Újperinti öröm haj-és szakállvágással, hajnalig tartó dínom-dánommal

Történelmi sikert aratott vasárnap este az Újperint SE labdarúgó-csapata: a szombathelyiek a kőszegfalviak elleni 4:0-s sikerüknek köszönhetően fennállásuk során először jutottak fel a megyei első osztályba. Az utolsó forduló előtt az Újperint és a Szentpéterfa egyaránt 57-57 ponttal állt a bajnoki táblázaton, mögöttük pedig a Püspökmolnári következett 56 egységgel. Miután mindhárom együttes begyűjtötte a három pontot, így nem változott a sorrend, bajnok lett az Újperint, ezüstérmes a Szentpéterfa, a bronzérmet pedig a Püspökmolnári szerezte meg.

- Lehet, hogy furcsa, de cseppet sem izgultunk a meccs előtt, tudtuk, hogy a letámadásos taktikánk előbb-utóbb sikerre vezet, egyszerűen bíztunk magunkban - jelezte Horváth Zoltán, az újperintiek egyik játékos-edzője. - Tulajdonképpen csak az első gólig volt nehéz a meccs, ezután már minden simán ment, egy pillanatig sem forgott veszélyben a győzelmünk - és ezzel együtt a feljutásunk sem. Szurkolóink viszont csak a negyedik gólunk után nyugodtak meg igazán, legalábbis csak ekkor feszítették ki a hatamas méretű "Bajnokcsapat' molinót. Meccs közben nem foglalkoztunk azzal, hogy állnak riválisaink - úgy voltunk vele, izguljanak csak ők, hiszen a mi sorsunk saját kezünkben volt. Az, hogy megnyertük a bajnokságot korántsem csoda, már korábban is úgy gondoltuk, hogy a játéktudásunk alapján az első háromban van a helyünk. Ami miatt mégis csoda a feljutás, az pedig az anyagi oldal. Játékosaink még költségtérítést sem kapnak, sőt, ők fizetnek tagdíjat. Ebből vettük például korában a szabadidőruhánkat is, úgyhogy nyugodtan mondhatom: nem dúskálunk az anyagiakban. Ennek ellenére szinte biztos, hogy vállaljuk a megyei első osztályt - a hajnalig tartó ünneplés józan pillanataiban legalábbis erről beszéltünk az elnök úrral. Amennyiben egy komoly, akár névadó szponzor jelentkezne, akkor biztos, hogy megmérettetnék magunkat, de így sem hiszem, hogy lenne akadálya az osztályváltásnak. Mindenesetre egy szponzor biztosan eldöntené a kérdést. Az utánpótlás-csapatunk már adott, és a serdülőgárdát is összeszedjük. Ami a felnőtt-csapatot illeti: amennyiben a jelenlegi csapatot sikerül egyben tartanunk, akkor mindössze három játékost kellene igazolunk, egyet hátra, egyet a középpályára, egyet pedig előre a csatársorba.

- Természetesen rendesen megünnepeltük a bajnoki aranyat, a pálya presszójában jöttünk össze, szurkolóink nagy része egészen éjfélig velünk maradt. Az ősrégi újperinti, Barók István még korábban megfogadta, ha feljut a csapat, megszabadul a hajától és a szakállától is. Nos, a lefújás után a pályán egy széket toltunk alá, és nekiálltunk a műveletnek. Úgy vettük észre, örömmel tűnte a beavatkozást. Előtte még  a pályán a levegőbe dobáltak bennünk a játékosok, pár liter pezsgőt is ellocsoltunk, majd már a büfében az összes ismert, Újperintet éltető nótát elénekeltük. Mi játékosok és edzők egészen hajnalig bírtuk a strapát - mesélte Horváth Zoltán.