatban. A londoni gárda gyakran igencsak szépen játszó együttes. Szerintem, Mourinho első és utolsó látványosan is focizó alakulata azonban a Porto volt, annak pedig már tizenöt éve.

Hozzászólások