Hallgassa élőben!
2021. 07. 09. 06:30 | [email protected]

A tenisz úri, majd fehér sportként vonult be a köztudatba. Mi tagadás, merőben elütött a sportág körítése a beépítetlen telkeken vagy grundokon gyakorolt futballtól, ahol vidáman, nagy zsivaj kíséretében kergették a labdát a gyerekek. Ezzel szemben a teniszmérkőzéseket „ketrecben” vívták. Szinte síri csendben, az etikettet szigorúan betartva. A ruházatról már nem is szólva, amely a hölgyeken és az urakon is makulátlanul fehér kellett hogy legyen. Itt még a jó ütéseket is legfeljebb visszafogott tetszésnyilvánítás kísérte, később pedig a klubban, egy tea mellett megbeszélték a résztvevők a történteket.

Nem mondom, hogy ez a vegytiszta közeg az ideális ebben a sportban, hiszen, ahol játszanak, ahol verejték csepeg, ahol feszültség és izgalom van, ahol küzdenek, ott az indulatok is felszínre törhetnek.

A kérdés már csupán az, hogy az úri sportból mikor és hogyan lett böszmeségekre is alkalmat adó játék.

Megcsalhat az emlékezetem, de azt hiszem, ebben az elváltozásban a legmenőbb teniszezők egy része is nagy szerepet vállalt. Gondolok itt a hetvenes évekre, a mindig balhés román Nastaséra, később, a szék- és vonalbírók rémálmára, Jimmy Connorsra, a füvet, salakot és műanyag borítást ütővel csépelő, a vezetőbíróval üvöltöző McEnroe-ra. Holott teniszfenoménekről beszélünk. Persze a korszakos zsenik között sokan megmaradtak úriembernek, és a tenisz barátai már tudják is, kire gondolok. Igen, Björn Borg­ra. De a közelmúlt és a jelen csillagai között is akadnak „jófiúk”. Federer vagy Djokovic nem hisztizik, nem csapkod. Érzelmeik nekik is vannak, olykor meg is mutatják, ám az indulataiknak mindig gátat tudnak szabni, ami nagyon méltányolható sportemberi magatartás.

Ellenben tévednének, ha azt hinnék, a hölgyek nem fordulnak ki magukból. Talán két éve történt Melbourne-ben, Serena Williams addig feszítette a húrt Naomi Osaka ellen játszva, hogy a japán lány sírva ünnepelte győzelmét, de azok nem örömkönnyek voltak. Időben közelibb, hogy éppen Osaka balhézott annyira össze a Roland Garros szervezőivel, hogy otthagyta a versenyt.

Ám a legmeglepőbb pillanatokat a közelmúltban a tévé előtt éltem át. A birminghami Viking Classicon, női egyesben, az orosz Kaszatkina a tunéziai Jabeur elleni meccsének második játszmájában lekaparta a saját nyakáról a bőrt mérgében. Láttam már sokakat ütőt eltörni, eldobni, bírókat pocskondiázni, de ilyen önmarcangolást életemben először nézhettem. Öt percig állt is a játék, mire az egészségügyiek el tudták állítani a vérzést. Aztán az orosz kikapott…

Címkék

Hozzászólások