Hallgassa élőben!
2018. 08. 08. 06:30 | [email protected]

Mi, akik szeretjük a kihívásokat, imádunk versenyezni, összemérni erőnket, tehetségünket a másikéval, szinte mindenből képesek vagyunk sportot űzni – hajlamosak vagyunk a lehetetlennél is lehetetlenebb, olykor elég röhejes ötletekre. Szárazon, vízben, levegőben egyaránt.

Ilyenkor nyáron, a rekkenő hőségben természetesen a víz a legvonzóbb: keressük a tavakat, a folyókat, hogy megmártózzunk, hogy lehűtsük magunkat.

S eközben persze a legtöbbször akad a társaságban valaki, aki kitalálja, miben tudnánk egyet versenyezni, amivel nyilván jól szórakoztatnánk, elfoglalnánk magunkat. Emlékszem, gyerekkoromban iszonyúan szerettem szörfözni. Mentünk a haverokkal a Pécsi­tóra, hónunk alatt a deszka, aztán órákon át le sem jöttünk a vízről. Persze hamar rájöttünk, hogy a sima élvezetet tovább lehet vadítani: kitaláltuk a szörffogót. Nagyjából kijelöltünk egy területet, amelyen belül mozogni lehetett, aztán kezdődött az üldözés. Egyszerű volt a képlet: amint a fogó a szörfjével elérte a másikat, utóbbi lett az üldöző, s kezdődött minden elölről.

A hétvégén kiderült, hogy nekem is tudnak újat mutatni a furcsa kihívások terén.

A mohácsi strandon kajakmegülési versenyt rendeztek. Amatőröknek és profiknak egyaránt – ahogy az egy komoly megméretéshez illik.

A történet állítólag egy fogadásból indult: abban versenyeztek az illetők, hogy ki tud tovább megülni a hajóban evező és persze borulás nélkül. Nagyon nem egyszerű, higgyék el! Már néhány másodperc is komoly siker­élménynek számít, de azért a profi versenyzők képesek ennél nagyobb trükkökre is – van, aki állva is tud egyensúlyozni egy ideig.

Persze nem csak az őrült kihívásoknak van itt ilyenkor az idejük, ezerrel dübörögnek azok a sportok, amelyek a vízhez kapcsolódnak, s kevésbé extrémek. Jó volt látni a hétvégén, hogy mennyien készülődnek s mennek a vízbe Orfűn, ahol tóátúszást és körbeúszást rendeztek – a versenyt körülölelő baráti, családias hangulat igazán magával ragadó volt, az utána elkészített csülkös babgulyás pedig a hab volt a tortán. Ezzel párhuzamosan, néhány kilométerrel arrébb pedig a triatlonosok küzdöttek távval, idővel, egymással és a forrósággal. Betyáros sport ez, minden tiszteletemet kivívták a szerelmesei: 35 fokban futni és kerékpározni nem leányálom. Akinél pedig egy időre „lekapcsolták a villanyt”, azt fellocsolták, s már futott, tekert is tovább. Bár nem tartottam rögtönzött közvélemény-kutatást, de sejtésem szerint ezúttal még annak is az úszás lehetett a kedvenc száma, aki nem a vízben a „legerősebb”.

Hozzászólások