Szanati Mátyás várja az igazit - A 26 éves kosaras most Pápán pattogtat

Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a kosárlabdával?

- Nagyon régen, még a Bercsényi Miklós Általános Iskola első osztályos tanulójaként lehetőségem volt a "nagyokkal" játszani. Foki Gábor tanár úr megkérdezte, hogy szeretnék-e a másodikosokkal edzeni. Ki ne örült volna ilyen felkérésnek? Persze örömmel mentem, annak ellenére, hogy mellette teniszeztem is. 14 éves koromig a két sportágat együtt űztem, aztán választanom kellett. A kosárlabda mellett tettem le a voksomat. Kísértésként gyerekkori jó barátom, Koman Vladimir igyekezett még a futballpályára csalni, de egyezségre jutottunk: mivel mindkettőnk megtalálta a neki szánt sportágat, közösen csak a bicajozás jöhetett szóba.

Ha azt mondom: Falco, mi jut róla eszedbe elsőként?

- A rengeteg edzés. (nevet) Heti 10 alkalommal plusz 1-2 mérkőzés... 9 évesen kezdtem kosarazni a Falcoban, végigjártam a korosztályokat csapaton belül és az utánpótlás válogatottban is. Aztán 16 évesen megkaptam életem első profi szerződését. Nagyon örültem neki, a szüleim pedig végtelenül büszkék voltak rám

Fotók: Pungor Csaba

A 2005/06-os szezonban életed első felnőtt mérkőzésére is sor került, alig 17 évesen. Milyen volt a nagycsapatban pályára lépni?

- Mintha csak tegnap történt volna. Váradi Attila bejött a juniorok öltözőjébe, és annyit mondott, hogy nincsenek meg a felnőttek, szüksége van még egy emberre. Engem választott, és a sors úgy hozta, hogy a Zalaegerszeg elleni rangadón nem csak pályára léphettem, de megszereztem első pontjaimat is - igaz, büntetőből.

A Falco bajnoki címét követően lehetőséged volt légiósnak állni. Milyen tapasztalatokkal gyarapodtál külföldön?

- Az érettségi után szerencsém volt Hollandiába igazolni; tanulni és kosarazni. Az egyetemi bajnokság mellett játszottam a második ligában is. Óriási megtiszteltetés volt, hogy olyan remek társaságba kerülhettem. A nyelvvel nem volt gond, hiszen az angolt már jól beszéltem és a csapattársaimmal is így kommunikáltunk.  A helyi újságban is írtak rólam, a "tehetséges magyar fiatalról".
Nehéz szívvel jöttem haza, hiszen nagyon megszerettem a közösséget, az embereket és kicsit az országot is. Szóval nagyon szép emlékekkel gondolok a hollandiai kitérőmre.

Hazatérésed után fejlődésed töretlen volt, karriered legsikeresebb éve kétségtelenül a 2012-es volt. Bajnoki ezüstérmet szereztél a Falcoval és a Horváth Zoltán Emlékdíjat is kiérdemelted. Milyennek látod így utólag ezt az időszakot?

- Kicsit ugranék még az időben visszafelé. Bencze Zoltán érkezése volt a kulcs szerintem. Vele nagyon hamar megtaláltam a közös hangot, szakmailag és emberileg is tudtuk, mit várhatunk el egymástól.
Kálmán Laci könyöksérülése miatt kerültem előtérbe és igyekeztem a lehető legjobb formám nyújtani. Sajnos nem mindig sikerült - főleg a Körmend elleni elődöntőkön. Aztán rendeztem magamban a dolgokat, és a Szolnok elleni aranycsatában kezdőként is pályára léphettem. Az emlékdíj megnyerése pedig ma is felfoghatatlan számomra. Ennél nagyobb megtiszteltetés nem érhet egy sportolót. Horváth Zoltánnal nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, barátként és csapattársként is számíthattunk rá. Emberileg nagyon közel állt hozzám, ezért mindig is megkülönböztetett helyen van ez a díj, amire nagyon büszke vagyok.

Egy sportolónak az élete olyan, mint egy hullámvasút - hol fent, hol lent. Így volt ez, amikor a szombathelyi vezetők lemondtak rólad. Hogy élted meg a váltást?

