2019. 10. 11. 06:30 | [email protected]

Húsz esztendeje, hogy egy májusi estén a kis, másodosztályú Tatabánya az élvonalbeli Debrecennel ütközött meg a labdarúgó Magyar Kupa váci fináléjában. A Bányász-drukkerek számára ma is nyomasztó emlék a trófea elvesztése. Különösen a körülmények miatt. Sokáig vita tárgyát képezte, hogy a cívis városiak második találatánál Vadicska fejese túljutott-e a gólvonalon. Szerintem a kék-fehér híveket a számtalan lassítás és visszajátszás sem győzte meg az ítélet jogosságáról. Manapság, a videobíró, a VAR (video assistant referee) futballban való bevezetésével, elterjedésével már vitán felüli döntés születhetne az ilyen kritikus, kétes esetekben. Ám akkoriban csak a bíró döntésére vagy legfeljebb a főszereplők – meglehetősen szubjektív – véleményére hagyatkozhatott a krónikás. Így azután idővel elültek a tatabányai felháborodás hullámai is. Gondolhatnánk…

A minap összefutottam a hetvenszeres válogatott Kiprich Józseffel, és szóba került a ’99-es kupadöntő. A népszerű Kipu elmondta, a közelmúltban kifaggatta Gelei Károlyt, a Bányász akkori kapusát, aki

eskü alatt „vallotta”, hogy Vácon a labda nem jutott túl teljes terjedelmével a gólvonalon.

Higgyünk neki! Hiszen húsz évvel a történtek után minek sumákolna a sportszerűségéről is közismert egykori hálóőr.

Tény, hogy a videobíró egyre nagyobb számú telepítésével megelőzhetők a hibás játékvezetői döntések. Legalábbis így vélekedtem a VAR-rendszerről. Ám egyre gyakrabban tapasztalom, hogy „zaVAR” van a gépezetben. Legutóbb egy angol bajnoki mérkőzésen a lesállást (szó szerint) kicentizve érvénytelenítették a gólt. Majd, még ugyanezen a meccsen, az egyik hátvéd úgy rúgta fel a büntetőterületen belül az ellenfél csatárát, hogy az még a tévé képernyője előtt ülve is fájt. A bíró azonban nagyvonalúan továbbot intett.

A sértett hiába reklamált hevesen. A bíró ugyan egy darabig nyomkodta a fülhallgatót a fülkagylójában, de mivel a VAR-szobából nem érkezett jelzés, így intézkedés sem történt.

Két dolgot feltételeztem.­ A jó meleg VAR-szo­bá­ban­ mind a négy „video­asszisztens” elszundított; vagy pedig azért nem szóltak, mert nem akarták leégetni a zöld gyepen föl s alá nyargaló kollégájukat. Azt hiszem, az utóbbi áll közelebb a valósághoz. A másik eset az olasz első osztályú Milan–Bologna-találkozón történt. A vendégek olyan műesésért kaptak büntetőt, amelytől még a találkozó kommentátora is fuldoklott a röhögéstől. Miközben mindenki a VAR-ra várt. Mindhiába.

Hozzászólások