-  Sajnos, ahogy a csapatnak, úgy nekem sem sikerült túl fényesen a 2012/13-as szezon. Nem ért meglepetésként, hogy nem marasztaltak Szombathelyen. Éreztem, hogy elérkezett a váltás ideje. Ami viszont meglepett, hogy a Paks és a Fehérvár is megkeresett és szerződést kínáltak. Olyan gyorsan történt minden, hogy 3 nap alatt már csak az aláírásom hiányzott a papír aljáról.
Hogy miért éppen az Albacomp? Dávid Kornél személye garancia volt arra, hogy jó csapatba kerülök, emellett a Fejér megyeiek mellett szólt az Eurocup-ban való indulás is.

Nem volt benned félsz, hogy az aktuális bajnok és kupagyőztes csapathoz igazoltál?

- Természetesen igyekeztem felnőni a feladathoz, és az első időszakban jól ment a játék, de ahogy lenni szokott, jött egy sérülés, és onnan nehéz volt ismét felpörögni. Ahogy említetted, tényleg olyan volt a fehérvári évem, mint egy hullámvasút. Egy jobb mérkőzést kettő rosszabb követett - ez az önbizalmam is megtépázta, így pedig elég nehéz dobásra és egy-az-egy elleni szituációkra vállalkozni. Erről a kisiklásról sajnos csak én tehetek, hiszen a csapattársaim és a vezetőség is mindent megtett, hogy kihozzam magamból a maximumot.

Akkor ismét egy ugrás, jelenleg a Pápa csapatában pattogtatsz az NBI/B csoportban...

- Így van! Hazaköltöztem Fehérvárról, de még nem sikerült mindent elhoznom. Az általam annyira szeretett sportágtól pedig nem tudok elszakadni. Pápán a csapattársakat ismerem, nagyon jó a hangulat az öltözőben. Olyan játékosokkal lépek pályára, mint Henrik István, Simon László, Kutasi Gergely vagy éppen Keresztes Rafael. Jó kis társaság jött össze, és a jelen helyzetben is meg lehet találni a kihívásokat. Szerencsére nagyon rugalmasak a vezetők, hiszen munka mellett kosarazunk.

Akkor az élsportot lecserélted kétkezi munkára?

- Jelenleg pénzügyi területen dolgozom. Ennél messzebb nem is kerülhettem volna a kosárlabdától. De szerencsésnek érzem magam, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek és amitől teljesebbnek érzem az életem.

Ezek szerint nem szeretnél már az első osztályban játszani?

- Jelenleg azt kell mondjam, hogy nem. Nyilván van az a pénz, de most jól érzem magam a bőrömben. (nevet) A profik életvitelét sem bírja mindenki, rámehet az ember egészsége, és sosem lehet tudni, hogy mikor kell befejezni a karriert. Ráadásul az állandó elfoglaltságok miatt nem marad idő a tanulásra, képzésekre. Így pont akkor váltottam, amikor késznek éreztem magam rá.

Ha megkeresnének a Falcotól, akkor sem csapnál fel újra profi kosarasnak?

- Ezt többen megkérdezték tőlem és megfordult már a fejemben nekem is, de nem tudok erre válaszolni. Nagyon sokat köszönhetek a Falconak, a vezetésnek és a csapattársaknak. Ha égetően szükség volna rám,  aminek most nincs alapja, akkor...

Karriered során sok edzővel dolgoztál, kikkel szerettél leginkább dolgozni és miért?!

- Nem tudnék egyet sem kiválasztani, hiszen mindegyiktől tanultam. Szerencsés csillagzat alatt születtem, hiszen nem voltak magatartás- vagy edzésbeli problémák velem. Bármelyik edző kért tőlem valamit a mérkőzésen, a legjobb tudásom szerint kihoztam magamból.

A munka és a sport mellett mire jut még időd?

- Jelenleg teljesen be vagyok táblázva. Mivel Pápán kosarazom, az edzések látogatása is majdnem fél napot vesz igénybe. Emellett a munkába vagyok nyakig elmerülve, próbálom minél jobban csinálni. Ha mégis előfordul, hogy van pár szabad órám, akkor a barátokkal kávézás vagy egy jó mozi kitölti ezt az űrt is.

Akkor jelenleg a gyengébbik nemre sem jut időd?

- Sajnos kevés lány van, aki el tudná fogadni, hogy a párja ennyire feszített ritmusban él - meg is tudom érteni. A munkám és a kosarazás tölti ki minden napjaimat, talán majd idővel változik.

Szanati Mátyás
Születésnap: 1989. 06. 29.
Magasság: 188 cm
Súly: 85 kg
Kedvenc étel: olasz konyha ízvilága
Kedvenc film: Denzel Wahington és Johnny Depp filmek
Hobbi: mozi, kirándulás, új dolgok és emberek megismerése